Császár Elemér: Ányos Pál 1756-1784 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1912)
MÁSODIK KÖNYV - III.
ÁNYOS PAL 139 csak áhítozzon... őrizze, de hozzá ne nyúljon, hogy lángoljon s magában emésztődjön, mint a csipkebokora, reá is teljesen illik. Ezután, különösen a 80-as évek elején, gyakran menekül képzelete a közelmúlt emlékeihez, meg-megszólal ajakán a szívében tovább rezgő érzelem. Az egyedüllét hosszú órái alatt átélte a képzelt boldogságot és valódi fájdalmat. E gyönyörűség és szenvedés nem volt üres képzelgés, tettetett érzelem, hanem reá nézve valóság, mely égetett és boldogított , átszenvedte az elképzelt viszony minden fázisát. A valóban átérzett szenvedély összeolvadt a képzelet szőtte ábrándokkal egy olyan egységbe, melyet alkotó részeire ma már nem tudunk szétbontani. A költészetnek, mely ebből az érzelemből táplálkozott, uralkodó eleme a lemondás a földi boldogságról. Érzi, hogy szerelemre volna hivatva : Páthmosi vak gyermek repdes körülöttem, Unszol, emlékezzem, hogy mire születtem. Mérges nyilaival döfödi mellyemet, Leggyengébb érzéssel ruházza szivemet.. ., de tudja azt is, hogy papi méltósága távol tartja a szerelem örömeitől. Ebből az érzelemből fakadnak szerelmes versei. Heves panasz, da ez egyikből sem hangzik felénk, hanem a legkülönbözőbb formában, a legváltozatosabb hangulattal, hol elmélkedve, hol mély érzéssel ugyanazt a változhatatlanban való megnyugvást variálják. Elmélkedő természetű verseiben, így azokban, melyeket levél alakjába foglalt, majd azt a pusztítást festi, amit a szerelem az emberi szívben tesz, megfosztva a nyugalmától, aki egyszer rabja lett (Barcsaynak, 1882 júl. 17-én), majd meg a szerelem kínjai ellen magától a szerelemtől kér orvosságot, mert jól tudja, bármilyen paradoxonszerűen hangzik is, hogy a szerelmi bánat tetőpontján csak maga a szerelem adhat enyhülést. (Bar- Csokonay V. Mihály élete, Pest, 1817. 34 — 35. 1. 2 Érzékeny Levelek, v. levél. 17*