Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 24-25. (1923-1924)

Lukács György: Jókai emlékezete

­ Alapította: Nem tagoknak e füzet ára E folyóiratot a Társaság tagjai MOLNÁR VIKTOR évi illetmény fejében kapják. Felelős szerkesztők: 80.000 korona. SZÁSZ KÁROLY és MOESZ GUSZTÁV 1923—1924: XXIV—XXV. évf. NÉPSZERŰ TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT KIADJA AZ URÁNIA MAGYAR TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG Jókai emlékezete,­ írta Lukács György. Mint ahogy az ötvenes években a kedélye­ket megülő csüggetegség helyébe a reménynek világa sarjadzott ki azokból az ünnepélyekből, amelyeket Kazinczy születésének száz éves év­fordulójakor, majd a Berzsenyi emlékezetére tar­tottak szerte az országban mindenütt: úgy merít Csonka-Magyarország sokat szenvedett nemze­déke erőt, bíztatást és bátorítást abból az emléke­zetből, amely a napjainkban csodás gyorsaság­gal egymásra következő centenáriumokból felénk árad. Mint ahogy Schiller születésének századik évfordulója elemi erővel pattantotta ki a német egység gondolatát, úgy nyer életet napjaink centenáris emlékezetéből a magyar feltámadás eszméje és akarata. Petőfi, Madách, idősb Andrássy Gyula, Ipolyi Arnold, Jókai Mór: két rövid év alatt a nagyok ilyen nagyjainak száz­éves emlékezetét ünnepeljük. Lehet-e, szabad-e csüg­gednie annak a nemzetnek, amelyre két szürke esztendő folyamán ilyen centenáriumok virrad­nak? Minden ilyen ünnep csak kirívóbbá teszi azt a mérhetetlen igazságtalanságot, amelyet a világháború győztesei ellenünk elkövettek. Azt, hogy a kultúrát rendelték alá a kulturátlanság­nak. Melyike elnyomóinknak, az úgynevezett utódállamoknak, tudja a szellemóriások hasonló dicső sorozatát felmutatni, oly szellemóriásokét, aminekkel mi már századokkal azelőtt ajándé­koztuk meg az emberiséget? Szegény-e a nemzet, amelynek kulturális múltja kincsekben búslakodik, kincsekben, amelyeknél ragyogóbbakat a Nyugat nagy ve­zető nemzetei sem mutathatnak fel? Elveszhet-e, szabad-e elvesznie az olyan nemzetnek, amely óriásokat produkál az egyetemes emberiség ja­vára ? Szabad-e csüggednie az ilyen nemzetnek, szabad-e lemondania, szabad-e összetörnie a sors csapásai alatt ? Az a nemzet, amely a művelődés olyan gazdag forrásaiból meríthet.­­ A Szabad Lyceum XXXI. közgyűlésén tartott felolvasás, mint a mi nemzetünk, nem merülhet el. Nem, ennek a nemzetnek élnie, virulnia kell. Ez a nemzet tettekre, alkotásokra van hivatva. Csak elhatározás és akarat kell hozzá, íme ! Petőfi csodálatos géniusza előtt az egész világ hódol. Mindenki elismeri, hogy Petőfi mint nemzeti szellem, a legizzóbb a világegyetemben, mint világtehetség pedig Homérosszal és Danié­val egyívású. Még volt ellenségeink is sorra hódolnak előtte, csupán a három úgynevezett utódállam nem. Madách átfogó nagy szelleme, mély költői és filozófiai elméje előtt is szerte hódolnak nemcsak a hazában, hanem annak határain túl is. Id. Andrássy Gyula mint államférfiú a maga idejében fényes helyzetet biztosított nemzetének a népek családjában. Ha valamikor, most lehet és kell ezt méltányolnunk, amidőn az a nehéz feladat vár megoldásra, hogy a világháborúban összeomlott és szinte kiközösített szegény hazánknak újból méltó helyet vívjanak ki a világ nemzetei sorában. Ipolyi Arnold püspök, aki Deus et patria jelige alatt fejtette ki páratlanul gazdag tudo­mányos és kulturális munkálkodását, szintén olyan ritka egyéniség, mondhatnám olyan kivé­teles kultúrproduktum, aminőkkel csak a nagy és művelt nemzetek dicsekedhetnek. És most sorra jó Jókai. Jókai a magyar nemzet halhatatlan mese­mondója. Senki a magyar lélekhez oly közel nem férkőzött, mint Jókai az ő bűvös-bájos, örökszép írásaival. Jókai a legolvasottabb magyar író. Sok millió példányban vannak elterjedve munkáinak magyarnyelvű példányai, ő a ma­gyar olvasóközönség legnépszerűbb írója. De valamennyi kultúrnyelvre is le vannak fordítva jelesebb munkái, amelyeket a külföld nemcsak elkapkodott, hanem a legmegértőbb kritikával is kísért, ami megint azt is jelenti, hogy Jókai — noha­­ elsősorban nemzeti író — munkáiban .

Next