A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 18. KÖTET (1956)
18. kötet/ 1-4. szám - MOSONYI EMIL: Vásárhelyi Pál emléke
MOSONYI EMIL eket nyitott még a vízimérnökök számára, ezekkel a lehetőségekkel néhány évtizeden keresztül már nem éltünk, a fejlődés nyújtotta eszközöket nem használtuk ki. Amíg 100 évvel ezelőtt vízimunkálatainkkal, de különösképpen a Vaskapu szabályozással és a Tisza-szabályozással világviszonylatban is az elsők között haladtunk, addig századunk első felében már sok tekintetben elmaradtunk. Sajó Elemérnek és a hozzá csatlakozó önzetlen és haladó szellemű munkatársainak küzdelmét mégis koronázta némi siker, s a harmincas évek végén — ha nem is kielégítő ütemben —, de megindult a tiszántúli öntözőművek építése. A felszabadulás teljesen új helyzetet teremtett és új távlatot mutatott a vízgazdálkodás terén. Iparunk rohamos fejlődésével községeink és városaink vízellátásának kiterjesztésével és fokozásával teljesen új szempontok is előtérbe kerültek. Széchenyinek, Vásárhelyinek és munkatársainak előrelátása az árvizek megzabolázásán, a vizek kártételeinek megelőzésén túlmenően csak addig terjedhetett — a fejlődés akkori fokán —, hogy az igen bőségesnek tűnő vízkészletek öntözéses hasznosítását tűzzék ki végső célul. De ma már világosan látható, hogy egyfelől sem a felszíni, sem a felszín alatti vízkészleteinket nem tekinthetjük kimeríthetetleneknek, másfelől túlzás nélkül lehet állítani, hogy rémként lebeg előttünk folyóink, tavaink, sőt talajvizeink káros beszennyeződésének veszélye. Ha tanulni és okulni akarunk Vásárhelyi Pál munkásságából, akkor nemcsak a tőle megkezdett vízügyi feladatokat kell folytatnunk, hanem nekünk is kötelességünk megkísérelni azt, hogy a részünkről már előrelátható újabb távlati célokat is kitűzzük, s rámutassunk a megfelelő előkészítés elmulasztásából várható károkra. Megváltozott és megnövekedett feladatunkat így tűzhetjük ki az egész országra kiterjedő vízszabályozásnak egy elmúlt százada után . A vizek kártételei ellen való védekezésnek és a vizeink hasznosításának átfogó tervét az ország összes vízkészletének, mint korlátolt mennyiségű nyersanyagnak felmérése alapján kell elkészíteni, továbbá felszíni és talajvizeink beszennyeződésének korlátot kell állítani. Vásárhelyi Pál áldozatos életének és nagy művének, a Tisza-szabályozásnak legnagyobb tanulsága, hogy országos vízügyi feladatokat csak évtizedekre való előretekintéssel szabad előkészíteni és megoldani. Ezt a szellemi örökséget kaptuk Vásárhelyi Páltól, s lobogó fáklyaként ezt visszük tovább mi is népünk boldogulásának megvalósításáért. Összefoglalás A megemlékezés Vásárhelyi Pál magyar vízimérnök életét és tevékenységét ismerteti. Vásárhelyi tervezte és irányította a XIX. század első felében az alsó Dunán a Vaskapunak szakkörökben világszerte ismert munkálatait. Számos magyarországi folyó szabályozásával foglalkozott, ezek között legkiemelkedőbb a Nagy Magyar Alföldön végigvonuló Tisza folyó szabályozása, ami a nagy magyar államférfi, Széchenyi István századokra szóló elgondolása volt. Ennek a nagyszabású tervének megvalósítását Vásárhelyi már nem élte meg, mert 1846-ban meghalt. Tisza-szabályozási tervét a szakirodalomban támadások érték, de ma már megállapítható, hogy egyik legismertebb bírálója, Paleocapa Péter velencei építési főigazgató véleménye lényegében egyezett Vásárhelyiével. Tudományos téren is élénk tevékenységet fejtett ki, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának.