Magyar Állatorvosok Lapja, 1955 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boray József: Kisérletes vizsgálatok az ebek echinococcosisáról
370 10. évf. 11. sz. MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA_______________ / Az Állatorvostudományi Főiskola Alt. Állattani és Parazitológiai Intézetéből (igazgató: Kotlán Sándor dr. egyet, tanár, akadémikus) Kísérletes vizsgálatok az ebek echinococcosisáról– írta: Boray József egyet, adjunktus, az állatorvosi tudományok kandidátusa A fejlett állattenyésztéssel bíró országokban mindenütt megnyilvánul újabban a törekvés az echinococcosis leküzdésére. E törekvés rúgói elsősorban az echinococcus-fertőzés közegészségügyi vonatkozásaiban keresendők, de nem lehet kétséges, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak az értékcsökkenésnek is, melyet az echinococcosis háziállatainkban húshigiénés tekintetben okoz. A fentiek szerint nyilvánvaló, hogy az echinococcosis elleni védekezés megindítása nemcsak időszerű, hanem egyben sürgős feladat. A védekezés egyes mozzanatainak mérlegelését tűztem ki célomul akkor, amikor echinococcosis-tanulmányaimhoz hozzáfogtam. Az Echinococcus granulosus lárvaformájának előfordulása. Az echinococcosisnak Magyarországon való gyakoriságáról kevés adat áll ugyan rendelkezésünkre, mégis megállapítható, hogy a fertőzöttség vágóállatainkban állandóan emelkedik. Hutyra-Marek 1904-ben a juhok 4,1%-os, a szarvasmarhák 1,4%-os és a sertések 1,1%-os fertőzöttségéről ír, bár ugyanakkor Mayer Leipzigben Magyarországból importált sertések 24,47%-os fertőzöttségét észlelte. Burghoffer és Lőrincz (1931) juhok 1,8, a szarvasmarhák 7,1, a sertések 17,3 és a lovak 2,1 %ában állapította meg az echinococcus-fertőzöttséget a budapesti vágóhídon. Tokayer 1936-ban a debreceni vágóhídon sertésekben 16,22/t-os, szarvasmarhákban 14,45%-os és juhokban 12,87%-os fertőzöttséget talált. Legújabban Kucsera és Bodrossy (1948) végeztek ilyen irányú vizsgálatokat: adataik szerint a juhokban 0,47%-os, a szarvasmarhákban 10,sét%-os és a sertésekben 55%-os echinococcus-fertőzöttség volt megállapítható. Jelenleg pontos statisztikai vizsgálatok folynak az Élelmiszeripari Minisztérium részéről az ország 8 legnagyobb vágóhídján. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a fertőzöttségi alány 1953-ban is kb. megegyezik az 1948-as adatokkal. Emberi echinococcosis-esetekről keveset tudunk. Egyetlen pontos adatunkat Lőrincz közli, aki 1952-ben 23,954 boncolás során 45 személyt (0,17%) talált fertőzöttnek. A debreceni kórbonctani intézetből nyert értesülésem szerint az utolsó 5 év leletei alapján (4000 boncolás) szintén 0,17%-os fertőzöttség volt megállapítható. A világirodalmi adatok alapján megállapíthatjuk, hogy egy-két ország kivételével, ahol a legradikálisabb profilaktikus eszközök igénybevételével sikerült a betegséget visszaszorítani, a fertőzöttség változatlan vagy emelkedőben van. Ez a tény igazolja az echinococcosis elleni törekvések időszerűségét és fokozott küzdelemre szólítja fel a szakembereket az egész világon e parazitás fertőzöttség ellen. A 3 tagú galandféreg" (Echinococcus granulosus) előfordulása hazai ebekben. Hazánk ebeinek Echinococcus granulosus-fertőzöttségére vonatkozólag nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Hutyra-Marek (1904) szerint a budapesti Állatorvosi Főiskolán 0,35%-ban találtak fertőzött ebeket. Burghoffer és Lőrincz (1931) a Budapesten összefogott és kiirtott kóborebeket vizsgálta meg és 104 eb boncolása alkalmával 3 volt fertőzött (2,8%). Tokajer (1936) Bihar, Hajdú és Szatmár megyékből származó 122 kóboreb felboncolása során 3,27%-os fertőzöttséget talált. Azóta hazánkban az echinococcosis veszedelmesen terjed, amit az előzőkben a vágóállatokkal kapcsolatos statisztikai adatok támasztanak alá. Budapest ebeinek jelenlegi Echinococcus-fertőzöttségére vonatkozólag vizsgálatokat végeztem 1953 tavaszán. Március elejétől május 26-ig 100 ebet boncoltam fel. A vizsgálati anyag az állategészségügyi érdekből Budapest területén elrendelt ebzárlat végrehajtása során összefogott ebekből került ki. Az Állategészségügyi Telepről nyert értesülésem szerint az ebek javarésze villanegyedekből származott. A 100 felboncolt kutya közül 82-ben fordult elő valamilyen élősködő (82%). Echinococcus granulosust összesen 8 kutyában találtam, tehát a vizsgált ebek 8%-ában. * Adatok az ebek bélechinococcosisának diagnosztizálásához Az ebek Echinococcus granulosus-szal való fertőzöttségének biztos megállapítása több tekintetben körülményes feladat, melynek sikeres megoldásához az eddigi parazitológiai diagnosztikai eljárások nem bizonyultak eléggé megbízhatóknak. Figyelemmel a problémának nagy gyakorlati jelentőségére, arra törekedtem, hogy ismereteinket kimélyítve az Echinococcus granulosus-szal való fertőzöttségnek in vivo kiderítését biztosabb alapokra helyezzem. A kitűzött célt koprológiai eljárásokkal igyekeztem megközelíteni. Számos szerző törekedett arra, hogy különféle petekimutatási eljárások segítségével a galandférgekkel való fertőzöttséget is megállapítsa. Ez a törekvés éppen az Echinococcus granulosus nézőpontjából alig vezetett sikerre. Az Állatorvostudományi Főiskola Parazitológiai Intézete kb. egy éve használ egy univerzális, a parazitológiai diagnosztikában eddigelé még nem használt dúsítófolyadékot, amely káliumbikromát hozzáadása mellett telített magnéziumszulfát-oldatból áll (Benedek G. és Boray, 1952). Az oldat fajsúlya 1310 és 1330 között van a szobahőmérséklettől függően. A folyadék kiválóan alkalmas többek között Taeniida-peték kimutatására.. A folyadékot továbbiakban a rövidség kedvéért ,,Flotol“néven említem. Vizsgálataimat egyrészt a peték kimutatására egy másik megbízhatónak bizonyult dúsítófolyadékkal, a glicerinnel, továbbá ízek kimutatása cél-1 Az 1953. évi december hóban benyújtott kandidátusi disszertáció kivonata.