Magyar Alföld, 1936 (5. évfolyam, 2-102. szám)
1936-01-05 / 2. szám
Vasárnap, 1936 január 5 óra IQ fillér TOHHIGOTEl „Bebizonyosodott, hogy a Nemzeti Egység gondolata mellett felsorakozók frontja áttörhetetlen és az ellenzéki gondolat, mint poraiból megélemedett Napoleon, ma már csak a politikai dajkamesékben hódítja a teret.11 így nyekereg helyi sajtónknak a szubvenció hig kulimászával megfiatalított öreg verklije és lássuk csak: ezzel szemben hogyan is állunk azzal a politikai dajkamesékkel ? Csabán, mint tudjuk, lehengerelte a diadalmas ellenzéki gondolat a NÉP taktikáját, Szombathelyen tönkresilányította a feltámadt polgári önérzet a báránybőrbe bujtatott PEP-praktikát, Makón minden hatósági terror dacára is megszerezte városi mandátumait az ellenzék, de hogy itt maradjunk a szomszédságban, Váriban számarányának megfelelően jutott be az ellenzék a képviselőtestületbe. Dobozon teljesen érvényre jutott az ellenzéki gondolat a bíróválasztásnál, Medgyesegyházán még a horogkeresztesekkel való szövetkezés sem mentette meg a NEP-et a legcsúfosabb kudarctól, Eleken pedig még indulni sem mert NEP és az egész vonalon az egyesült keresztény-kisgazdapárti ellenzék győzött, így fest az ellenzéki gondolat a valóságban ott, ahol puccsokkal el nem taktikázzák és ahol az agyak józanságát és a szemek tisztánlátását el nem homályosítja az a kis szubvenció. Most pedig ismét egy kormánypárti lapból idézünk, még pedig a mai kormányzatot árkon bokron elszántan követő dömping újságból amely december 25 i számában a következőket írja: „A Szolnoki Újságot a szolnoki Vargha József-féle nyomda állítja elő. Ez a nyomda kapott bőségesen megrendeléseket a várostól. Az árakat aztán úgy kalkulálták, hogy a nyomdaköltségből kikerült a Szolnoki Újság előállítási ára is.“ A szolnoki lap sajtóperrel fenyegeti politikai fegyvertársát ezért a híradásért s így a bíróság fogja majd megállapítani, hogy igazat irt-e a NÉP vezérorgánuma vagy nem ? Mindenesetre nagyon érdekes, hogy éppen egy NÉP lap tételezi fel hogy ilyesfélék bizonyos nyomdáknál előfordulhatnak és hogy lehetnek olyan nyomdák, amelyeknek játszi könnyűség lapot kiadniuk, hiszen a lap előállítási költségeit belekalkulálják az árakba bizonyos szállításoknál. Érdemes ezen a kérdésen eltöprengeni, különösen akkor, amikor szinte megoldhatatlannak látszik az a rejtély, hogy hogyan jelenhet meg egy újság a közönség megfelelő támogatása nélkül a mai rendkívül drága előállítási költségek mellett? V. évfolyam, 2. szám Népi politikát! Irta: MATOLCSY MÁTYÁS országgyűlési képviselő Magyarországon a széles néprétegeket mindig kívül rekesztették a kormányzásból, mert az csak egy kis réteg kisajátított területe volt. A parlament sohasem állt kontaktusban a néppel. A választásoknál a mindenkor uralmon lévő párt kijelölte soraiból az egyes kerületek képviselőjelöltjeit, akik leutaztak és karhatalmi asszisztenciával meg lettek választva képviselőnek. A nép sem azelőtt, sem azután többnyire nem tudott róluk semmit. Az ellenzéki képviselők jórésze szintén idegen volt a nép számára. Nagyon kevés olyan képviselő volt Magyarországon, aki a népből nőtt ki, vagy a néppel a legszorosabb kapcsolatban lett volna. Az egy Nagyatádin kívül pedig eddig még senki sem tudott kinőni a barázdából, mert mindig visszataposták. A háború előtti Magyarországon a történelmi osztályok csinálták a poétikát, a háború után a konjunktúrapolitikusok nyomultak előre. A népazonban mindig kimaradt. A népnek egyetlen feladata volt, amit becsületesen teljesített is: áldozatot hozni. És hozott is annyi áldozatul, mint amennyit egyetlen társadalmi osztály sem hozott Még a nyár elején, amikor délmagyarországi tanulmányúton voltam, győződtem meg arról, hogy ma a parasztság teljesen idegennek érzi az uralmon lévő rendszert. Nem tud felmelegedni vele szemben és nagyon sok paraszttal beszéltem, akik őszintén bevallották, hogy a képviselőválasztásoknál nem szavaztak senkire, mert a sok üres ígéret mögött nem láttak erkölcsi fedezetet. És akárhány paraszttal beszéltem, az mind azt hangoztatta, hogy tudatában vannak az állammal fennálló kötelezettségeiknek, tudják, hogy Magyarország alapját képezik és mivel úgy érzik, hogy alkalmasak arra, hogy sorsuk irányításából kivegyék a részüket, helyet kérnek a parlamentben. És akkor igazolva láttam magam azért a nyilatkozatomért, amelyet az egyik fővárosi lapban tettem még május végén, hogy 40—50 parasztot szeretnék látni a parlamentben. De hangsúlyozom, hogy nem a külsőségekben megnyilatkozó parasztokra gondolok, hanem ennek a rétegnek kiemelkedő, becsületes reprezentánsaira. A népünk teljesen megérett, hogy sorsának irányítását a kezébe vegye. A kiélt társadalmi osztályok ideje lejárt. Magyarországon a megoldandó feladatok oly tömege vár reánk, hogy azt csak egész emberekkel lehet megoldani. Aki a néppel nincs