Magyar Állatorvosok Lapja, 1955 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 7. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boray József: Piperazinadipát alkalmazása háziállataink orsóférgességének gyógykezelésére

230 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 10. évf. 7. SZ. Az Állatorvostudományi Főiskola Ált. Állattani és Parazitológiai Intézetéből (igazgató : Kotlán Sándor dr. egyet, tanár, akadémikus) Piperazinadipát alkalmazása háziállataink orsóférgességének gyógykezelésére Irta : Boray József egyet, adjunktus, az állatorvosi tudományok kandidátusa Az utóbbi időben háziállataink orsóféregellenes kezelése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A gazdasági szempontból legnagyobb veszteségeket okozó sertésorsóférgesség kezelése a legtöbb gazdaságban megfelelő gyógyszer hiányában nem oldható meg. Az egyedi kezelést igénylő és nem is megbízható hatású Kebál nem kapható elegendő mennyiségben, ugyancsak nem kerül forgalomba az egyébként jó eredményeket biztosító nátriumfluorid sem. A legutóbbi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy lovak orsóféregellenes kezelése során a leginkább használatos Gastin-nal, illetőleg a Vermitan-nal toxikus hatásuk miatt, különösen érzékenyebb szervezetű lovak esetében, igen körültekintően kell bánnunk. Ebek és macskák orsóféregellenes kezelésére majdnem kizárólag a Kebál II. használatos, jóllehet féreghajtó hatása nem mindig kielégítő, adagolása pedig sokszor körülményes. Nagy gondot okoz állami kutyatelepeinken a komoly értéket képviselő tenyészetek időnkénti féregteremtése, különösen az ancylostomatidákkal erősen fertőzött állományokban. A fenti okok ösztönöztek arra, hogy megbízható hatású és kevésbé toxikus vegyületet próbáljak ki háziállataink orsóféregellenes kezelésére. Az utóbbi években a piperazin-vegyületek egész sorával folytak a kísérletek anthelmintikus hatásuk kipróbálására. Ezek közül legjobb hatásúnak bizonyult a piperazinadipát, melynek kiváló tulajdonságairól 1954. júliusában számolt be először Sloan, Kingsbury és Jolly. Húsevők, sertések, lovak és csirkék különböző fonálféregfertőzöttsége ellen használták a gyógyszert, igen jó eredménnyel. Később Lee (1955) alkalmazta borjak és Poynter (1955) lovak kezelésére, ugyancsak kiváló eredménnyel. A gyógyszer rövid leírása. A piperazinadipát a piperazin és az adipinsav semleges sója. Igen stabil vegyület, finom színtelen kristályokból áll, nem shigroszkópos, szagtalan, kellemes savanykás íze van. Vízben 5 százaléknyi mennyiségben oldódik, az emberre és háziállatainkra nézve egyáltalán nem toxikus. Egyes vizsgálatok azt igazolják, hogy még tízszeres adagban sem okoz az állatokban semmiféle mellékhatást. A gyógyszerrel a következő kísérleteket végeztem el. Sertéseken először egyedi etetéssel végeztem kísérleteket. Natív vizsgálattal orsóférgekkel nagy fokban fertőzöttnek talált 5 sertés közül 4 testsúlykilogrammonként 0,3 g, 1 pedig 0,4 g piperazinahipátot kapott, sűrű moslékba keverve. Az állatok a moslékot rendesen megették, utána semmiféle mellékhatás nem mutatkozott. A kezelés után egy hét múlva, 1320-as fajsúlyú Flotol os dúsítással egyetlen sertés bélsarában sem lehetett orsóféregpetéket találni. A bélsárvizsgálatot pár nap múlva megismételtem, szintén negatív eredménynyel. Az egyedi kezeléssel végzett kísérlet során tehát a gyógyszer a sertések fertőzöttségét teljesen megszüntette. A kedvező eredmények után a Sárvári ÁG-ban próbáltam ki a gyógyszert. Az első kísérleti csoport 8, natív vizsgálattal fertőzöttnek talált, átlagban 20 kilogrammos sertésből állott. 0,4 g/kg piperazinahipátot kaptak egyszeri alkalommal középsűrű, nedves darában. A darát lassan, vonakodva és nem egyenletesen fogyasztották el. A férgek ürülése a második napon kezdődött és 5 napig tartott. Összesen 24 ép állapotban kiürült férget figyelt meg a kezelőszemélyzet. Két hét múlva a sertéseket levágták. A boncolás során 3 állat volt féregmentes, a többi 5-ben pedig összesen 13 féreg maradt vissza. Az intenz-effektivitás tehát 64,8%-os volt,vagyis a 8 sertésben összesen volt 37 féreg, ebből kiürült 24). A következő kísérletben 26 fertőzött sertés 3 csoportban kapta a gyógyszert, testsúlykilogrammonként 0,3 g-os adagban, rendes eleségében. Az eleség elfogyasztása ismét vontatott és egyenlőtlen volt. A gyógyszeradás után az állatokból sok féreg távozott. A két hét múlva dúsítással végzett bélsárvizsgálat eredményeként a 26-ból 16 sertés féregmentesnek bizonyult, tehát az extenz-effektivitás 61,5%-os volt. A harmadik kísérleti csoport, mely 32 fertőzött sertésből állott, 0,4 g/kg gyógyszert kapott egyszerre, rendes eleségébe keverve. Az eleséget ugyancsak nem egyenletesen és nehézkesen fogyasztották el. A férgek ürülését 5 napon át lehetett megfigyelni. A két hét múlva végzett dúsításos bélsárvizsgálatok eredménye szerint 27 sertés teljesen féregmentes lett a 32 közül, tehát az extenz-effektivitás 84,37%-os. Egy további, 7 fertőzött sertésből álló csoport három etetésre elosztva kapta a gyógyszert, 0,4 g/kg adagban, így valamivel szívesebben fogyasztották az eleségüket. A dúsítással végzett ellenőrző bélsávvizsgálat szerint 5 sertés teljesen féregmentes lett. (Meg kell említeni, hogy az állatok kiválogatása minden esetben gyors, natív vizsgálattal történt, viszont az ellenőrző vizsgálat 1320-as fajsúlyú Flotol os dúsítással.) A kezelés után is fertőzöttnek talált sertésekben a dúsítás első cseppjében, egy-két kivételtől eltekintve, minden esetben csupán egy-két petét találtunk, tehát ezekben az állatokban is a fertőzöttség foka lényegesen csökkent. A gyógyszer adagolásával kapcsolatban megfigyeltem, hogy az első egyedi kísérletek során az állatok mindig jól megették a gyógyszert, és így mindig 100%-os eredményeket kaptunk. Az ÁG-ban folytatott kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy az eddig 150—200-as falkákban tartott sertések kimozdítva megszokott környezetükből, még két etetés kihagyása után sem ették meg rendesen az eleségüket. A szokatlan környezeten kívül természetesen szerepet játszott a gyógyszer idegen, savanykás íze is. A környezethatás jelentőségét bizonyítja az, hogy sokszor a gyógyszernélküli eleséget is csak fanyalogva ették meg az állatok. E két tényező természetesen azt eredményezte, hogy a kísérleti falkákban egyes sertések szemmel láthatóan többet ettek a keverékből, egyesek pedig alig fogyasztottak belőle.