Magyar Alföld, 1937 (6. évfolyam, 1-103. szám)
1937-01-03 / 1. szám
Vasárnap, 1937 január 3 Ara & fillér VI. évfolyam, I. szám A Kisgazdapárt útja Nyílt levél Tildy Zoltánhoz írta: Szabó Pál Kedves Barátom ! Tudatosan nem írtam neved után a képviselői címet. (Hiszen az idők elején minden elő- és utónév nélkül léptél^bele a politikai életbe. A parasztság így vette átja neved. Úgyis maradt benne örökre. Úgy léptél bele pontosan hat és fél évvel ezelőtt a politikai életbe, mint valamely kiszáradt sivatagba, ahol egyetlen fűszál, domb, vagy kő nem jelölte meg előtted és a parasztság előtt az utat. A szűz párt zászlóján büszke jelszavak lobogtak, hiszen ez természetes. A parasztság hitt. Máról-holnapra hívők lettek a hitetlenek, bízás váltotta fel a csüggedést. Mi mindnyájan jó néhány évet öregedtünk, a Te hajadban is több az ősz szál. Mindazonáltal eljutottál az első állomáshoz, a mandátumig. Égető és fájó kérdés volt már ez, a pártnak, de leginkább a pártban sorakozó paraszt százezreknek, most itt van, megvan, de van benne valami tragikum, hogy az az ellenség, amelyikért harcba szállítottad hat és fél évvel ezelőtt a parasztregimenteket, már nincs sehol Se holtan, se elevenen. Pedig a politikai harcmező nem sokkal lett barátságosabb és ellenség, a régi ellenség, más látható ellenség, nincsen sehol. Egyszerűen eltűnt. Megemésztődött a forduló időben. Most állsz a sivatag közepén a milliós paraszti sereggel együtt, visszafordulni nem lehet, harcolni ezidő szerint nincs kivel, előre menni, nagy célokért barátságos meneteléssel lehetetlen. Pedig menni kell- Mert a menés az élet és a megállás halál. Ez, eddig csak szimbólum, de a valóság az, hogy parlamenti megbízásoddal új történetemformáló tényezővé lett a kisgazdapárt. Most aztán csak arról van szó, hogy a politikai szélcsendben miként és hogy, milyen alapokon történik meg a benső erők átcsoportosítása.Mert hogy erre az átcsoportosításra i^föltétel nélkül szükség van, azt hiszem. Te is érzed, mint ahogy érezzük mindannyian. A párt indító, erjesztő erői mára már meghomályosodtak, tudva, vagy tudattalanul meghamisítódtak. Először is: a párt történelmi szükség szerint való megalakulását egyes városok, megyék, csoportok maguknak kulöntálják. Ez magában véve nem sokat jelent. De igenis, az már bomlasztó erővel jelentkezik, hogy ezeket a több irányba húzó megalakulásokat individuál karrierek sajátítják ki házi használatra azon mértékben, mint amilyen mértékben a közösségi gondolat homályosul. Pedig: a párt teljes tisztaságában, a minden magyar problémák felölelésével csak kérésünkben indult meg. Az összes látható és cselekvőképes erők a mi semmiért meg nem alkuvó munkánk kitartó eredménye után tapadtak rá a pártra. Elismerem, hogy ez a tapadás legnagyobb részben igen nagy és kívánatos eredmény. De hogy teljes tömegében kívánatos-e a múltban és a jövendőben, azt ma még nem tudjuk bizonyossággal megmondani. Ha tudnánk is, nem érnénk vele semmit. De föltétlenül megmondja rövid pár esztendő. Másodszor: én, aki mégis csak egyedüli látható és hasznosítható biztosítéka voltam a feltörekvő népi erőknek a pártban, újra és újra állítom, hogy a kisgazdapártot nem csak a félelmesen jelentkező gazdasági válság hívta életre, hanem épen olyan mértékben, hanem jobban, kényszerítette megszületésre a világnézeti hiány és tájékozatlanság. A ráerőszakolt kulturnihil, eszmei zűrzavar. Hiszen a régi paraszti hitek, fogalmak, a világháború után tökéletesen összeomlottak. A Nagyatádi parasztmozgalmának éppen az volt a tragédiája, hogy a politikai és gazdasági kiharcolt jogok, előnyök mellett még csak távolról sem tudta megteremteni a paraszti magyarság új, töretlen, viharálló nacionáléját. Ez volt a hiba és nem pedig az, hogy a Bethlen-kormány a parlamentből kiszorította. Ennek az állításnak az igazolására, de a jövendő tanulsága miatt is, érdemes volna megnézni a Nagyatádi képviselőknek a származását. Hány ember volt közöttük például lupás őrmester, vagy kupec? Ez, egyébként semmit nem von le akár a tupás, akár a kupecember egyéni értékéből, csak azt jelenti, hogy szédületes etikai távolságokban voltak egymástól. Kedves barátom, emlékezzél vissza, hogy a meginduláskor, mink, néhányan, a legelsők, a kisgazdapártnak, mint új parasztmozgalomnak, teljesen függetlenül a múltak bármilyen féle és fajta parasztmozgolódásaitól, történelmi, faji és nemzeti öntudattal telített, országépítő szerepet szántunk. Nagyjából meghatároztuk, hogy ez a nemzeti öntudat ésszerűség és természetszerűleg a töretlen paraszti lelkiségben gyökerezhetik és gyökerezik. Tudtuk és láttuk, hogy világszerte, akár hitlerizmusnak, akár sztálinizmusnak, akár pedig amerikai demokráciának hívják, de a nemzeti közösség a kollektív kiélésforma felé hajlik éppen ezért, meg akartuk teremteni a párton keresztül az egyetemes magyarság ideológiáját. Mert ki más indíthatta volna ezt meg, mint mink ? Ki itt tömegében, lelkében, az élet ez myi rezdüléseiben a magyar, ha nem a parasztság, ha nem mink ? Követelő körülményekké tette ezt a kuduc és civilizáció elhajlása miatt a népi hétköznapi és történelmi felelősség. Magyar kultúrát adni a magyarnak. Ezt hatóerővé tenni. De mindezek a gondolatok az évek és harcok folyamán lehulltak a pártról, szétszóródtak, mint mikor a harcicsapat elszórja fegyvereit, csak egy szál karddal verekedik. A puszta életért. Kedves Barátom, ne vedd tőlem zokon ezt a levelet, hiszen, ma sem igen tehetünk többet, mint hat és fél évvel ezelőtt, hogy egymáshoz lelkünk legtitkosabb gondolatáig őszinték vagyunk Bármennyire is őszinték vagyunk, de ennél még sokkal jobban felelősek vagyunk a jelenben éppen úgy, mint a jövendőben. Mi voltunk azok, akik levezettünk, bizonyos irányba tereltünk egy minden körülmények között kirobbanó paraszti mozgalmat. Nagyon kevesen voltunk pedig. A parlamenti csoport, amelyet egyetemesen és külön-külön is nagyra becsülök, változik, hullámzik, régiek mennek, újak jönnek, de mi maradunk és mi felelünk a múltért, jelenért, jövendőért. Csak mink és mink. Eddig csak megvolnánk. Ha iszonyú küzdelmekben is, ha kint ugató kutya módján is, de megvolnánk. De jaj nekünk, ha valamit elmulasztottunk. Mert hol van ez megírva, hogy vájjon mások nem több haszonnal és nagyobb erővel, fanatikusabb hittel munkálták volna-e mi helyettünk ezt a hat és fél esztendőt? Ezt ma már tudni nem lehet. Tehát: egész emberséggel álljunk azon a vártán, ahova az idők elején állottunk volt. De gyerünk csak tovább a vallomásokkal. Kétségtelen, hogy bármilyen politikai pártnak a képviselői nem lehetnek közvetlenül hatóerők pártjuk milliós tagjával szemben, de az is