Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja, 1929. július-december (29-57. szám)
1929-07-06 / 29. szám
29. szám A magyar királyi államvasutak Hivatalos Lapja 199 Áthelyezések. — Sándor Ferenc mérnök a szegedi üzletvezetőség területéről a szombathelyi üzletvezetőség területére a pályafenntartási- és építési szolgálathoz; Kertész Aladár intéző, állomásfőnök Törökszentmiklós állomásról a budapesti üzletvezetőség számosztályába; Balázs János intéző, állomásfőnök Sáp állomásról Törökszentmiklós állomásra; Madarász József intéző Hatvan állomásról állomásfőnöki megbízatással Sáp állomásra; Haraszti Ferenc tiszt Pécs állomásról Újdombóvár állomásra; Fáth János tiszt Tolna-Mözs állomásról Kurd- Csibrák állomásra — áthelyeztettek. Elbocsátás a szolgálatból. — A püspökladányi osztálymérnökség létszámába tartozó Györgyi István pályamunkást a debreceni üzletvezetőség kebelében szervezett külön fegyelmi bíróság azért, mert egy teherrel rakott pályakocsinak idejében való kitételéről nem gondoskodott s e miatt a személyvonatot nyílt vonalon le kellett inteni, a Szolgálati és Illetményszabályzat 42. §-ának (3) e) pontja alapján a szolgálatból való elbocsátással büntette. Törlés a létszámból. — A miskolci fűtőház létszámába tartozó Károly Béla és Palotás István fűtőházi munkások; az újdombóvári talpfatelitőtelep létszámába tartozó Eklics Antal; a dombóvári osztálymérnökségnél beosztott Kis György, Szíjártó Imre, Lócsi János, Lezsák István, Lukács János, Hári Mihály, Takács János, Nyers Imre, Roboz János, Vörös János I., Varga Péter, Sebestyén József, Braun Henrik, Varga István, Herman József, Keresztes Imre, Molnár János különszerződéses munkások; a székesfehérvári osztálymérnökség létszámába tartozó Hegyi Bálint, Juhász Gyula, Buchwald Ignác, a pápai osztálymérnökség létszámába tartozó Szabó Lajos, Mayer János, Dobronyi József, Szőllősi Imre, Venczák Istán, Kerék László, Szilágyi János, Fodor Ferenc, Nagy Sándor, Galambos István, Horváth János, Zámbó János, Zámbó Mihály, Simán Gyula, Kiss István, Horváth József, Takács András, Nagy Károly, Major Géza, Borbély István, Kollár Imre, Kollár Géza, Jákl Viktor, Rézmann Imre, Szalai István, Székely József, Hideg István, Németh Kálmán, Kozma Kálmán Farkas Géza, Márkus Ferenc, Papp Géza, Élő József; a tapolcai osztálymérnökség létszámába tartozó Varga Pál, Rúzs István, Mózes János, Mészáros Dániel, Kustos Gyula, Berkes Gábor, Tollner Antal, Katona Károly, Régi István, Győrfi János, Bodó István, Németh Ferenc, Varga József II., Biczó László, Horváth Imre, Ipsics Sándor, Varga Gyula 11., Németh Gábor, Weibl Lipót, Haicser István, Polgár Jenő, Ferenczi Károly, Beledi Dezső, Lőkős Dániel, Emődi Lajos, Szabó Imre, Fazekas Bálint, Sütő Balázs, Lőkős László, Tompos Jenő, Horváth István, Sütő József, E. Gál András, Fekete Károly, Unicsovits Benő, Tóth László,Toó Sándor, Fekete Imre, Tóth István, Schlemmer Gyula, Kovács József, id. Kovács Imre, Vecsei Géza, Kapornoki József, Kozma János, Kovács Miklós, Molnár Ferenc 11., Grán János, Kustos Lajos, Balázs János, a zalaegerszegi osztálymérnökség létszámába tartozó Végh József, Fekete Gábor, Farkas István, Borsos József, Farkas Gyula, Demján István, Demján Péter; a tapolcai fűtőház létszámába