Magyar Állatorvosok Lapja, 1951 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1951 / 8. szám - Abonyi Lajos - Balázs Tibor - Geörch Ferenc: Glyceria aquatica okozta ciánmérgezés szarvasmarhában
?38 4. A mételyirtási eljárást lépésről-lépésre ki kell terjeszteni. Célszerűnek látszik az eljárást a legerősebben fertőzött helyeken megkezdeni, belevonva az összes kérődző állatot, nemcsak az állami gazdaságokban, hanem a tszcs-kben és az egyéni gazdálkodók tulajdonában lévő állatokat is. Addig ugyanis, amíg a meglehetősen költséges eljárással műtelymentesített állami gazdaságok szomszédságában legelő fertőzött állatok vízáradások, nagyobb esőzések után a legelő újrafertőzésének veszélyét jelentik, az irtási eljárás nem lehet végleges eredményű. Ki kell terjeszteni továbbá az irtási eljárást legalább egész Dunántúlra, amelynek szarvasmarha- és juhállománya, nemcsak a négy alsó vármegyében, hanem egyebütt is májmételyekkel meglehetősen magas %-ban fertőzött. 5. Azokra a területekre, amelyeken a devastatiós eljárás folyamatban van, csak olyan új állatokat (szarvasmarhákat, juhokat) szabad behozni, illetve a közös legelőre kihajtani, amelyekre vonatkozóan megbízható módon beigazolódott májmételyektől való mentességük, vagy gyógyszeres kezelés eredményeként májmételyektől mentesültek. 6. Az eljárás eredményeinek tökéletesítése és tartóssá tétele érdekében a különösen erősen fertőzött helyeken a geológiai tagoltságok helyenkénti figyelembevételével meg kell szervezni az olcsó és hatásos csigairtást. 7. Mindezek végrehajtására növelni kell a helminthológiai vizsgálóhelyek számát. A budapesti és az újonnan létesült kaposvári intézet nem tud megfelelni a fentiek értelmében kiterjesztett védekezési eljárás során szükségessé váló nagymennyiségű bélsárminta feldolgozásának. Az állami gazdaságok megyei centrumaiban vagy állatkórházakban vizsgáló laboratóriumokat kell létesíteni, amelyeknek személyzetét (középkádereket) a vizsgálat sajátos követelményeinek megfelelően fenti intézetekben kell kiképezni, s akik egyéb parasitológiai feladatkörökben (orsóférgesség, echinococcosis elleni védekezés, stb.) is jól használhatók lesznek. A védekezési eljárásban, annak helyi irányításában ezek a laboratóriumok eredményesebben tudnak közreműködni, mint a távoli intézetek, amelyek inkább a felsőbb szakirányításra szorítkozhatnának. Az OMMI Budapesti Állategészségügyi Osztályából. (Igazgató: Dr. Hirt Géza egyetem. tanár) Glyceria aquatica okozta ciánmérgezés szarvasmarhában Írta : Dr. Abonyi Lajos, Dr. Balázs Tibor és Dr. Geörch Ferenc Az elmúlt év őszén hazánkban előfordultak olyan mérgezések, melyeket eddigi ismereteink alapján, különböző sásféléken élősködő üszöggombáknak tulajdonítottunk. Ezeknek a mérgezéseknek közös jellemvonása az volt, hogy ha az állatokat vizenyős, száraz esztendőben azonban csak kissé nedves legelőn hajtották keresztül, ahol savanyú fű is tenyészett, rövid ('Д—'s1 órai) jegelés után mérgezésre utaló tünetek jelentkeztek. A klinikai tünetek: nyaktájéki rángógörcsök, majd nehéz légzés, felfúvódás s bénulások voltak. A tünetek súlyosbodása esetén kényszervágásra is sor került. Néhány óra múltán a beteg állatok nagy része azonban meggyógyult, főleg azok, amelyek tüneti kezelésben részesültek. Egy Somogy megyei állami gazdaság erdős legelőjén (u. n. mételysásos területén) 69 növendékmarha legelt. Ezek közül a gazdaság vezetőségének szóbeli közlése szerint kettő hirtelen elhullott, a 19 beteg közül pedig a