A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 18. KÖTET (1956)
18. kötet/ 1-4. szám - MOSONYI EMIL: Vásárhelyi Pál emléke
242 MOSONYI EMIL eddig szerzett gazdag tapasztalatait nagyobb területen és nagyobb súllyal érvényesíthesse. Ezekben az években arra is talált időt, hogy a Nemzeti Tudós Társaság számára munkálkodjék, részben számos tudományos értekezés bírálatával, részben saját írásaival. Saját kutatásai alapján ismerteti Traianus római császár aldunai útját és hídját. Értékes irodalmi tevékenységének újabb megbecsülését kapja meg, amikor 1838-ban a Nemzeti Tudós Társaság rendes tagjává választják, ahol 1840. június 1-én tartja meg székfoglaló előadását .A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára« címmel. Az Akadémia 1845-ben évkönyvében közzéteszi »A sebesség fokozatáról folyóvizeknél« című értekezését, amely a vízfolyások hidraulikájának feltárása tekintetében úttörő munkának számít. De térjünk vissza hivatali munkájához. Az 1839 és 1845 közötti időszakban a Lánchíd munkálataiban való részvételén kívül több folyószabályozási kérdéssel is foglalkozik, így például a Száva szabályozásával, a Budapest alatti Duna-szakasz rendezésével. Közben utólag elismeréseket kap eddigi tevékenységéért, s méltányolják már legmagasabb helyeken is aldunai eredményeit. Mégsem mondhatjuk azonban azt, hogy Vásárhelyi Pál megkapta volna életében minden tekintetben a munkáját valóban megillető ellenértéket. Találóan írja Gonda Béla : »A felsőbb és legmagasabb elismerések, köszönetek és méltánylásoknak nem is volt Vásárhelyi soha híjával, de ha arról volt szó, hogy páratlan buzgalmát, nagy munkaerejét, kiváló szakképzettségét és speciális szolgálatait anyagilag is méltányolni kellene, akkor rendesen csak a jövendő szebb kilátásokkal kecsegtették. S habár el is érte azt, hogy hajózási főfelügyelő és építési igazgatósegéd lett, mindez végtelen csekély jutalom volt azokkal a nagy szolgálatokkal szemben, melyeket hazájának tett.« Sokirányú elfoglaltsága mellett elmélyed a különféle hajócsatornák terveibe. 1843-ban három példányban elkészítteti az akkori Magyarország egész területére vonatkozó vízrajzi térképet, amely az összes folyók kisvízszínének magassági adatait, továbbá a folyók és tervezett csatornák partjainak magassági viszonyait tünteti fel. Az 1845-ös év ismét fordulópontot jelent Vásárhelyi életében. Az aldunai munkák, sőt megpróbáltatások évei után bekövetkezett viszonylagos nyugalomból életének legnehezebb küzdőterére lép, amikor Széchenyi — századokra szóló nagy elgondolásának, a Tisza szabályozásának megvalósításához — ismét Vásárhelyitől kér támogatást. Széchenyi nagyszerű eszméjéből Vásárhelyi Pál tudományos képzettsége, gazdag tapasztalatokra támaszkodó mérnöki tudása segítségével készül el a Tisza-szabályozás terve, amelynek első kidolgozását »Előleges Javaslat« néven a nádor részéről 1845. június 12-ére összehívott értekezleten mutatta be Vásárhelyi. Ettől a történelmi nevezetességű üléstől számíthatjuk a Tisza-szabályozás előkészítésének valóságos megindulását.