Magyar Alföld, 1936 (5. évfolyam, 2-102. szám)

1936-01-05 / 2. szám

Vasárnap, 1936­ január 5 óra IQ fillér TOHHIGOTEl „Bebizonyosodott, hogy a Nemzeti Egység gondolata mellett felsorakozók frontja áttörhetetlen és az ellenzéki gondolat, mint poraiból megélemedett Napoleon, ma már csak a politikai dajkamesékben hódítja a teret.11 így nyekereg helyi sajtónknak a szub­venció hig kulimászával megfiatalít­ott öreg verklije és lássuk csak: ezzel szemben hogyan is állunk azzal a politikai dajkamesékkel ? Csabán, mint tudjuk, lehengerelte a diadalmas ellenzéki gondolat a NÉP taktikáját, Szombathelyen tönkresilányította a feltámadt polgári önérzet a bárány­bőrbe bujtatott PEP-praktikát, Ma­kón minden hatósági terror dacára is megszerezte városi mandátumait az ellenzék, de hogy itt maradjunk a szomszédságban, Váriban számará­nyának megfelelően jutott be az ellenzék a képviselőtestületbe. Dobozon teljesen érvényre jutott az ellenzéki gondolat a bíróválasztásnál, Medgyes­­egyházán még a horogkeresztesekkel való szövetkezés sem mentette meg a NEP-et a legcsúfosabb kudarctól, Eleken pedig még indulni sem mert NEP és az egész vonalon az egyesült keresztény-kisgazdapárti ellenzék győ­zött, így fest az ellenzéki gondolat a valóságban ott, ahol puccsokkal el nem taktikázzák és ahol az agyak józanságát és a szemek tisztánlátá­sát el nem homályosítja az a kis szubvenció.­ ­ Most pedig ismét egy kormány­párti lapból idézünk, még pedig a mai kormányzatot árkon bokron el­szántan követő dömping újságból amely december 25 i számában a következőket írja: „A Szolnoki Új­ságot a szolnoki Vargha József-féle nyomda állítja elő. Ez a nyomda kapott bőségesen megrendeléseket a várostól. Az árakat aztán úgy kal­kulálták, hogy a nyomdaköltségből kikerült a Szolnoki Újság előállítási ára is.“ A szolnoki lap sajtóperrel fenyegeti politikai fegyvertársát ezért a híradásért s így a bíróság fogja majd megállapítani, hogy igazat irt-e a NÉP vezérorgánuma vagy nem ? Mindenesetre nagyon érdekes, hogy éppen egy NÉP lap tételezi fel hogy ilyesfélék bizonyos nyomdáknál elő­fordulhatnak és hogy lehetnek olyan nyomdák, amelyeknek játszi könnyű­ség lapot kiadniuk, hiszen a lap elő­állítási költségeit belekalkulálják az árakba bizonyos szállításoknál. Ér­demes ezen a kérdésen eltöprengeni, különösen akkor, amikor szinte meg­oldhatatlannak látszik az a rejtély, hogy hogyan jelenhet meg egy újság a közönség megfelelő támogatása nélkül a mai rendkívül drága elő­állítási költségek mellett? V. évfolyam, 2. szám N­épi politikát! Irta: MATOLCSY MÁTYÁS országgyűlési képviselő Magyarországon a széles népréte­geket mindig kívül rekesztették a kormányzásból, mert az csak egy kis réteg kisajátított területe volt. A par­lament sohasem állt kontaktusban a néppel. A választásoknál a minden­kor uralmon lévő párt kijelölte sorai­ból az egyes kerületek képviselő­­jelöltjeit, akik leutaztak és karha­talmi asszisztenciával meg lettek vá­lasztva képviselőnek. A nép sem az­előtt, sem azután többnyire nem tu­dott róluk semmit. Az ellenzéki kép­viselők jórésze szintén idegen volt a nép számára. Nagyon kevés olyan képviselő volt Magyarországon, aki a népből nőtt ki, vagy a néppel a leg­szorosabb kapcsolatban lett volna. Az egy Nagyatádin kívül pedig eddig még senki sem tudott kinőni a ba­rázdából, mert mindig visszataposták. A háború előtti Magyarországon a történelmi osztályok csinálták a poé­tikát, a háború után a konjunktúra­­politikusok nyomultak előre. A nép­­azonban mindig kimaradt. A népnek egyetlen feladata volt, amit becsüle­tesen teljesített is: áldozatot hozni. És hozott is annyi áldozatul, mint amennyit egyetlen társadalmi osztály sem hozott Még a nyár elején, amikor dél­magyarországi tanulmányúton voltam, győződtem meg arról, hogy ma a parasztság teljesen idegennek érzi az uralmon lévő rendszert. Nem tud fel­melegedni vele szemben és nagyon sok paraszttal beszéltem, akik őszin­tén bevallották, hogy a képviselővá­lasztásoknál nem szavaztak senkire, mert a sok üres ígéret mögött nem láttak erkölcsi fedezetet. És akár­hány paraszttal beszéltem, az mind azt hangoztatta, hogy tudatában van­nak az állammal fennálló kötelezett­ségeiknek, tudják, hogy Magyarország alapját képezik és mivel úgy érzik, hogy alkalmasak arra, hogy sorsuk irányításából kivegyék a részüket, helyet kérnek a parlamentben. És akkor igazolva láttam magam azért a nyilatkozatomért, amelyet az egyik fővárosi lapban tettem még május végén, hogy 40—50 parasztot szeret­nék látni a parlamentben. De hang­súlyozom, hogy nem a külsőségekben megnyilatkozó parasztokra gondolok, hanem ennek a rétegnek kiemelkedő, becsületes reprezentánsaira. A népünk teljesen megérett, hogy sorsának irányítását a kezébe vegye. A kiélt társadalmi osztályok ideje lejárt. Magyarországon a megol­dandó feladatok oly tömege vár reánk, hogy azt csak egész emberek­kel lehet megoldani. Aki a néppel nincs kapcsolatban, az nem tudja, hogy a népnek mire van szüksége. Magát a népet kell bevonni az ország kormányzásába és a nép nagy áldo­zatot hozni tudó erejével kell az oly régóta esedékes feladatokat megol­dani. A népnek a politikába való be­vonása azonban nem azt jelenti, hogy felülről rájuk erőszakolunk egy­pártrendszert, amely nem ismer egyéniségeket, csak személytelen tég­lahordókat. Az építést pedig halo­gatja azzal, hogy a munkásnak nincs beleszólása a mérnök munkájába. A személytelen téglahordók így nem tudják, hogy a téglájukkal voltakép­pen mit csinálnak. A körülöttünk folyó erőteljes népi mozgalmaknál azt látjuk, hogy alulról indul el a kezdeményezés és alulról történik az építés. Ez természetes is. Először az alapot kell megépíteni, azután jöhet a többi. Nálunk az alapok jók, csak az a baj, hogy nem az alapokra épí­tenek. A parasztságnál jobb alapot nem is lehetne választani és mégis elejtik. A jövőben mindent el fogok követni, hogy a parasztság elfoglalja az őt megillető helyet a magyar tár­sadalomban és politikai célkitűzé­semnek a parasztságra felépített Ma­gyarország megteremtését jelölöm meg. A széles néprétegnek a politi­kai életbe való bevonulását a titkos vá­lasztójog nélkül nem tudom elkép­zelni. És hogy az uralmon lévő párt mennyire távol áll a magyar néptől, azt a titkos választójogtól való irtó­zása bizonyítja a legjobban. Ma az­zal érvelnek, hogy előbb a kenyér és csak azután következhet a titkos választójog. De amíg nem ül össze egy olyan parlament, amely a nép független akaratának a megnyilatko­zásából választatott meg, addig a szociális kérdéseket megoldani nem lehet. A mai parlament például nem tudja kellően mérlegelni a földreform mielőbbi megvalósításának a fontos­ságát. Pedig a földreform megvaló­sítását szociális okok mellett első­sorban honvédelmi követelmények sürgetik. Végig a trianoni határ mel­lett nagybirtokok terülnek el. A nagy­birtok demográfiailag labilis helyze­tet jelent. Egy esetleges európai bo­nyodalom esetén a megszálló csa­patok azt a kevés gazdasági cselédet, akik ma a nagybirtokon élnek, kön­­­nyen elzavarhatják és az egész terü­letet saját fajtájukkal népesíthetik be. Egyszer már így jártunk. A megszállt területeken 7 millió kat. hold föld ment át magyar kézről idegen kézre. Ezt a veszteséget soha nem fogjuk tudni pótolni. Ellenben a kisbirtokos­tól nem lehet elvenni a földet, őt nem lehet elzavarni, a kisbirtok de­mográfiailag stabil állapotot jelent. Legsürgősebb feladatnak tartom a határmenti nagybirtokon a telepítés azonnali megkezdését és valósággal egy új határőrvidék létesítését. Ez mindennél fontosabb! Természetesen a földreform és te­lepítés megvalósítása ezenkívül a jövedelem igazságosabb megoszlását tehát szociálisabb viszonyok terem­tését is jelenti, továbbá nagy nemzet­gazdasági és nemzetpolitikai jelentő­séggel is bír. Ezeket most megjelent új könyvemben részletesen ismerte­tem, amelyben „Az új földreform munkatervé“-t adom. Erős hittel hi­szem, hogy azt a magyar parasztság magáévá fogja tenni. Egyébként pe­dig nagyatádi Szabó István szellemé­ben akarom a magyar föld égető kérdéseit rendezni. A népi politika a jövő útja és azt a nagy szakadékot, amely elválasztja a vezető rétegeket a néptől — mint már Hódmezővásárhelyen is mond­tam­­­ át kell hidalni még akkor is, ha azt holttesteinkkel, — akik a nép­ért küzdünk — lehet csak betömni. De félve figyelmeztetem a magyar­ságot, hogy ez a szakadék könnyen az egész ország temetője lehet. A képviselőtestület január 11-én tart közgyűlést (Saját tudósítónktól) A december végén lezajlott képviselőtestületi tag­választásokat — mint ismeretes — a puccs következtében kisebbségben maradt ellenzék megpeticionálta. En­nek ellenére azonban a részben újjá­alakított képviselőtestület közgyűlé­sét január közepére összehívták. Értesülésünk szerint a képviselő­­testületi közgyűlés, amelyen a vá­lasztás következtében szükséges megalakulás történik meg, január 11-én lesz. Utána közvetlenül rend­kívüli közgyűlést tart a képviselőtes­tület, amely elé több igen fontos városi ügy fog kerülni. Tízezer beteget ápoltak az elmúlt évben a gyulai állami kórházban (Saját tudósítónktól) A gyulai ál­lami kórház, amely a legnagyobb vidéki kórházak közé tartozik, az elmúlt évben minden eddigi évet felülmúlólag közel tízezer beteget ápolt. Az összeállított hivatalos ki­mutatás szerint a gyulai kórház, amelynek betegei Békés, Bihar és egy részben Csanád—Arad—Toron­tói vármegyékből kerülnek ki, az 1935. évben 9994 beteget ápolt. A betegek közül az év végéig gyó­gyultan távozott 9552, míg 382 kór­házi ápolt súlyos betegsége követ­keztében meghalt. Érdekes, hogy a tegnapi nap fo­lyamán 70 új beteget vettek fel kórház különböző osztályaira. Ez a a nagyszámú betegfelvétel ezideig pá­ratlanul áll a kórház és azt is mutatja, hogy történetében a gyulai kórház egyre fontosabb szerepet tölt be az ország keleti részében.

Next