kétségtelen, hogyha ők közvetlenül, egyénileg nem is tudnak tömegeikre, ez esetben az egyetemes parasztságra eszmeileg hatni. Csak példának mondom, hogy megválasztásod előestéjén Vésztőn jártam és meglátogattam a gazda- és munkásköröket. Megnéztem könyvtáraikat, beszélgettem emberekkel. Főleg a munkáskörben. Szédületes dolog, hogy ezek a gyönyörű, magyar emberek nekem Kantról és Darvinról beszélgettek. Darvinnál lezárult előttük a szellemi világ. Nincs tovább. Ki itt a hibás? Nem a vésztői paraszt, hanem igenis bűnösök vagyunk oroszlánrészben mink, hogy ez ellen hat és fél esztendő alatt semmit, de semmit se tettünk. De nem csak Vésztőn van ez igy. Hanem véges végig a Tiszántúlon Talán az egész Magyarországon. A gazdakör és munkáskör között, mint egy cérnaszál mennyi, annyi összekötő kapocs, gondolat, nincsen. Magyarok és magyarok közt. Parasztok és parasztok közt. Mindkét csoport éli a maga elszigetelt reménytelen életét. Ma még időként összehozza őket egy-egy szerencsés, vagy szerintük szerencsétlen képviselőválasztás, valamit várnak, nagy dolgot várnak pedig, de ők, maguk ebben a várakozásban a puszta szavazataikkal tudnak segíteni csupán, de mi lesz, ha túl soká nyúlik és meddőnek marad ez a várakozás ? Az egész világon, ma jobban, mint valaha, a szellem az úr. Szellem a technikává olvadt fizikábankémiában, szellem az iparban, a gazdasági termelésben, szellem a politikában és az élet egyszerű kiélésében. Ez alól, senkinek, így a magyar parasztságnak sem, magát kivonni nem lehet. A parasztszellemiség kirobbanása Magyarországon, inkább, mint bárhol a világon, néhány paraszti, vagy szellemében magát annak vallott .Íróban valami csodálatos megnyilatkozásban jelentkezett, ezek, fanatikus harcosai a népi gondolatnak, a határokon innen és túl. Vájjon egyáltalán tud-e ezekről a parasztság? Nem tud semmit. Csak Kantot tudja. Csak Darvint ismeri. Ez a tény kegyetlen és föltétlenül megbosszulja magát. Folytassam tovább, Zoltán? Nem folytatom Hiszen, ámbár nem tehetek róla, de levelem kezd szemrehányás lenni. Én ezt nem akarom. Amit mondottam, az igazság és mi magunk, nemzetünk jövendőjének érdekében mondtam. Biharugra, Szilveszter este. Sipőcz Jenő, Budapest főpolgármestere meghalt (Budapesti tudósítás) Budapest székesfővárosnak nagy gyásza van. Újév napján déli 1 órakor meghalt dr. Sipőcz Jenő, a székesfőváros főpolgármestere. Sipőcz Jenő hosszabb idő óta betegeskedett, érelmeszesedésben szenvedett és a fokozott munka felőrölte szervezetét. Tegnap szívgyengeség lépett fel nála, ami ellen oxigénbelégzést alkalmaztak. Ettől kis ideig megkönnyebbült, de életét nem tudták vele megmenteni és szívszélhűdésben meghalt. Sipőcz Jenő 1878 ban született, 1906 óta szolgált a fővárosnál, 1920 ban kormánybiztos és helyettes főpolgármester lett, ugyanezen évben polgármesterré választották, majd Borvendég főpolgármester halála után vele töltötték be a főpolgármesteri széket. Feleségén kívül kilencvenhárom éves édesanyja gyászolja elhunytét. Az elhalt főpolgármestert a Kerepesi temető halottasházában ravatalozták fel és valószínűleg hétfőn délelőtt lesz a temetése. Darányi Kálmán miniszterelnök meleghangú részvéttáviratot intézett az özvegyhez és Szendy polgármesterhez, úgyszintén Rőder Vilmos honvédelmi miniszter, mint a távollevő miniszterelnök helyettese is,