Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja, 1929. július-december (29-57. szám)

1929-07-06 / 29. szám

29. szám A magyar királyi államvasutak Hivatalos Lapja 199 Áthelyezések. —­ Sándor Ferenc mérnök a sze­gedi üzletvezetőség területéről a szombathelyi üzlet­vezetőség területére a pályafenntartási- és építési szolgálathoz; Kertész Aladár intéző, állomásfőnök Törökszent­­miklós állomásról a budapesti üzletvezetőség szám­osztályába; Balázs János intéző, állomásfőnök Sáp állomás­ról Törökszentmiklós állomásra; Madarász József intéző Hatvan állomásról állo­másfőnöki megbízatással Sáp állomásra; Haraszti Ferenc tiszt Pécs állomásról Újdombó­­vár állomásra; Fáth János tiszt Tolna-Mözs állomásról Kurd- Csibrák állomásra — áthelyeztettek. Elbocsátás a szolgálatból. — A püspökladányi osztálymérnökség létszámába tartozó Györgyi­ Ist­ván pályamunkást a debreceni üzletvezetőség kebe­lében szervezett külön fegyelmi bíróság azért, mert egy teherrel rakott pályakocsinak idejében való ki­tételéről nem gondoskodott s e miatt a személyvo­natot nyílt vonalon le kellett inteni, a Szolgálati és Illetményszabályzat 42. §-ának (3) e) pontja alap­ján a szolgálatból való elbocsátással büntette. Törlés a létszámból. — A miskolci fűtőház lét­számába tartozó Károly Béla és Palotás István fűtő­­házi munkások; az újdombóvári talpfatelitőtelep létszámába tar­tozó Eklics Antal; a dombóvári osztály­mérnökségnél beosztott Kis György, Szíjártó Imre, Lócsi János, Lezsák István, Lukács János, Hári Mihály, Takács János, Nyers Imre, Roboz János, Vörös János I., Varga Péter, Sebestyén József, Braun Henrik, Varga István, Her­man József, Keresztes Imre, Molnár János kü­lön­­szerződéses munkások; a székesfehérvári osztálymérnökség létszámába tartozó Hegyi Bálint, Juhász Gyula, Buchwald Ignác,­­ a pápai osztálymérnökség létszámába tartozó Szabó Lajos, Mayer János, Dobronyi József, Szől­­lősi Imre, Venczák Istán, Kerék László, Szilágyi János, Fodor Ferenc, Nagy Sándor, Galambos Ist­ván, Horváth János, Zámbó János, Zámbó Mihály, Simán Gyula, Kiss István, Horváth József, Takács András, Nagy Károly, Major Géza, Borbély István, Kollár Imre, Kollár Géza, Jákl Viktor, Rézmann Imre, Szalai István, Székely József, Hideg István, Németh Kálmán, Kozma Kálmán Farkas Géza, Márkus Ferenc, Papp Géza, Élő József; a tapolcai osztály­mérnökség létszámába­ tartozó Varga Pál, Rúzs István, Mózes János, Mészáros Dá­niel, Kustos Gyula, Berkes Gábor, Tollner Antal, Katona Károly, Régi István, Győrfi János, Bodó István, Németh Ferenc, Varga József II., Biczó László, Horváth Imre, Ipsics Sándor, Varga Gyula 11., Németh Gábor, Weibl Lipót, Haicser István, Pol­gár Jenő, Ferenczi Károly, Beledi Dezső, Lőkős Dániel, Emődi Lajos, Szabó Imre, Fazekas Bálint, Sütő Balázs, Lőkős László, Tompos Jenő, Horváth István, Sütő József, E. Gál András, Fekete Károly, Unicsovits Benő, Tóth László,­­Toó Sándor, Fekete Imre, Tóth István, Schlemmer Gyula, Kovács Jó­zsef, id. Kovács Imre, Vecsei Géza, Kapornoki Jó­zsef, Kozma János, Kovács Miklós, Molnár Ferenc 11., Grán János, Kustos Lajos, Balázs János, a zalaegerszegi osztálymérnökség létszámába tar­tozó Végh József, Fekete Gábor, Farkas István, Borsos József, Farkas Gyula, Demján István, Dem­ján Péter; a tapolcai fűtőház létszámába tartozó Komjáti Jó­zsef és Körmendi Lajos külön szerződéses munká­sok azért, mert a szolgálatból engedély nélkül 3 na­pon túl elmaradtak, a Szolgálati és Iletménysza­bályzat 73. §. (1) c) pontja alapján a létszámból töröltettek. Hegyeshalom állomás létszámába tartozó Újvári Ede főtisztet a budapesti kir. ítélőtábla jogerősen 3 évi hivatalvesztésre ítélte, ezért nevezett a Szolgá­lati és Illetményszabályzat 73. §. (2) pontja alapján 1929. évi április hó 19-től kezdődő hatállyal a lét­számból töröltetett. Halálozás. A budapesti üzletvezetőség titkársági ügyek (I.) osztályban beosztott dr. Váry Ferenc János segédtitkár 1929. évi június hó 16-án meghalt. A „Posta Rendeletek Tárá­­ban megjelent, vasúti távírdákra is vonatkozó rendeletek és forgalom­köri változások. F 62743/929. Ft. A Posta Rendeletek Tára folyó évi 18. számában a következő rendeletek jelentek meg: Táviratok útirányának jelzése: 13.530. Tudomásomra jutott, hogy a külföldre szóló táv­iratok feladása alkalmával a felvevő alkalmazottak a feleknek a távirat útirányára vonatkozó kívánsá­gait nem veszik figyelembe és a­ feleket a „üt“, il­letve „anten“ jelzés mellőzésére, illetőleg az Euró­pán kívüli forgalomban bizonyos utak igénybevéte­lére rábeszélni igyekeznek. A T. V. Sz. 21. §. 3. pontja, illetve a Táviró-Díj­­szabás 8. oldalán foglaltak szerint „a feladónak joga van határozni a felett, hogy távirata vezetékes táv­íróval vagy drótnélküli (rádió) távíróval nyerjen-e továbbítást. Az első esetben a felvevő alkalmazott a távirat bevezető részében a hivatalos megjegyzé­sek rovatában „Fi­“, a második esetben „Anten“ jelzést köteles írni“. Ugyancsak a távirat bevezető részében a hivatalos megjegyzések rovatába veendő fel az út esetleges közelebbi megjelölése (via) is, melyet az európai díj­rendszerű forgalomban csak azokkal az országok­kal való viszonylatban kell feltüntetni, melyeknél azt a Táviró-Díjszabás jelzi. Az Európán kívüli díj­­rendszerű forgalomban a via jelzést a feladónak mindig alkalmazni kell, kivéve az Észak-Ameriká­­va, Közép-Amerikával és Nyugat-Indiával való for­­galomban, ahol a Radio Varsovie út kivételével a többi rádió és kábel utak díjai egyenlősíttettek és ezért bár a feladónak jogában áll a követendő utat is megjelölni —­ az átjelzés nem kötelező. Az ezekben a viszonylatokban átjelzés nélkül feladott táviratokat a posta a kábelek és ezekkel egyenlősí­­tett rádióutak díjtételével díjazza meg és azon az úton továbbítja, mely a mindenkori továbbítási vi­szonyok figyelembevétele mellett gyorsaság és biz­tonság szempontjából a legelőnyösebb. A rádióleveleknél és hétvégi táviratoknál a fel­adónak a táviratokat az utóbb említett országokba is el kell látnia átjelzéssel. Figyelmeztetem a hivatalokat, hogyha táviratot fit vagy anten, illetve útirány jelzéssel hoznak fel­adásra, a fit vagy anten jelzésen, illetőleg a megje­lölt útirányon a maguk részéről, — tekintet nélkül arra, hogy olcsóbb út is áll rendelkezésre vagy nem — ne változtassanak. Ha a feladó olyan országba szóló táviratnál, melybe az útirányjelzés kötelező, nem írt elő út­irányt, ezt a hiányt vele pótoltatni kell. A felvevő alkalmazottak azonban szigorúan tartózkodjanak attól, hogy egyes útirányokat propagáljanak és a feleket az útirány megválasztásában befolyásolják.

Next