Magyar Alföld, 1936 (5. évfolyam, 2-102. szám)

1936-08-20 / 67. szám

2 Magyar AlfSId Kamara az újságíróknak írta: Pap Róbert A vidéki hírlapírók múlt vasárnapi kongresszusának tanácskozásai a tár­sadalom nagyfokú érdeklődésére tart­hatnak igényt. Régen túl vagyunk azokon az időkön, amikor leereszkedő vállvere­­getésben, banketteken tartott felkö­szöntőkben merült ki a sajtó mél­tatása. A közvélemény kifejezésre jutta­tása és irányítása, ismeretek terjesz­tése, a közállapotok bírálata s a köz­érdek megszólaltatása a nyomtatott betű határtalan nyilvánosságának erejével, mindez döntő jelentőséget teremt minden nemzet életében a sajtó számára. Fokozottan áll ez a magyar saj­tóra, amelynek akárhány budapesti és vidéki terméke, akár időszaki, akár napilapokra gondolunk, kiállja a versenyt tartalmának gazdagsága, szellemi nívója tekintetében a gaz­dagabb és népesebb, tehát nagyobb elterjedtséget biztosítani tudó nyu­gati országok lapjaival. A kultúrának azokat az alantasabb rétegeit, amelyekben a tanulatlanabb társadalmi osztályok élnek, a sajtó szántja föl és teszi befogadóképessé szellemi magvetés számára. Amint egészségünk jórészt táplál­kozásunk minőségétől függ, úgy ha­tol be szellemi életünk pórusain a sajtó mindennapi propagandája gon­dolkozásunkba és teszi azt egészsé­gessé, néha beteggé. A sajtószabadság üde, friss leve­gője az, ami szárnyain az eszmét, a gondolatot tovaröpik­ és termővé teszi. Huszonegy évvel ezelőtt szabá­lyozta a törvényhozás nálunk a sajtó­jogot és bár ekkor már javában benne éltünk a háború villamos lég­körében, mégis a sajtószabadság elegendő korlátjának találta azt a tilalmat, amely nem enged sem a nemzet, sem egyesek ellen sajtó út­ján bűncselekményt elkövetni. Újabban közrend felírású tilalom­fákkal is találkozunk, amelyekben könnyen megbotlik a sajtó, miután a közrend tilalomfáinak kiválogatása nem bírói, hanem hatalmi elbírálás alapján történik. A szegedi újságíró kongresszus ezt a kérdést kikapcsolta tanácsko­zása köréből, valószínűleg azon he­lyes elgondolás alapján, hogy az ország politikai tényezőinek a hiva­tása a sajtószabadság védelméről és biztosításáról gondoskodni, amelyek ezt annál könnyebben elérhetik, ha viszont az újságírók a maguk poli­tikai, vagyoni függetlenségéről és erkölcsi integritásukról gondoskodni tudnak. Ezért a tanácskozások súlypontja ezek körül a kérdések körül forgott. Szóba kerültek azok a személyessé váló harcok, amelyekké az újságírók között a különböző elvi alapokon álló viták gyakran fajulnak, amelyek végül is a hivatás értékcsökkenésére és a pályatárs iránti kötelező meg­becsülés megsemmisülésére vezetnek. Panaszos felszólalások hangzottak el a mű­- és álhirlapírókról, akik bejelentett, de meg nem jelenő cik­kekkel és tudósításokkal keresik ke­nyerüket, a „külmunkatársakról“, akiknek a munkássága a hirlapirói kedvezmények igénybevételében me­rül ki és a hirlapirást kompromittáló, ingyenes és ennek megfelelően ér­téktelen munkaerők működéséről. Mindezek a helytálló sérelmek és panaszok kétségtelenül kihatással vannak a sajtó működésére és nívó­jára és ezért nem tekinthetők a hír­lapírók belügyének, hanem országos érdekeket érintenek és így talán nem minősíthető illetéktelen beavatkozás­nak az újságírói karon kívül állók megnyilatkozása. Azok a javaslatok, amelyek a gyű­lésen az újságírók sérelmeinek or­voslására elhangzottak, aligha fog­ják a gyógyulást meghozni. Feltűnő, hogy