legelőn 8-at kényszer kellett vágni. A hiányos kórelőzmény csak annyit árul el, hogy a betegeken fejtájéki görcsök jelentkeztek, egyesek földrerogytak, de néhány óra múlva a tünetek enyhültek úgy, hogy az állatokat később haza lehetett hajtani. A kényszervágottak boncolásánál kóros elváltozást nem észleltek, amiről közvetve értesültünk. A legelőről származó sásfélékből a gazdaság az Állategészségügyi Kutatóintézetnek küldött vizsgálatra mintát, mely gombával fertőzöttnek bizonyult. Későbbiszemélyes kiszállásunk alkalmával értesültünk arról, hogy régebben is előfordultak ugyanezen a területen ilyen elhullások, jóllehet a pásztorok ezt a helyet jól ismerték és általában gondosan elkerülték. Múlt év szeptemberében a Somogy megyei esethez hasonló mérgezést volt módunkban megállapítani a Szatmár megyei Császló községben is. A csordát a rendszerint vízállásos, az elmúlt évi csapadékmentes időjárás miatt azonban járhatóvá vált legelőn hajtották át. Kb. Ч2 óra múlva a 230 szarvasmarha közül 30-nál izomremegés, nyaktáji rángógörcsök és a végtagokon tónusos görcsök voltak észlelhetők. Az állatok felfúvódtak és nyolc szarvasmarhánál a tünetek annyira súlyosbodtak, hogy kényszervágták őket. A boncolást a késő esti és éjszakai órákban végezték, s mindössze a vér élénk cseresznyepiros színe volt feltűnő. A kényszervágott állatok kivételével a többi megbetegedett 22 szarvasmarha tej, pálinka és tetracor adagolása után rövidesen meggyógyult. Miután mérgezésre gondoltak, a kényszervágott állatok bendőtartamát s a legelőn szedett fűféléket szeptember 25-én intézetünkbe küldték vizsgálatra. A bendőtartalomból izolált növény Glycola aquaticának bizonyult. Ugyanennek a sásfélének bizonyult a Somogy megyei gazdaságból később begyűjtött növényminta. Irodalmi adatok szerint ennek a növénynek, valamint más sásféléknek mérgező voltát a rajta tenyésző gombák anyagcseretermékei okozzák. (R. Kollkwitz: Monatshefte für Veterinärmedizin 1950. 6. 133. o.) A Glyceria aquatica, magyarul harmatkása, a gramineákhoz tartozó mocsári növény. Népies neve: boszorkánykása, mely utal a köztudat babonájában élő mérgező tulajdonságára, továbbá mannakása, csattogó mézharmat, mely viszont cukortartalmára utal, fodorsás, csicssás stb. A növény 40-80 cm magas, sárgászöld színű, erős, buja növésű. Csőlevelei kb. 1 cm szélesek, idősebb levelei elérik a 2 cm szélességet és felső harmadrészükben legörbülnek, amikoris a levél széle enyhén fodrozott. A levelek lemeze visszafelé álló, apró horgacskákkal borított. Bugás virágzatú, kissé terpedt, igen dús füzérkéjű. A Glyceria aquatica var. laxa fő előfordulási helye a Duma-mente, különösen Magyarország mocsaras részei, valamint Ausztria. Ugyanez a varietás fordul elő a balti államokban is. Különböző Glyceria fajok: a Glyceria plicata, Glyceria nemoralis Magyarország egész területén, de egész Európában és Ázsiában is megtalálható. Az állatok főleg a fiatal hajtásokat fogyasztják, ezek ugyanis édesek. Szalmáját olykor házfedésre is használják. Kertekben létesített paludáriumokban igen kedvelt növény. A Glyceria társaságában hasonló megjelenésű növények találhatók. Társnövényei a különböző sások: Carex pseudocyperus, C. paradoxa, C. acutiformis, C. riparia, továbbá a Cyperus elongatus, valamint a Poa palustris, a Gladiolus paluster és a különböző Scirpus félék. A császlói legelőről származó Glyceriából, valamint a bendőtartalomból nagymennyiségű ciánt, mutattunk MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA