MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 52. ÉVFOLYAM (2003)

2003 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁKI TAMÁS: Árkay Bertalan és Peter Behrens bécsi mesteriskolája

41 Helga Griepentrog: Peter Behrens in Wien (1921-1936). In: Elisabeth Liskar (szerk.): Wien und die Architektur des 20. Jahr­hunderts. Akten des XXV. Internationalen Kongress für Kunst­geschichte. Wien 1986, 83-86. 42 Gisella Möller: Peter Behrens und die Düsseldorfer Kunst­gewerbeschule 1903-1907. In: Der westdeutsche Impuls 1900-1914. Kunst und Umweltgestaltung in Industriegebiet - Düsseldorf: Eine Großstadt auf dem Weg in die Moderne. Düsseldorf 1984, 33-52. 43 Irene Nierhaus: Adoration und Selbstverherrlichung. Künstlerische und kunstpolitische Schwerpunkte an der Aka­demie der bildenden Künste von den dreißiger bis Ende der vierziger Jahre. In: Hans Seiger et al. (szerk.): Im Reich der Kunst. Die Wiener Akademie der bildenden Künste und die faschisti­sche Kulturpolitik. Wien 1990,65-66. Az 1924-től Clemens Holz­meister által vezetett másik építészeti mesteriskola feladatát a „heimische Bauweise" ápolásaként határozták meg. 44 Behrens háború utáni műveivel kapcsolatban a fő forrás: Paul Joseph Cremers: Peter Behrens. Sein Werk von 1909 bis zur Gegenwart. Essen 1928. Ezt az időszakot behatóan tárgyalja: Hans Joachim Kadatz: Peter Behrens. Architekt - Maler - Grafiker und Formgestalter. Leipzig 1977, 48-52; Alan Windsor: Peter Beh­rens, Architect and Designer. London 1981, 152-167; Stanford Anderson: Peter Behrens and a New Architecture for the Twen­tieth Century. Cambridge, Mass. 2000, 221-253. 45 Wolfgang Pehnt: Die Architektur des Expressionismus. Stuttgart 1998, 90-98. 46 Tilmann Buddensieg: Architektur als freie Kunst. In: Ber­nard Budenrath (szerk.): Peter Behrens - Umbautes Licht. Das Verwaltungsgebäude der Hoechst AG. München 1990, 65-66. 47 Bernard Budenrath: Ein Gesamtkunstwerk der Moderne. In: Uö: i. m. 1990, 15-57. A hoechsti gyár belső kialakításának egyes részletein még 1926-ban, tehát Árkay bécsi tartózkodása aíatt is dolgozott a Behrens-iroda. Ehhez: Ernst A. Plischke bel­ső dekorációs és bútortervei. 1926. Plischke-hagyaték, Wien, Akademie der bildenden Künste, Kupferstichkabinett. 48 Ez az eszmény jelenik meg Behrens több egykorú írásban is. Pl.: Das Ethos und die Umlagerung der Künstlerischen Probleme. (Der Leuchter. Jahrbuch der Schule der Weisheit. 23 KÖH-MEM 71.012.125-126. Pasztell technikájú homlok­zatrajzok „Árkay Bertalan IV. ép. 1923. II. 1." jelzéssel. 24 KÖH-MEM 71.012.20-23. 71.012.26. Három vegyes tech­nikájú alaprajz, ill. pasztell metszet és homlokzat, az előbbieken „Árkay Bertalan 1923. V. 5.", az utóbbiakon „Arkay Bertalan 1923." jelzéssel. A BTM 68.67.1. „Pantheon terv 1925" felirattal ellátott pasztell homlokzati terve is ehhez a sorozathoz kapcso­lódik. A nemzeti pantheon problémaköréhez 1.: Vadas Ferenc: Nemzeti pantheon és ezredéves emlékmű. In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköré­ből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989. 159-169. 25 KÖH-MÉM 71.012.28-30. Pasztell technikájú homlokza­tok, metszet és távlati kép 1925. VI. 7-i dátummal, „Temető -Arkay Bertalan" jelzéssel, Hültl Dezső ellenjegyzésével. 26 Az 1922 és 1924 közötti évekből Arkaynak számos kisebb grafikai munkája is fennmaradt: a Wiener Werkstätte képeslap­jainak mintájára megrajzolt hazai és ausztriai városrészletek, épületábrázolások, illetve olyan keleties és rokokó témaválasztá­sú, gáláns szcénákat megjelenítő akvarellek, tus- és ceruzarajzok, melyek leginkább Tichy Gyula és Batthyány Gyula egykorú mű­veit idézik. A művek az Arkay család tulajdonában vannak. 27 Arkay Bertalan 1925. VI. 17-i keltezésű diplomája a család tulajdonában, ill. BME Központi Könyvtár, Levéltár, Oklevél­könyv: 1737. Párizsi tartózkodását az augusztustól októberig on­nan keltezett levelezőlapjai is alátámasztják. 1926 őszén újabb franciaországi utat tett, melyen Sztehlo Lilyvel, későbbi feleségé­vel Perpignan, Poitiers, Tours, Loches, Langeais és Blois műem­lékeit kereste fel. Dokumentumok az Árkay család tulajdonában. 