azok között nem szerepel az újságírói kamarák léte­sítésének a gondolata. Lehet, hogy az újságíróknak sza­bad szellemiségre beállított mentali­tása, amely megtorpan mindentől, ami kényszer jellegét viseli magán, lehet, hogy az anyagiak terhét amúgy is nehezen viselő kar az eredmén­­nyel arányban nem álló újabb meg­terheléstől óvakodik, azonban mind­ez nem szolgálhat az újságírói ka­marák létesítésének akadályául, ami­kor azt látjuk, hogy ma már úgy­szólván az összes szabad pályákon lévők­­ érvényes érdekképviselethez jutottak, amelyek több kevesebb ered­ménnyel éppen azokat a bajokat, amelyeket az újságírók panaszolnak, ki tudták a maguk területén küszö­bölni. Ha a kar maga fog dönteni arról, hogy megfelelő szellemi és erkölcsi kvalifikáció alapján kit tart tagjai so­rába fölvehetőnek, ha módjában lesz az újságírót kötelező etikát, ha kell oktroj útján is kivétel nélkül minden tagjára reákényszeríteni és törvényes szervezetével kifelé egy­séges és így erőteljes fellépést biz­tosíthatni, úgy más elhelyezkedéshez fog jutni a társadalomban, anyagiak­ban és erkölcsiekben egyaránt. A kamara sem oldaná meg a kar összes szociális problémáit, de lehet olyan vára a hírlapirodalomnak, amely biztos védelmet nyújt bármely oldalról jövő akár szellemi, akár gazdasági jo­gtalan támadás ellen. Elsőrendű ondolálást, manikűrözést és haj­vágást szakszerűen végez Zornek Antal férfi és női fodrász Gyula, Városház ucca 9 szám. Békéscsabai kisgazdák tanulmány­útja Vas megyében (Saját tudósítónktól) A békéscsabai kisgazdák közül harminchárman aug. 12-én tanulmányútra indultak a Du­nántúlra és Kecskeméten, Cegléden, Székesfehérváron, Veszprémen és Keszthelyen át eddig nyolcszáz kilo­méteres utat tettek meg Szombathelyig, Szombathelyen dr. Ostffy Lajos főispán lelkes és meleg szavakkal köszöntötte a békésmegyei vendége­ket és ismertette előttük az ottani mezőgazdasági viszonyokat. A me­leg fogadtatást Bohus J­ános, a ta­nulmányút vezetője köszönte meg, azután megtekintették a város neve­zetességeit, majd a 83-as hősök emlékszobrához vonultak, amelyet vitéz Bocskay András békéscsabai gazdasági iskolai igazgató szárnyaló beszéde után megkoszorúztak. Ezután megtekintették a szombat­­helyi téli gazdasági iskolát, a városi kertészetet, a törzsgyümölcsöst, közkórházat, strandot, múzeumot és a a Gazdasági Egyesület most épülő székházát A békéscsabai kisgazdák hétfőre utaztak el Szombathelyről, hogy Zanat, Nemesbőd, Vát, Alsó és Felső-Szeleste, Pósfa és Hegy­falu községek gazdaságait tanulmá­nyozzák még Vas vármegyében. A kilencnapos tanulmányút után aug. 20-án érkeznek vissza Békéscsabára. Valódi fehér akció vászon Juriszk­ónál egész kereskedelmet elnyelő szövet­kezet vezérigazgatója lehet. Paprikás hangulatban folyt le a szegedi keres­­kedői kongresszus Elkeseredett kifakadások hangzottak el a kormány kereskedőellenes politikája miatt (Saját tudósítónktól) Az ország kereskedői szombaton és vasárnap kongresszust tartottak a szegedi vá­­rsháza dísztermében. Szép számban sereglettek itt össze az ország ke­reskedői, kiknek sorában ott láttuk Gyuláról Sándor Dénest, az OMKE körzeti elnökét, Laufer Sándort, Szécsi Mártont, Neumann Mártont stb. Békéscsabáról Kulpin Mihály, Gyöngyösi János dr. a Kereskedelmi Csarnok főtitkára és több más te­kintélyes kereskedő képviselte a ke­reskedelmet. Nagybákai-Sesztina Jenő az OMKE országos elnöke nyitotta meg a ta­nácskozást, majd Vértes