Magyar Alföld, 1937 (6. évfolyam, 1-103. szám)

1937-03-21 / 23. szám

Vasárnap, 1937 március 21 Mindenfelé nyugtalanság, forrongás, elégedetlen­ség, sztrájk és háború teszi válto­zatossá az emberek életetét a világ­háború utáni úgynevezett békének ezekben a napjaiban. Alig van, vagy talán nincs is ország, ahol huzamos ideig teljes nyugalom és békesség honolna. Rettenetes földalatti és föld­feletti erők működnek, forrnak, sis­teregnek többnyire titokban, de sok­szor nyilvánosan is. Ily körülmények között százszoro­san fontos létérdeke a csonka or­szágban tengődő maroknyi magyar­ságnak, hogy az egész világon szinte általánossá lett zűrzavarral és békét­lenséggel ellentétben itt bent nálunk csend, nyugalom és béke legyen. Ám­de nem a temető békéjére és csönd­jére áhítozunk mi, hanem arra a bé­kére és nyugalomra, amelyet csak egy igazi népi politikát folytató kor­mány tud biztosítani. Ilyen közmeg­a­nyugvást ígérő kormányzatot várunk Darányi-kormánytól s ellenzéki pártállásunk mellett is hinni akarjuk, hogy Darányiban nem fogunk csa­lódni. Annál fájdalmasabban érint bennün­­ket az a sajnálatos incidens, ami a magyar egyetemi ifjúság március tizenötödiki Vigadóbeli ünnepét bot­rányba fullasztotta. Pillanatig sem kételkedünk a mai magyar egyetemi ifjúság hazafiságában, áldozatkészsé­gében, sőt józan mérsékletében sem. De ugyanakkor azt se tételezhetjük fel, hogy a budapesti államrendőrség, vagy annak legfőbb parancsolója ne volna ép olyan jó magyar érzéssel eltelve. És a botrány mégis megtör­tént s alkalmat ad arra, hogy ellen­ségeink kedvük szerint kihasznál­hassák ellenünk s tele­kürtöljék a világot, hogy a hires magyar sza­badságünnepen a magyar egyetemi ifjúságot a magyar rendőrség gummi­­botokkal és kardlappal zavarta szét. Két tanulságot vonhatunk le ebből a botrányba fullasztott március 15 iki ünnepségből. Az egyik az, hogy nem elég ünnepi fáklyákat gyújtani a már­ciusi eszméknek, hanem azokat meg is kell valósítani. Ne menjen el addig aktív miniszter március 15-iki ünnepre, amíg nincs sajtószabadság, mert ko­médiává sülyeszti a mi legszentebb ünnepünket. A másik tanulság pedig az, hogy a szélsőséges agitációt csí­rájában el kell fojtani, akármelyik oldalról származzék is az. Azt azonban jegyezzük meg, hogy csak annak a kormánynak van joga és ereje bármely oldalról jövő szélső­séget elfojtani, amelyik ugyanakkor feltétlen tiszteletben tartja a polgár­ságnak alkotmányos jogait pártállásra tekintet nélkül. Vessük el tehát végkép azt a szégyenletes és ostoba bal­hiedelmet, hogy a magyar nép még mindig éretlen a titkos választói jogra, más szóval az állampolgári jogok­nak arra a nívójára, amelyet immár nyugaton, de a Balkánon is elértek már. 4.fd ÍO fillér VI. évfolyam, 23. szám írta: dr. Marik Dénes Rólunk szól ez a könyv, Féja Géza könyve, a Tiszavidékről, tájairól, embereiről, történelméről, társadalmi távlatairól. A Tiszántúl és egyben Magyaror­szág „viharsarkának“ nevezi Féja Géza tájunkat, Békés, Csanád és Csongrád vármegyét, ahol az elmék és szívek soha sem tudnak belenyu­godni a meglévőbe, a megvalósult Magyarországba. Ennek a tájnak végzete van. Valamikor az ország ama harmadához tartozott amely a királyi hercegek birtoka, tehát a biro­dalmi ellenzék szervezkedésének fő­fészke volt. De nagy szerepet vitt ez a táj a Dózsa-felkelés idejében, nem­csak a parasztság, a mezei nemesség egy része is csatlakozott a paraszt­királyhoz. De erős öntudata megszen­­vedtette e tájat a török-magyar harcok korában, a török hadak áradása szinte teljesen elpusztította népességét. Később a jobbágyfelszabadítás gon­dolata a nagy alföldi mezővárosokban talált legerősebb visszhangra, az 1848-as szabadságharc forradalmi vívmányai közül a szociális tartal­múak váltották ki erre a leghangosabb lelkesedést. A népi mozgalmak a szabadságharc után sem ültek el ezen a vidéken és a ki nem elégített réte­gekben örökös a vágy sorsuk meg­újítása iránt. A déli Tiszavidék népe csodálatos nép. Féja Géza írja : „Ez a nép min­dig készen volt, hogy újra kezdje az életét, mely ezer év óta dermedten áll kísérletek és gyorsan elbukó or­szágos szándékok tüzében és ködé­ben. Ha egy szikra arra repült, Tiszántúl mindjárt kigyűlt s égett gyönyörűen, mintha tudata volna egy különb, emberibb magyar életről.“ Rólunk szól ez a könyv. Kegyetlen életünkről, rettenetes sebeinkről. Tája­inkról, városainkról, társadalmunkról. Gyuláról ezt irja : maga a vármegye dióhéjban. A dzsentri gyülekezőhelye, tisztviselőváros, feudális végvár, pa­rasztváros és kisiparos központ. Tiszántúl egész társadalmi végzetét összesüritve szemlélhetjük itten. Fő­utcáját sin szeli át, azonban ne ijedjünk meg, nem a villamosítás ördöge kisért, hanem rajta ormótlan kocsi s előtte a sin oldalán egymás­tól messzire fogott uradalmi lovak lépkednek. A feudalizmus jelképe. Ez a tisztviselőváros nem tud és nem akar modern polgári várossá fejlődni, de a parasztságot sem engedi az előtérbe és igy korszerű, műveit agrárváros sem lehet belőle. A város középosztálya persze csak a népi törekvésekkel szemben egységes, kü­lönben rengeteg kasztra oszlik. A magyar kasztrendszernek Gyula a „szent városa“ De sorra jönnek a könyvben Gyula­vári,azután az ószövetségi falu, Doboz, a pusztuló arisztokratával és pusztuló parasztsággal, a két Kígyós, az agrár­proletár fészek és a nagybirtok ellen­téte. Nemkülönben érdekes kép, amit Békéscsabáról a vármegye legvárosia­sabb városáról rajzol meg, aminek mai arcát — az író szerint — első­sorban Áchim L. András forradalmi magatartása teremtette meg. Csabán nem hatalmasodott el a restaurált áldzsentri és a bürokrácia. A város egész arca, társadalmi szervezete, élet­üteme ellent mond neki. De annak is élénk példája Békéscsaba, hogy az adott társadalmi viszonyok között milyen a forradalmi hajlamú város­nak, a kis „Nagyváradnak“ sorsa honunkban. Békéscsaba mégis zava­ros képlet. Sokkal inkább agrárváros mint például Szeged s agrárlakossága szívósabban őrzi a paraszthagyomá­­nyokat, a nagyipar viszont olyan lük­tetést olt életébe, amilyent egyetlen alföldi városunkban sem tapasztal­hatunk. Egész sajátságos izt ad neki a megmaradt parasztkultúra s a mo­dern nagyipari élet összefonódása. Kitűnő éleslátással, a tények hideg mérlegelésével tükrözi vissza Békés társadalmi és gazdasági képét is, kellő gazdaságpolitika és gazdasági nevelés nélkül lassan elsorvadó sze­gényparasztságát, konzervativizmusá­nak áldatlan állapotában. A könyvben a legszebb sorok azok, amiket a békésmegyei parasztságról ír Féja. Amint írja , a magyar pa­rasztság sehol sem képviselt az or­szágban olyan feltörekvő szándékot, mint Békésben. A békési magyarság szociális tudata a parasztság élén járt mindig. Békés nem egyezkedésre, fél­megoldásokra, hanem történelmi for­dulatokra vágyott, tehát a legnagyobb magyar történelmi szándékot kép­viselte. Ez a nép példát mutat a duna­­völgyi népek békés, termő együtt­élésére és együttműködésére is csak­úgy, mint a kötelező társadalmi hősies­ségre. Nem ilyen felemelő az a meg­állapítása, amit a vidék basairól, bé­kéiről és janicsárairól ír. Ezeket a megállapításokat nem is írjuk ide. A könyvnek van néhány döbbene­tes illusztrációja. Közöttük egy képen három reform-földes meztelen gyer­mek olyan megrázó, olyan tragikusan jövőt mutató állapotban, hogy néző­jüknek ökölbe szorul a keze. Ezt a könyvet éber lelkiismeretű emberek csak elszoruló szívvel olvashatják. Közigazgatási vezetőink ne is vegyék a kezükbe, elöl­­ ásásuk után nem tud­nának nyugodtan aludni. ­ a Magyar Alföld szerkesztőségé­­n­e­k, kiadóhivatalának és a „Dürer" nyomdának telefonszáma. Az új OFB-rendelet (Saját tudósítónktól) Nagyjelentő­ségű rendeletet szavazott meg a héten a 33-as bizottság a földreform során földhöz és telekhez jutottak érdeké­ben. A rendelet lényegesen mérsékli a földreform alkalmával ingatlant kapott törpebirtokosok fizetési köte­lezettségeit. A megváltási ár fejében az ingatlanok tulajdonosa általában az eddigi ár kétharmadát fogja fi­zetni. A házhelyhez juttatottak pedig bizonyos esetekben a megváltási ár bírói mérséklését kérhetik. Az átlagos engedményen felül a hadirokkant, hadiárva, hadiözvegy, valamint az arany- és ezüst vitézségi éremmel kitüntetett a megváltási árból további 25% engedményt kap. Ezenkívül az 1929 év előtti időből hátralékos haszonbérnek és kamat­­tartozásnak csak a felét kell fizetni. Az ezen időre teljesített fizetéseket pedig a vételárból teljesen le kell vonni. Az 1929—1936 évekre csak a már csökkentett megváltási ár évi 3 százalékának megfelelő kamatot lehet felszámítani és ha valaki többet fizetett, úgy ezt a többletet a meg­váltási árból le kell vonni. Az 1937 január 1-étől kezdve a megváltási árból így még fennmaradt tartozást évi 4 százaléknak megfelelő 3 százalék kamatot és 1 százalék tőketörlesztést magába foglaló 47 évi annuitás-részletekben tartozik a föld­­höz juttatott megfizetni, a házhelyhez juttatott pedig 25 éven át évi 5 75 százalékának megfelelő tőke- és ka­matrészletekben tartozik törleszteni. Lényeges rendelkezés még, hogy a kettőnél több gyermekkel rendelkező földhöz juttatott gyermekenként 5 szá­zalék mérséklést kap az elmaradt kamatból. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés alkalmas lesz a földreform pénzügyi kérdéseinek végleges rendezésére. Amíg ez a rendelet végrehajtása meg nem történik, a kimozdítási el­járás országosan szünetel. A hajdúnánási választás (Saját tudósítónktól) A Maday Gyula hirtelen halálával megüresedett hajdúnánási kerületben megindult a választási harc. A Független Kis­gazdapárt a lapjának főszerkesztőjét, Szakács Andort jelölte egyhangú lelkesedéssel, aki már az 1935 évi választáson elenyésző szavazatarán­­nyal maradt kisebbségben. Szakács Andor azóta is fenntartotta és élesz­tette a kerülettel való szoros kapcso­latát, így az abszolút győzelem esé­lyével készül a választásra. A NÉP hivatalos jelöltje vele szemben dr. Benkő Géza hajdúmegyei tisztifő­ügyész, de jelöltet állított a Feste­­tich-féle nyilaspárt is. A hét folyamán Tildy Zoltán veze­­tésével hat kisgazdapárti képviselő utazott le a kerületbe és vasárnapra újabb képviselők és pártvezetőségi tagok jelennek meg a kerületben. Sz­kács Andornak eddig több mint 5000 ajánlása gyűlt össze. VECSERNYÉSNÉL legolcsóbban szerezhet be férfi- és gyermekruhákat, női- és leányka-kabátokat, kosztümöket, -------------------- férfi- női- és gyermekcipőket és minden divatárut. Mielőtt a fenti cikkekből szükségletét besze­rezné, saját érdekében okvetlen győződjék meg áraimról. Minden cikkből nagy választék! Üzlet: Gyulán, a kőhid mellett.

Next