A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897)
Előszó
A mezőgazdasági statisztikai összeírás, mely az 1895. évi VIII. törvényczikk alapján külön összeíró szervezet létesítésével lehető gonddal és pontossággal hajtatott végre, a Magyar Birodalom valamennyi gazdaságát, öszszes jellemzőbb adataival együtt, egyénileg jegyezte föl. E közvetlen egyéni adatgyűjtés nemcsak a statisztikai kimutatások becsét és megbízhatóságát emeli, hanem igen gazdag anyagot szolgáltatott egy nagy általános Gazdaczímtár számára. A gazdasági élet újabb alakulása hozza magával, hogy a gazdaosztály sem maradhat többé régi elzárkózottságában, mozdulatlanságában. Kénytelen belevegyülni a létért való nagy küzdelembe, s amint a mezőgazdaság üzleti oldala mindjobban kidomborodik, a gazdának is nyomról-nyomra el kell sajátítani az üzletemberek számítását, vállalkozási hajlamát, mozgékonyságát. Gazdáink azonban üzleti működésökben nemcsak az iparos és kereskedő osztályra vannak utalva, hanem egymásra is, nem is említve azt az egymásra utaltságot, melyet a közös érdekek együttes ápolása teremt. Egy jó Gazdaczímtár tehát nemcsak a tulajdonképeni üzleti köröknek szükséges, hogy ajánlataikkal fölkereshessék az egyes gazdákat, hanem magának a gazdaközönségnek is, előmozdítván az osztálytársakkal a közvetlen érintkezés lehetőségét. A Gazdaczímtár szerkesztésénél elsősorban gyakorlati czélok lebegtek szemeim előtt, de nem kerülte ki figyelmemet az a gazdaságtörténeti szempont sem, mely egy jól szerkesztett Gazdaczímtárral kapcsolatos. A száz holdnál nagyobb terjedelmű gazdaságoknak s azok fölszerelésének, a gazdálkodók és a tulajdonosok nevének, sőt az előbbiek foglalkozásának feltüntetésével, — egy jól áttekinthető műben való megörökítése épen hazánk ezer éves fennállásának időpontjában, kétségkívül oly munka, melyet a késő ivadék is érdekkel fog forgatni; azok pedig, kik egykor majd korunk történetét megírják, elsőrendű forrás gyanánt fogják használni. A mű beosztásáról s a benne foglalt anyagról nincs sok megjegyezni valóm, az olvasó külön tájékoztatás nélkül is azonnal tisztába jön vele. A sorrendet az országrészeknek az a csoportosítása adja, mely a statisztikai kiadványokban általában használatos. Az országrészeken belől a megyék betűrendben következnek. Ugyanígy sorakoznak a járások és községek is, míg a rendezett tanácsú és törvényhatóságú városok a megyék végén foglalnak helyet. Minthogy azonban felvilágosítások és pótlások végett igen sok kérdőív kiküldése vált szükségessé, melyeknek egy része elkésve érkezett vissza, a műhöz egy terjedelmes függeléket kellett csatolni, melyben azok a gazdaságok foglalnak helyet, melyek adatait egy vagy más okból idejekorán a magok helyére besorozni nem lehetett. A függelékben különben a sorrend és beosztás ugyanaz, mint a főrészben. A Gazdaczímtárban a 100 katasztrális holdat tevő vagy azt meghaladó gazdaságok foglalnak helyet, a bérbe nem adott kincstári és községi birtokok közül azonban csakis azok vetettek föl, melyeken rendszeres mezőgazdasági üzemet folytatnak. A kincstári és községi erdőbirtokok, valamint legelő-, nádas-, vagy gazdasági mívelés alatt egyátalán nem álló területek mellőztettek. Hasonlóképen kihagyattak a közbirtokossági és közalapítványi legelő- és erdőbirtokok is. Mint a nagy mezőgazdasági statisztikai összeírásnál általában, úgy a Gazdaczímtárban is a fősúly nem a tulajdonszerinti, hanem a gazdaságilag külön kezelt birtokokra fektettetek. Elsősorban tehát a gazdálkodó neve és foglalkozása mutattatok ki, külön rovatban megjelöltetvén a birtoklás jogczíme is, hogy t. i. az illető gazdálkodó tulajdonosa, haszonélvezője, vagy haszonbérlője-e a birtoknak. De ki van mutatva a birtokok tulajdonosának neve is. Ez a haszonélvezett, s még inkább a haszonbéres birtokoknál alig volt mellőzhető. Az egyes gazdaságoknál feltalálhatók mindazok az adatok, melyek közlése kiválóbb érdekkel bír: a terület