tartozó Komjáti József és Körmendi Lajos külön szerződéses munkások azért, mert a szolgálatból engedély nélkül 3 napon túl elmaradtak, a Szolgálati és Iletményszabályzat 73. §. (1) c) pontja alapján a létszámból töröltettek. Hegyeshalom állomás létszámába tartozó Újvári Ede főtisztet a budapesti kir. ítélőtábla jogerősen 3 évi hivatalvesztésre ítélte, ezért nevezett a Szolgálati és Illetményszabályzat 73. §. (2) pontja alapján 1929. évi április hó 19-től kezdődő hatállyal a létszámból töröltetett. Halálozás. A budapesti üzletvezetőség titkársági ügyek (I.) osztályban beosztott dr. Váry Ferenc János segédtitkár 1929. évi június hó 16-án meghalt. A „Posta Rendeletek Tárában megjelent, vasúti távírdákra is vonatkozó rendeletek és forgalomköri változások. F 62743/929. Ft. A Posta Rendeletek Tára folyó évi 18. számában a következő rendeletek jelentek meg: Táviratok útirányának jelzése: 13.530. Tudomásomra jutott, hogy a külföldre szóló táviratok feladása alkalmával a felvevő alkalmazottak a feleknek a távirat útirányára vonatkozó kívánságait nem veszik figyelembe és a feleket a „üt“, illetve „anten“ jelzés mellőzésére, illetőleg az Európán kívüli forgalomban bizonyos utak igénybevételére rábeszélni igyekeznek. A T. V. Sz. 21. §. 3. pontja, illetve a Táviró-Díjszabás 8. oldalán foglaltak szerint „a feladónak joga van határozni a felett, hogy távirata vezetékes távíróval vagy drótnélküli (rádió) távíróval nyerjen-e továbbítást. Az első esetben a felvevő alkalmazott a távirat bevezető részében a hivatalos megjegyzések rovatában „Fi“, a második esetben „Anten“ jelzést köteles írni“. Ugyancsak a távirat bevezető részében a hivatalos megjegyzések rovatába veendő fel az út esetleges közelebbi megjelölése (via) is, melyet az európai díjrendszerű forgalomban csak azokkal az országokkal való viszonylatban kell feltüntetni, melyeknél azt a Táviró-Díjszabás jelzi. Az Európán kívüli díjrendszerű forgalomban a via jelzést a feladónak mindig alkalmazni kell, kivéve az Észak-Amerikáva, Közép-Amerikával és Nyugat-Indiával való forgalomban, ahol a Radio Varsovie út kivételével a többi rádió és kábel utak díjai egyenlősíttettek és ezért bár a feladónak jogában áll a követendő utat is megjelölni — az átjelzés nem kötelező. Az ezekben a viszonylatokban átjelzés nélkül feladott táviratokat a posta a kábelek és ezekkel egyenlősített rádióutak díjtételével díjazza meg és azon az úton továbbítja, mely a mindenkori továbbítási viszonyok figyelembevétele mellett gyorsaság és biztonság szempontjából a legelőnyösebb. A rádióleveleknél és hétvégi táviratoknál a feladónak a táviratokat az utóbb említett országokba is el kell látnia átjelzéssel. Figyelmeztetem a hivatalokat, hogyha táviratot fit vagy anten, illetve útirány jelzéssel hoznak feladásra, a fit vagy anten jelzésen, illetőleg a megjelölt útirányon a maguk részéről, — tekintet nélkül arra, hogy olcsóbb út is áll rendelkezésre vagy nem — ne változtassanak. Ha a feladó olyan országba szóló táviratnál, melybe az útirányjelzés kötelező, nem írt elő útirányt, ezt a hiányt vele pótoltatni kell. A felvevő alkalmazottak azonban szigorúan tartózkodjanak attól, hogy egyes útirányokat propagáljanak és a feleket az útirány megválasztásában befolyásolják.