28 Ennek az építésznek a kiléte bizonytalan. Bierbauer i. m. 1933, 819. alatt E. Thiers néven, míg Árkay Bertalan 1937-ben adott nyilatkozatában (Csaba Rezső: Beszélgetés Árkay Bertalan­nal. Hajlék I. 1937, 87.) Thierre-ként szerepel. Más egykorú, ha­sonló nevű építészt nem ismer a francia szakirodalom. 29 Éduard-Joseph: Dictionnaire biographique des artistes contemporains 1910-1930. III. kötet. Paris 1934, 338. François Loyer: Histoire de l'architecture française de la Révolution à nos jours. Paris 1999, 233. 1925-ben két alkotása is épült Párizsban: az egyik a Moulin Rouge mulató volt, a másik egy kisebb ház­csoport a Bois de Boulogne közelében (Rue Leconte-de-Lisle 17-23). Az erősen megmozgatott tetőkontúrjával, a téglával bur­kolt, vakolt és fafelületek szerencsés összhangjával az Amszterda­mi Iskola építészetét idéző utóbbi épület arról tanúskodik, hogy alkotója kifinomult kompozíciós készségű, nem középszerű épí­tész lehetett. L.: Paul Chemetov-Marie-Jeanne Dumont-Bernard Mar­rey: Paris Banlieue. 1919-1939. Architectures domestiques. Paris 1989, 53-54. 30 Árkay Bertalan nyilatkozata Mucsi Andrásnak, 1957. V. 31. MTA-MKI, Adattár, MDK-C­ISZ. Párizsban készült krétarajzain többek között a párizsi Notre Dame és a St-Étienne-du-Mont, a Luxembourg-palota, a versailles-i kastélynak és parkjának egyes részletei, valamint Percier és Fontaine Carrousel diadalíve is fel­tűnik. Rajzok az Árkay család tulajdonában. A Perret-fivérek épületének a méltatásakor apja is ugyanezt a megfogalmazást használta. L.: Árkay Aladár: Építőformák a világháború után. Kő és Műkő Architectura 1926, 3. 3. 31 Le Corbusier-nek 1925-ben már állt a városban néhány je­lentős villaépülete (Villa Ozenfant, Villa La Roche, Villa Jeanneret). Az alább említett kiállításon a L'Esprit Nouveau pavilonja volt az ő alkotása, itt a Plan Voisin-t, Le Corbusier utópikus párizsi várostervét is kiállították. Ez utóbbit említi Árkay Aladár fen­tebb idézett írása is. 32 Uo. 3. 33 1925 Paris felirattal. A család tulajdonában. 34 „Ce n'est pas ainsi qu'il faut construire, mais avec plus de chaleur. Il faut mettre dans l'œuvre plus d'âme!" Bierbauer i. m. 1933, 819. 35 Moravánszky Ákos: Néhány fejezet a bécsi mesteriskolák történetéből. MÉ XXXII. 1983, 5. 44; Marco Pozzetto: Die Schule Otto Wagners. 1894-1912. Wien-München 1980,13-14. 36 Sisa József: Magyar építészek külföldi tanulmányai a 19. század második felében. Művészettörténeti Értesítő XLV. 1996, 169-186. 37 Mint például Jan Kotera, Pavel Janák, Joze Plecnik vagy Viktor Kovacic, akik mindannyian jelentős oktatói tevékenysé­get is kifejtettek. 38 Moravánszky Ákos: „Ide pislogass nímet, aki árgyélusa van a világnak!" Medgyaszay István és Otto Wagner mesteriskolája. MÉ XXXII. 1983, 5. 45-17. 39 Ernst A. Plischke: Ein Leben mit Architektur. Wien 1989,55. 40 Szivessy Tibor öccse, Endre 1899-ben született Szegeden, a berlini Staatliche Kunstgewerbeschule elvégzése után 1921/22-ben egy évet Hans Poelzig berlini, majd ennek tanácsára 1923-25 között kettőt Behrens bécsi mesteriskolájában töltött. 1925-1940 között Párizsban André Szivessy néven - egy ideig Goldfinger Ernővel társulva - bútortervezéssel és belsőépítészettel foglalko­zott, majd 1940-től 1958-ban bekövetkezett haláláig immár André Sive néven építészként, várostervezőként működött Fran­ciaországban. Ismert bécsi tervein, pl. a berlini Potsdamer Platz vagy egy budapesti hidroplán-repülőtér számára készítetten a nagyvárosi közlekedés problémáival és az azokkal összefüggő városépítési kérdésekkel foglalkozott. L.: AdA/ Sch. Nr. 573. Karl Maria Grimme: Peter Behrens und seine Wiener Akademischen Meisterschule. Wien-Leipzig-Berlin 1930, 35. Früchner Tibor: André Sive. MÉ VIII. 1959, 19 78. Szivessynek a Tanácsköztársa­ságot követően Magyarországról való, emigráció-szerű távozásá­ról és németországi tanulmányairól Háy Gyula számol be em­lékezéseiben. Született 1900-ban. Budapest 1990, főként 93-94, 105-112. Breuer Marcell 1920-ban, 18 évesen elnyert egy ösztöndíjat a bécsi Akademie der bildenden Künstére, de minthogy ekkor még nem építésznek készült, inkább a festészeti vagy szobrászati tan­szakot látogathatta. Azt is csak igen rövid ideig, mert - elégedet­len lévén az oktatással - néhány hét múltán távozott a weimari Bauhausba. L.: Robert F. Gatje, Marcel Breuer: A Memoir. New York 2000,13.

Next