kapcsolatban, az nem tudja, hogy a népnek mire van szüksége. Magát a népet kell bevonni az ország kormányzásába és a nép nagy áldozatot hozni tudó erejével kell az oly régóta esedékes feladatokat megoldani. A népnek a politikába való bevonása azonban nem azt jelenti, hogy felülről rájuk erőszakolunk egypártrendszert, amely nem ismer egyéniségeket, csak személytelen téglahordókat. Az építést pedig halogatja azzal, hogy a munkásnak nincs beleszólása a mérnök munkájába. A személytelen téglahordók így nem tudják, hogy a téglájukkal voltaképpen mit csinálnak. A körülöttünk folyó erőteljes népi mozgalmaknál azt látjuk, hogy alulról indul el a kezdeményezés és alulról történik az építés. Ez természetes is. Először az alapot kell megépíteni, azután jöhet a többi. Nálunk az alapok jók, csak az a baj, hogy nem az alapokra építenek. A parasztságnál jobb alapot nem is lehetne választani és mégis elejtik. A jövőben mindent el fogok követni, hogy a parasztság elfoglalja az őt megillető helyet a magyar társadalomban és politikai célkitűzésemnek a parasztságra felépített Magyarország megteremtését jelölöm meg. A széles néprétegnek a politikai életbe való bevonulását a titkos választójog nélkül nem tudom elképzelni. És hogy az uralmon lévő párt mennyire távol áll a magyar néptől, azt a titkos választójogtól való irtózása bizonyítja a legjobban. Ma azzal érvelnek, hogy előbb a kenyér és csak azután következhet a titkos választójog. De amíg nem ül össze egy olyan parlament, amely a nép független akaratának a megnyilatkozásából választatott meg, addig a szociális kérdéseket megoldani nem lehet. A mai parlament például nem tudja kellően mérlegelni a földreform mielőbbi megvalósításának a fontosságát. Pedig a földreform megvalósítását szociális okok mellett elsősorban honvédelmi követelmények sürgetik. Végig a trianoni határ mellett nagybirtokok terülnek el. A nagybirtok demográfiailag labilis helyzetet jelent. Egy esetleges európai bonyodalom esetén a megszálló csapatok azt a kevés gazdasági cselédet, akik ma a nagybirtokon élnek, könnyen elzavarhatják és az egész területet saját fajtájukkal népesíthetik be. Egyszer már így jártunk. A megszállt területeken 7 millió kat. hold föld ment át magyar kézről idegen kézre. Ezt a veszteséget soha nem fogjuk tudni pótolni. Ellenben a kisbirtokostól nem lehet elvenni a földet, őt nem lehet elzavarni, a kisbirtok demográfiailag stabil állapotot jelent. Legsürgősebb feladatnak tartom a határmenti nagybirtokon a telepítés azonnali megkezdését és valósággal egy új határőrvidék létesítését. Ez mindennél fontosabb! Természetesen a földreform és telepítés megvalósítása ezenkívül a jövedelem igazságosabb megoszlását tehát szociálisabb viszonyok teremtését is jelenti, továbbá nagy nemzetgazdasági és nemzetpolitikai jelentőséggel is bír. Ezeket most megjelent új könyvemben részletesen ismertetem, amelyben „Az új földreform munkatervé“-t adom. Erős hittel hiszem, hogy azt a magyar parasztság magáévá fogja tenni. Egyébként pedig nagyatádi Szabó István szellemében akarom a magyar föld égető kérdéseit rendezni. A népi politika a jövő útja és azt a nagy szakadékot, amely elválasztja a vezető rétegeket a néptől — mint már Hódmezővásárhelyen is mondtam át kell hidalni még akkor is, ha azt holttesteinkkel, — akik a népért küzdünk — lehet csak betömni. De félve figyelmeztetem a magyarságot, hogy ez a szakadék könnyen az egész ország temetője lehet. A képviselőtestület január 11-én tart közgyűlést (Saját tudósítónktól) A december végén lezajlott képviselőtestületi tagválasztásokat — mint ismeretes — a puccs következtében kisebbségben maradt ellenzék megpeticionálta. Ennek ellenére azonban a részben újjáalakított képviselőtestület közgyűlését január közepére összehívták. Értesülésünk szerint a képviselőtestületi közgyűlés, amelyen a választás következtében szükséges megalakulás történik meg, január 11-én lesz. Utána közvetlenül rendkívüli közgyűlést tart a képviselőtestület, amely elé több igen fontos városi ügy fog kerülni. Tízezer beteget ápoltak az elmúlt évben a gyulai állami kórházban (Saját tudósítónktól) A gyulai állami kórház, amely a legnagyobb vidéki kórházak közé tartozik, az elmúlt évben minden eddigi évet felülmúlólag közel tízezer beteget ápolt. Az összeállított hivatalos kimutatás szerint a gyulai kórház, amelynek betegei Békés, Bihar és egy részben Csanád—Arad—Torontói vármegyékből kerülnek ki, az 1935. évben 9994 beteget ápolt. A betegek közül az év végéig gyógyultan távozott 9552, míg 382 kórházi ápolt súlyos betegsége következtében meghalt. Érdekes, hogy a tegnapi nap folyamán 70 új beteget vettek fel kórház különböző osztályaira. Ez a a nagyszámú betegfelvétel ezideig páratlanul áll a kórház és azt is mutatja, hogy történetében a gyulai kórház egyre fontosabb szerepet tölt be az ország keleti részében.