A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 33. KÖTET (1964)
33. kötet / 1-4. sz. - Műszaki tudománytörténeti dolgozatok - WESSELY IMRE: A hidraulikus kötőanyagok gyártástechnológiája fejlődésének magyar vonatkozásai
WESSELY IMRE A másik kiemelkedő dátum 1854, a Ferenc-csatorna dunai torkolatának építése. Az építő MIHALIK János volt, a legkitűnőbb és legleleményesebb magyar mérnökök egyike. Clarkhoz hasonlóan, ő is maga égette a románcementet kamenicai márgából. A két elszigetelt románcementgyártás után csak 30, ill. 20 év múltán indult meg a folyamatos gyári előállítás. Kb. 40 éven keresztül használta az építőipar ezt a hidraulikus kötőanyagot. A fejlődés ismert elvénél fogva, hogy „jónak ellensége a jobb", az univerzális alkalmazhatóságú és mindig nagyobb és nagyobb szilárdságban előállított portlandcement lassanként kiszorította a románcementet az építőipar területéről. 1911-ben, mikor szerző Selypről a Lábatlani Cementgyár üzeméhez került, még ott gyártottak románcementet. Dietsch-kemencékben égették. Az őrlését az ún. „ó-gyárban" malomkövekkel végezték. Ugyanakkor az „új gyárban" már forogtak a korszerű golyós csőmalmok és maxekon-malmok, hogy készítsék a nyerslisztet a legmodernebb forgókemencék részére. Rövid idő után beszüntették a románcement gyártását, miután 1910-ben már a beocsini cementgyár is leállította ezen üzemét. Legkésőbb szüntette meg a románcementgyártást a Budai Cementgyár (volt Melocco), ahol — NAGY István cementtechnikus értesítése szerint — MÉG 1922—1928-ban az ő és LÖVENTRITT Andor üzemvezetése alatt gyártottak románcementet. 4. Portlandcementgyártás zsugorodásig égetett nyersanyagokból Ezen cementfajta előállítása a vegyész- és a gépész-cementtechnikusok összehangolt együttes munkájának eredménye. A vegyészek megállapították, melyik az a legjobb kémiai összetétel és a legjobb technológiai folyamat, amellyel a jó minőségű klinker (így nevezik az égetéssel zsugorított cementnyersanyagot) készíthető, a gépészmérnökök pedig megkonstruálták a zúzás, őrlés, keverés, magasfokú égetés, homogenizálási műveleteket elvégző gépeket, amelyekkel sikerült kitűnő minőségű, nagy szilárdságú portlandcementet előállítani. A fejlődés természetesen hosszú, több évtizedes munka eredménye volt. A portlandcement-technológia kifejlődésében a magyar mérnököknek is elismerést érdemlő szerepük volt. WENDLAND Károly, a lábatlani cementgyár igazgatója 1875-ben állított fel portlandcement égetésére alkalmas aknakemencéket. Ő volt az első Magyarországon, aki itthon gyártotta az eddig csak külföldről importált portlandcementet. 1903-ban 2 db 25 m hosszú forgókemencét szerelt fel, amit Fellner és Ziegler szállított. Utódai, SPITZER Ignác mérnök és SELÉNYI Vilmos gépészmérnök 1907-ben felcserélték a kisméretű kemencéket 53x2,4x2 m méretű, Polysius-féle száraz üzemű forgókemencékre és egyidejűleg a gyár őrlőmalmait és erőtelepét korszerűsítették. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közl. 33. köt., 1964.