Madártani tájékoztató, 1982

1982-04-01

a Margit-híd közelébe. Néhány nappal azután, hogy az úszó jégtáblák szinte teljesen ellepték a folyót, a Margitsziget men­tén a budai ágban 100—400 méterrel a híd felett rendszeresen megfigyelhettem mintegy 30 kercerécét, kb. 20 tőkés récét, 15 szárcsát és 5—6 kis vöcsköt. Január 23-án egy búbos vöcsök is úszkált a jégtáblák között. Néhány napig a híd átellenes oldalán tartózkodott egy örvös bukó is. Ügyesen kerülgette az úszó jég­táblákat, és több alkalommal sikerült megfigyelnem, amint apró halat hozott fel a mélyből. Január 16-án és 17-én a Szabadság-híd felett, a pesti oldalon közvetlenül a part mellett bukdácsolt 3 kis vöcsök és ugyanott úszkált egy kerceréce tojó is. A jégzajlás és egyes madárfajoknak a belvárosi Duna-szakaszon történő megjelenése közötti összefüggések még nem tisztázottak teljesen, de nagyon valószínűnek látszik, hogy elsősor­ban a jégtáblák miatt erősen lecsökkent szabad vízfelület készteti mozgásra a madarakat. A kercerécék például főként a fenékről felszedett kagylókkal és csigákkal élnek, számukra a szennyvízcsatornák nem jelentenek felhasználható táplálékot. Budapest fölött és alatt, Sződligetnél, Vácnál ill. a Csepel sziget csücskénél telente nagy csapataik tanyáznak. A vízfelületet úgy­szólván teljesen ellepő jégtáblák azonban szétszóródásra késztet­hetik ezeket a csapatokat és így kerülhettek a Margitsziget part­ja mellé is, ahol a legnagyobb zaj­lás idején is maradt elegendő szabad vízfelület számukra. Más fajok, így például a szárcsák esetében valószínűleg a sodródó hulladék is felhasználható táp­lálékforrást jelent. Érdekes megemlíteni még, hogy a januári időszakban a Szabadság-híd és Erzsébet-híd környékéről telje­sen eltűntek az ezüstsirályok, a viharsirályok száma viszont emelkedett. Schmidt Egon ADATOK A KÉK GALAMBOK (Columba oenas) KÖLTÉSBIOLÓGIÁJÁHOZ Az alábbi megfigyeléseim (fészkelési adataim) régebbi kele­tűek, ennek ellenére érdemesnek tartom a közlésüket, annál

Next