Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 19. (1918)
1918 / 9. szám - Krecsmárik Endre: Hazánk területének művelődési szerepe az őskorban
219 emelt ki a mi nemzetünk derék fiai közül. Egy Munkácsy Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Eötvös Lóránt, Lóczy Lajos, Kövesligethy Radó stb. a külföld előtt is jól ismert és sokra becsült kiválóságok. Sajnos, nemzeti bűn, hogy kiváló embereinkre nem egyszer a külföld hívja fel figyelmünket, különben teljesen ismeretlenek maradnának saját véreik előtt. Hazánk területe, természeti kincsére való tekintettel is, a történelmi idők művelt és kevésbbé művelt népelemeinek kedvelt tartózkodási helye volt. Legtöbb emléket hagytak itt a rómaiak. Maga a Nagy-Alföld is a római ipar és kereskedés erős lerakodóhelye volt. A hazai római emlékek gazdag tárháza Aquincum területe is. Régészek véleménye szerint — Rómát kivéve — Európa egyetlen városában sincs annyi római emlék, mint pl. Pécsett. Sok tanulságot rejt magában az a jelentős szerep is, melyet hazánk területe az őskori művelődés terén töltött be Európában. A külföldi régészek e tekintetben eleinte nagyon alárendelt culturterületnek tekintették hazánkat, a későbbi kutatások azonban arról győzték meg őket, hogy a történelemelőtti kor egyes szakaszaiban valósággal művelődési góczként szerepelt Magyarország területe. Kövessük nyomon főbb vonásaiban őskori művelődésünk legjellemzőbb szakaszait. Az ősember megjelenésének legrégibb nyomait a terténerkorba vezetik vissza, a majomember(Pithecanthropus erectus) és az előember (Proanthropus v. Praedomo) idejére. A miocaen-pliocaenkori eolithok és archaeolithok az emberi kéz nyomairól tanúskodnak. A krétalerakódásoktól az első jégkorszakig terjedő stenck szerint 10/5 millió évre terjedő harmadkor nagy földtani változásainak eredménye a Kárpátok felgyűrődése is. A középharmadkorban település szempontjából hazánk területe alkalmatlan hely volt, mivel javarészét tengervíz borította. Őslénytani kutatások azonban megállapították, hogy az enyhe éghajlat alatt már tekintélyes emlősállatok éltek itten, így pl. az anthrakotherium, rhinocerosok, tapirok, hypotheriumok, elefántalakú állatok stb. A harmadkor vége felé a pannoniai tenger édesvizűvé változott s apadásnak indult, majd mint édesvízi tó foglalja el hazánk mélyebb részeit. Lerakódásai: kavics, homok s a gazdasági szempontból is oly becses lesz. A tertiner enyhe klimáját felváltja a diluvium hidege. E másképpen jégkorszaknak vagy vízözön idejének nevezett geológiai kor terjedelmét Penck 1.500,000 — 1.700,000 esztendőre teszi, 4 glaciális és 3 interglaciális szakot különböztetve meg benne. A hőmérséklet alászállásával előálló elglecseresedés hazánk legmagasabb hegyeit, a Kárpátokat sem kerüli el. A Magas-Tátrában, Retyezátban a glecsernyomok világosan kimutathatók. Hazánk állatvilágának képe szintén megváltozik s mint jellemző alakok lépnek fel a mai ló, a vad bölény, a jávorszarvas, kamgím, a bundás orrszarvú és a mammuth, mely utóbbi állat neve orosz tudósok szerint finn eredetű, nevezetesen „ma“ finnül annyit jelent, mint föld, „muth“ pedig észt nyelven egyenlő a vakondok értelmével. A chinai mondák ugyanis óriási vakondokok gyanánt említik a mammuthokat, melyek hatalmas földüregekbe rejtőznek s amint napfényre kerülnek, elpusztulnak. Dr. Éber szerint Magyarország területe a diluviumban földrajzi és földtani viszonyai folytán nem nagy szerepet játszik. Elhamarkodott dolog lenne ezt a véleményt aláírnunk, mivel a behatóbb barlangkutatások ezt a feltevést annál könnyebben is megingathatják, amennyiben pl. a miskolczi és Miskolcz környékén levő barlangokban (különösen a Szeleta-barlangban) napfényre került palaeolithkori fejlett formaérzékről és technikai készségről tanúskodó kőszakóczák, ezek között az Obermayer szerint is párját ritkító szépségű, fiatalabb Acheus typusú jaspis-szakócza magasfejlettségű palaeolithikus cultúra mellett bizonyítanak, mely Európa régi kőkori művelődésében bátran melléje helyezhető a világhírű északspanyolországi, vagy akár a dél-francziaországi hasonkorú culturának is. Penck és Rutot a régibb palaeolith-kor kezdetét a második interglaciális korra teszik. Ennek az időszaknak fokozatai: Chelléen, Achsuléen (miskolczi szakócza ideje) és Moustérien. Újabb palaeolith-fokozatok: Aurignacien, Solutréen, Magdalénien, Azilien. Gabriel de Mortillet, a jeles franczia őstörténelmi kutató az első volt, ki a régi kőkor eszközei és fegyverei alapján először foglalta rendszerbe ez időszak leletét s a következő fejlődési szakokat, más szóval typussorozatokat különböztetett meg: Chelléen, Achenléen, Moustérien, Solutréen, Magdalénien, Tourassien. Dr. Hognes Móricz (Der diluviale Mensch in Europa. Braunschweig, 1903) főbb vonásaiban Mortillet rendszerét véve alapul, a diluvium közép-európai emlékeit négy főcsoportba osztotta, és pedig: I-ső jégkorszak (Geikie szerint pliocaen);; ez alá sorolja az első interglaciáns korba a Chelléo-Moustérien typuscsoportokat; Il-ik jégkorszak alá veszi a második interglaciális korba a Solutréen-fokozatot (a mammuth kora); Illik jégkorszak, hova a harmadik interglaciális kor Magdalénien- (rénszarvas kora Közép-Európában) és Asylien- (nemes- vagy gímszarvas kora Nyugat-Európában) fokozatait sorolja; IV-ik jégkorszak : Arisien, képviselve Dél- Francziaországban. Ide csatolja a jégkorszak utáni neolithiumot is. Hognes a miskolczi leletet a Solutréen-fokozatba veszi, melyet közelkorúnak tart az osztrák leletekkel s e culturfok kelet felé való terjeszkedésének bizonyítékául tekinti. Szerinte ebben az időben Délnyugat-Európában alkalmasint afrikai népfaj lakott. Európa diluviális népességére vonatkozólag az anthropológusok és archaeologusok között teljes határozottsággal kialakult véleményről ezidőszerint még nem szólhatni. Úgyszólván minden jelentősebb, újabb lelet változtat a különböző feltevéseken. A kiváló anthropológus, Klaatsch Hermann (Umschau, 1911, 42. és 43. sz.) szerint Európa mai lakossága a keletről jött nemes aurignac-fajtától s a már a jégkorszakban itt élő durva neanderthalitól származik. A kettő keveredéséből állott elő a cro-magnoni magastermetű fajta, a híres rénszarvasvadász. Cunow Henrik szerint a közép-diluviumban a neanderthali spyrace volt az uralkodó, mely Dél-29.