Miksa, a szegedi kereskedelmi és iparkamara elnöke szólalt fel a szövetkezetek egyre növekvő mohósága ellen. Árkay József miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter kép­viselője lett volna a következő szó­nok, de szavait valósággal elnyelték az élesnél élesebb közbeszólások. Ár­kay tiltakozott az ellen, hogy Ma­gyarországon kereskedelemellenes hangulat van, ámde a közbeszólások sűrű zaja alaposan rác­­solt erre a megállapításra és a miniszter kép­viselője alig tudta beszédét folytatni és befejezni. Dr. Pálfy József, Szeged város polgármestere üdvözölte ezután a vendégeket és nagy tetszéssel foga­dott beszéde során megállapította, hogy a kereskedelem levegője és él­lelő eleme: a szabadság. Rassay Károly, Szeged ellenzéki képviselője szólalt fel utána Ő is azt mondta, hogy a kereskedelem bajainak legfőbb orvossága a szabad­ság nagy gondolatához való ragasz­kodás. Dőreség a kereskedelemnek képesítéshez való kötése, mert lehe­tetlen a szatócstól képesítést köve­telni, amikor az ország exportjának nagy részét kiváló katonai egyénisé­gekre bízzák. Az egyik szakmáról a másikra való áttéréshez hogyan kö­veteljünk szakvizsgát az egyszerű kereskedőtől, amikor azt látjuk, hogy a Magyar Távirati Iroda kiadóhiva­tali igazgatójából máról-holnapra az A nagy lelkesedést kiváltó beszéd után a többi jelen volt országgyűlési képviselők felszólalása következett, majd utánuk a kereskedelem kép­viselőire került sor, másnap pedig szakbizottságokban folytatták a tár­gyalást. Hétfőn négyszáz terítékű dísz­­ebéd volt, melyen Pálfy polgármes­ter köszöntötte az egybegyült ven­dégeket. Gyümölcskiállítás Gyomén. A Békésvármegyei Kertészeti Egyesület a vármegye törvényhatóságának tá­mogatásával Gyomán október 3—5 között az Erzsébet-ligetben vármegyei gyümölcs és kertészeti kiállítást ren­dez Azok, akik a kiállításon vala­mivel részt akarnak venni, szeptem­ber 20 ig jelentsék ezt be az egye­sület székhelyén, Békéscsabán Szé­chenyi u. 4 sz. alatt. A kiállítás iránt, amely rendkívül érdekesnek mutat­kozik, nagy érdeklődés nyilvánul meg a vármegyében. Tűz volt a gyulai postaépület­ben. Szombaton hajnali 3 órakor a gyulai postaépületben tűz keletke­zett. A tüzet valószínű a kályhacső­ből kipattant szikra okozta. A raktár­­helyiség melletti fürdőszoba kályhá­jának csöve ugyanis a raktárban a szekrény fölött volt elvezetve. A fürdőszobát pénteken este használták s valószínű, hogy a tüzet egy ki­pattant szikra idézte elő. Leégett egy szekrény és a rajta levő néhány kg, kötél. A kár 70 pengőre becsülhető. Frontharcos táborozás lesz folyó hó 2- án, vasárnap délután 3 órai kezdettel a Göndöcs-népkerti pavilion helységében. Felkéretnek a bajtársak, hogy mindenki megjelenni szíveskedjék Tárgy: az országos találkozó megbeszélése. Dr. Kovalszky Róbert vezető tiszt. Kérjen ön is bevásárlási köny­vecskét a Tanai divatházában, ahol minden hitelképes egyén 6 havi hitelt élvezhet teljesen költségmentesen.Olcsó árak nagy választék. Eladó: konyha berendezés, három ajtós szekrény, előszoba fal, toalett asztal, kis könyv álvány, ebédlő asz­tal, székek, cseléd ágy, teknők, gyer­mek fürdőkád stb. Ajtós ucca 34 szám alatt. ■ 1* Köszönetnyilvánítás. Hálás köszönetem mind­azoknak, akik felejthetetlen jó férjem DERMENCSIN JÁNOS elhalálozásával mélységes gyászomban velem éreztek. Külön köszönet a borbély- és fodrász-szakosztálynak. Gyula, 1936 aug. 19-én. özv. Dermencsin Jánosné

Next