MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)

1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - KATONA IMRE: A herendi porcelángyártás előzményei és kezdetei

a megyei közgyűlés még 1843 novemberében is arra az álláspontra helyezkedett, mikor a második alispán a „zsidó emancipációt megpendíté", hogy „Veszprém megye a zsidókat még megérve nem látja arra, hogy akár a királyi városoknak, akár közös hazánk polgárai legye­nek".30 A Fischer elleni antiszemita támadások még 1842-ben sem ültek el, sőt az ezévi iparműkiállítás újabb olaj volt az antiszemitizmus hol pislákoló, hol fellobbanó tüzére. A támadások Fischer Mór körül lángoltak fel. Az Ungar c. német lap szerint Fischer még azért is „aján­dékozott gyárának szülötteiből", hogy „az ő gyára készít­ményét, mint legelsőt állítsák a középső asztalra".37 A zsidók emancipációjáért és az ellene küzdők tábora nemcsak megye-, hanem városszerte is megoszlott. A zsi­dóság faji megkülönböztetése ellen harcolók hatalmas táborában megkülönböztetett szerepe volt a pápai refor­mátus kollégium tanárainak és ifjúságának. A kollégium növendékei között nemcsak katolikusokat, reformátuso­kat találhatunk, hanem zsidó fiatalokat is. A pápai kollégium növendéke volt az a Bloch Móric is,38 aki az elsők egyike volt a zsidóság emancipációjáért küzdők között. A Sidókról c. könyvében 39 Eötvöst is megelőzve már 1840-ben éles harcot indít a faji megkülönbözte­tés minden formája, így a zsidóságra nehezedő megkü­lönböztető törvények és különböző hatósági intézkedé­sek ellen. Az országosan megindult harc — melyhez Bloch könyve is hozzájárult — nem maradt eredmény­telen. Az országgyűlés 1840. április 24-én a királyhoz intézett feliratában kéri, hogy a zsidóságra nézve egyik legmegalázóbb 1790/1. évi 34. törvényen módosíthasson. „Nyittassák meg a zsidóság előtt a polgári szerzésnek minden forrása; nyittassanak meg előtte az iparnak és szorgalomnak minden utat, és önkényt egybeolvad köz­érdeke a többi polgártársaink közérdekével . . ."40 Emlí­tettük, hogy Fischer Mór 1840. július 28-án szerzi meg a h­erendi porcelángyárat. Nem szerezhette meg előbbi mert — csak az országgyűlési felirat hatására jelenik meg az 1840-­ 29. törvénycikk, melynek 2. §-a szerint „A fennálló feltételek mellett gyárakat a zsidók is állít­hatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk ke­zükre, akár vallásbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjakat ezekben taníthatják . . ."41 Miután azonban Fri­scher már 1839-ben megkezdte a Herenden működő Stingl finanszírozását, érthető, hogy gyárának alapítá­sát nem 1840-től, hanem első nagyobb, jelentősebb köl­csöneinek évétől, az 1839-től kezdte el számítani. Fischer sohasem tartotta magát feltalálónak, vagy a magyarországi porcelán első létrehozójának, pusztán „gyámoknak". Legfeljebb elhallgatta, hogy őt megelőzően Stingl Vince már foglalkozott porcelánkészítéssel. A „gyár­alapító" címet azonban joggal tartotta fenn magának, bár 11 év fáradságos munkájával valóban Stingl találta fel hazai alapanyagból a porcelánt. Hitelképtelensége miatt viszont eljárását nem tudta a gyárszerű termelés feltételeinek megfelelően kialakítani. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy Stingl és Fischer közül csak az utóbi volt vállalkozó. Stinglt úgy kell tekintenünk, mint a legnagyobb nehézségektől sem visszarettenő kísérletező keramikust, aki az elsők egyikeként felismerte, hogy a Herenden található kao­linból piacképes porcelán készíthető. Frischer 1842-es feljegyzései szerint a herendi porcelán már ekkor is zetlitzi kaolinból készült. Ebből arra is következtethet­nénk, hogy Stinglnek fáradozásai ellenére sem sikerült a herendi kaolinból olyan minőségű porcelánt előállí­tania, mely a jó minőségű cseh és bécsi porcelánnal meg­állta volna a versenyt. A másik alternatíva szerint Fri­scher eljárásai miatt Stingl nem árulta el „arkánumát", és így nem sikerült az általa kikísérletezett porcelán­massza előállítása. Ez utóbbi következtetés valószínűbb, mert Stingl távozása után Fischer Mayertől próbálja kipuhatolni a keverék arányait. Azonban minden hasz­talan, mert Mayernek is csak úgy sikerül megfelelő masszát előállítania, ha az alapanyag közé zetlitzi kao­lint kevernek. Említettük, hogy míg Fischer vállalkozó volt, Stingl fáradhatatlan kísérletező, akinek intenciói szerint indult meg — Takács Endre levéltáros adatai szerint — 1839 tavaszán Herenden a porcelángyártás. A feltaláló és gyáros tarthatatlan viszonya azonban nem tette lehetővé annak az elképzelésnek az érvényesülését, hogy Heren­den olyan porcelánt készítsenek, melynek alapanyagát h­azai földek keveréke alkossa. Ezért Stingl 11 éves kísér­letsorozata nem vezetett arra az eredményre, melyet készítménye és áldatlan küzdelmei miatt kétségtelenül 4. Illatszeres edény, Herend 849 beütött bélyeggel 5. A herendi gyár égését ábrázoló tál

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék