Szádeczky Lajos: Kovacsóczy Farkas 1576-1594 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1891)
KANCZELLÁRSÁGA
SZÁDECZKY IAJOS ban tudna neki és bátyjának, az erdélyi vajdának, szolgálni, s a hova őt a honvágy és hazaszeretet, rokonainak és barátainak unszolása visszavonzották.* De a király sokkal többre becsülte már akkor Kovacsóczot («sok judiciumot látott benne»), hogysem oly könynyen megvált volna tőle ; hasznos szolgálatait inkább óhajtotta ő maga igénybe venni, ott Lengyelországban, — ahol megbízható, eszes emberekre nagy szüksége volt, mintsem kérésére bátyjához, «Dáciába» visszabocsátani. S Ivovacsóczy engedelmeskedett. «Nem akarok úgymond a király akaratának ellenszegülni.» Ott maradt tehát Lengyelországban, ahol a viszonyokkal napról-napra jobban megismerkedvén, mindinkább otthonosabban kezdette érezni magát, miután a király erélyes intézkedései következtében a törvényes rend is lassanként helyre állott. Nemsokára Krakkóból Varsóba kísérte a királyt az országgyűlésre 1576 jun.), majd a porosz tartományba, a Tornban tartott országgyűlésre (1576. oct.) ; mellette volt a Danczka város ellen vívott hadjáratban is (1577), támogatván őt tollával és tanácsával. Csak midőn már trónja és uralma biztosítva volt s midőn már Lengyelországban inkább nélkülözhette és Erdélyben nagyobb hasznát vehette a király Kovacsóczy tehetségének és hűséges szolgálatainak , akkor bocsátotta őt vissza hazájába. Báthory Kristóf erdélyi vajda kanczellárja Sulyok Imre 1578 január 25-én meghalván, megüresedett a fejedelmi udvar legfontosabb hivatala, a kanczellárság. István király most látta elérkezettnek az időt és alkalmat arra, hogy a hazavágyó Ivovacsóczyt Erdélybe küldje, hogy ott a fontos kanczellári állást elfoglalja. Báthory István már ekkor elhatározta az orosz czár t Berzeviczy Márton Dudithnak, Krakkó 1576 május 25. «Kovaciotius noster, qui ab unius mensis spacio hic nobiscum est, et expediri in Transylvaniam a rege postulat, te officiose salutat» (Eredetije a bécsi állami levéltárban: Polonica.)