MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 13. ÉVFOLYAM (1964)
1964 / 2. sz. - KUTATÁS - ZOLNAY LÁSZLÓ: Balassa Bálint családi emlékei Esztergomban
zett fel s publikált 1934-ben, az egyetlen hiteles tudósítás a költő születésének időpontjáról és helyéről. Ugyanez a feljegyzés mondja el, kegyetlen tömörséggel a költő halála körülményeit is. Eszerint Balassa Bálint 1554 október 20-án Zólyomban született, és Esztergomban, tizenegy nappal megsebesülése után, 1594 május 30-án vérmérgezésben halt meg. 2.3. A másik, Balassa Bálinttal kapcsolatos esztergomi könyvemlék, az az 1530-ban, Baselban, az Officina Frobeniana kiadványaként megjelent Volaterranus-kötet, amelyet az 1550-es években Bornemissza Péter, evangélikus prédikátor, Balassa János zólyomi főispán udvari papja, Bálint nevelője, tankönyvként használt. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött kötet címoldalának kezdősora betűibe egy — négyszáz esztendő előtti — gyermekkéz egy csörgősipkás fejet s egy szamárfejet rajzolt bele. A kötet kolofonján azt is megtudjuk, kinek művét keressük e tréfás gyermekrajzban. Az utolsó lapon ugyanis — gyerekes öregbetűkkel — egy bővített ovidiusi közmondás latin sorait olvashatjuk s ez alatt e sort : az kigyelmed tanítványa Balasi Bálint. Bornemissza Péternek ez a kötete — amely Balassa Bálint diákkori tankönyve volt — a címoldal bejegyzése szerint Pyber János esztergomi nagyprépost, pécsi püspök (1592 — 1631) későbbi tulajdonából került a könyvtárba. A többi, alább felsorolt, Balassa Bálinttal s a Balassacsaláddal összefüggő műtárgy 1938-ban került Esztergomba. E tárgyak sorsáról az alábbiakat tudjuk : 1938-ban, amikor a Depóid Antal kanonok és Babits Mihály pártfogásával működő esztergomi Balassa Bálint Irodalmi Társaság kezdeményezésére leleplezték Dózsa Farkas András esztergomi Balassa-szobrát, a Balassa-család utolsó leányági ivadékai, a báró Ragályi—Balassa-család tagjai,s mindazokat a műtárgyakat, amelyeket a Balassacsaládtól örököltek, örökös megőrzésre az esztergomi Balassa Bálint Irodalmi Társaságnak adták át. 1944-ben, amikor előrevetette árnyékát az, hogy Esztergom hadműveleti területté válik, Lepold kanonok, a társaság elnöke, hogy e relikviákat biztonságba helyezze, a költő arcképét az esztergomi Keresztény Múzeumiján, a többi műtárgyat a Főszékesegyházi Kincstárban helyezte el. 1953-ban, amikor Béres István kanonokkal, a Kincstár őrével, továbbá Genthon Istvánnal és Mucsi Andrással a kincstár addig elzárt műtárgyait régi (s mai) helyükre reponáltuk, akadtunk rá ezekre a Balassa-emlékekre. A tárgyak egy részét 1956-ban az esztergomi állami Balassa Bálint Múzeum kiállításán be is mutatták. 1960-ban a Balassa-portré visszakerült a Keresztény Múzeumba, a többi műtárgy visszakerült a kincstárba. Ott őrzik azokat ma is. 4. Balassa Bálint olajfestésű arcképe. Garas Klára véleménye szerint alkalmasint XVII. századi magyar festő szignálatlan munkája. Talán valamilyen régebbi, egykorú fametszet nyomán készült. A festő portréfestési szándéka érezhető. A vászonra festett kép mérete : 127 x 86 cm. A képen a költő jobb kezében hadvezéri vezénylő pálcát tart. Bal keze kétélű, egyenes keresztvasú pallos markolatán nyugszik. Öltözéke a XVI. századi magyar főurak viselete : zöld selyemmel bélelt vörös selyem mente, fehér prémmel szegett, sötétzöld bársony atilla, fehér tollas, barna prémes kék bársony süveg, gazdag ruha ékszerekkel. Jobb karja alatt könyv. A könyvből kifutó szalagon a költő jelmondata : Arte et Marte. A festmény alján nagybetűs felirat : Valentinus Balas(si) de Gyarmath Capitaneus Agriensis in Exercitu Mathiae Archiducis Chyliarcho, in Assultu Strigoniensis Depugnationis Tureis Trajectus Gloriose Pro Patria Occubuit 1594, Aetatis Suae 33. A többi helyen sérült, sötét hátterű olajképet 1938-ban restaurálták és új vászonra húzták. COMMENTARIORVM *!l»*r'»TJl MmiFM! . S mg |»4 ilm Jour«,.!» a«i lu,,, J i, ouplm ewwnJcn mdx.T«no* , ott,[o. Item Oao«»o»att Xtoophonuí.ab tóim hu, Jod i c ' , - - - 2. A Volaterranus-kötet címlapja i/mm* " 3. A Volaterranus-kötet hátlapja