A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 18. KÖTET (1956)

18. kötet/ 1-4. szám - MOSONYI EMIL: Vásárhelyi Pál emléke

MOSONYI EMIL­ ­eket nyitott még a vízimérnökök számára, ezekkel a lehetőségekkel néhány évtizeden keresztül már nem éltünk, a fejlődés nyújtotta eszközöket nem hasz­náltuk ki. Amíg 100 évvel ezelőtt vízimunkálatainkkal, de különösképpen a Vaskapu szabályozással és a Tisza-szabályozással világviszonylatban is az elsők között haladtunk, addig századunk első felében már sok tekintetben elmarad­tunk. Sajó Elemérnek és a hozzá csatlakozó önzetlen és haladó szellemű munka­társainak küzdelmét mégis koronázta némi siker, s a harmincas évek végén — ha nem is kielégítő ütemben —, de megindult a tiszántúli öntözőművek építése. A felszabadulás teljesen új helyzetet teremtett és új távlatot mutatott a vízgazdálkodás terén. Iparunk rohamos fejlődésével községeink és városaink vízellátásának kiterjesztésével és fokozásával teljesen új szempontok is elő­térbe kerültek. Széchenyinek, Vásárhelyinek és munkatársainak előrelátása az árvizek megzabolázásán, a vizek kártételeinek megelőzésén túlmenően csak addig terjedhetett — a fejlődés akkori fokán —, hogy az igen bőségesnek tűnő vízkészletek öntözéses hasznosítását tűzzék ki végső célul. De ma már világosan látható, hogy egyfelől sem a felszíni, sem a felszín alatti vízkészleteinket nem tekinthetjük kimeríthetetleneknek, másfelől túlzás nélkül lehet állítani, hogy rémként lebeg előttünk folyóink, tavaink, sőt talajvizeink káros beszennyeződé­sének veszélye. Ha tanulni és okulni akarunk Vásárhelyi Pál munkásságából, akkor nemcsak a tőle megkezdett vízügyi feladatokat kell folytatnunk, hanem nekünk is kötelességünk megkísérelni azt, hogy a részünkről már előrelátható újabb távlati célokat is kitűzzük, s rámutassunk a megfelelő előkészítés el­mulasztásából várható károkra. Megváltozott és megnövekedett feladatunkat így tűzhetjük ki az egész országra kiterjedő vízszabályozásnak egy elmúlt százada után . A vizek kártételei ellen való védekezésnek és a vizeink hasznosításának átfogó tervét az ország összes vízkészletének, mint korlátolt mennyiségű nyers­anyagnak felmérése alapján kell elkészíteni, továbbá felszíni és talajvizeink beszennyeződésének korlátot kell állítani. Vásárhelyi Pál áldozatos életének és nagy művének, a Tisza-szabályozás­nak legnagyobb tanulsága, hogy országos vízügyi feladatokat csak évtizedekre való előretekintéssel szabad előkészíteni és megoldani. Ezt a szellemi örökséget kaptuk Vásárhelyi Páltól, s lobogó fáklyaként ezt visszük tovább mi is népünk boldogulásának megvalósításáért. Összefoglalás A megemlékezés Vásárhelyi Pál magyar vízimérnök életét és tevékenységét ismerteti. Vásárhelyi tervezte és irányította a XIX. század első felében az alsó Dunán a Vaskapunak szak­körökben világszerte ismert munkálatait. Számos magyarországi folyó szabályozásával foglal­kozott, ezek között legkiemelkedőbb a Nagy Magyar Alföldön végigvonuló Tisza folyó szabá­lyozása, ami a nagy magyar államférfi, Széchenyi István századokra szóló elgondolása volt. Ennek a nagyszabású tervének megvalósítását Vásárhelyi már nem élte meg, mert 1846-ban meghalt. Tisza-szabályozási tervét a szakirodalomban támadások érték, de ma már megállapít­ható, hogy egyik legismertebb bírálója, Paleocapa Péter velencei építési főigazgató véleménye lényegében egyezett Vásárhelyiével. Tudományos téren is élénk tevékenységet fejtett ki, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának.

Next