Magyar Állatorvosok Lapja, 1956 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 8-9. szám - ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSEK - Abonyi Lajos - Miklovich Miklós: Dinitro-orto-krezol okozta mérgezés háziállatokban

334 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 11. évf. 8—9. sz. KÖZLEMÉNYEK A GYAKORLATRÓL Az Országos Állategészségügyi Intézetből (igazgató : Hirt Géza dr. az állatorvosi tudományok kandidátusa) Dinitro-orto-krezol okozta mérgezés háziállatokban írták : Abonyi Lajos dr. és Miklovich Miklós dr. Az új növényvédelmi permetező- és gyomirtó­­szerek egyre kiterjedtebb alkalmazásával kapcso­latban az Országos Állategészségügyi Intézet Mér­gezési és Gyógyszerellenőrzési Osztályán az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül megállapításra a di­nitro-orto-krezol által okozott mérgezés háziállata­ink között. A külföldi állatorvosi irodalomban is több olyan közlemény jelent meg, amely az említett vegyület által okozott mérgezési esetekről számol be, illetve a kérdéses vegyület hatásmechanizmu­sával és kimutathatóságával foglalkozik. Ez a kö­rülmény tette szükségessé, hogy­ tájékoztatást nyújtsunk a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és eddigi saját tapasztalataink alapján az új mér­gező anyagról, a mérgezés lehetőségeiről, a klini­kai tünetekről és kórbonctani elváltozásokról. A 4, 6-dinitro-orto-krezol (továbbiakban DNOK) sárga színű, kristályos anyag, olvadáspontja 86 C°. Jól oldódik alkoholban, éterben, toluolban és aceton­­ban, sőt ásványi és növényi olajokban is, intenzív sárga színben. Vízben csak lúg hozzáadásával oldódik, mert csak a nátrium-, kálium- és ammónium-sói oldé­­konyak vízben. Előállítása ortokrezolból történik sa­létromsav hatására. Maró festékanyag, ezért a fémtar­tályokat és edényeket is korrodálja, alkálit téve sza­baddá és ez a DNOK-t 4-amino-6-nitrokrezollá redu­kálja. Kálium- és ammónium-sóit ,,Viktória-sárga‘‘, ,,Sáfrányszurrogátum“ néven élelmiszerek festésére használták fel, de éppen mérgező tulajdonsága miatt e célra való használatát megtiltották. Jelenleg számos modern permetező- és rovarirtószer hatóanyaga, ame­lyek paszta- vagy poralakban kerülnek forgalomba, Novenda, Microsal, Selinon, Elgetol, Sinox, Hedolit, Raphatox, Arbosan, butin stb. néven. A paszták 25%­­ban, a porok 50%-ban a DNOK kálium- vagy nátrium­sóját tartalmazzák különféle nedvesítő- és telítőanya­gokkal (nátriumszulfát, Sapo­flór stb.). Ásványi olaj­ban oldva mint „Sárgaolaj“ (Gélből) szintén igen ha­tásos permetezőszer. Erős rovarölő (insecticid) és pete­ölő (ovicid) tulajdonságokkal rendelkezik, s éppen ovicid hatása miatt szinte pótolhatatlan az ún. „téli permetezőszerek“ csoportjában. A gyomnövényekre is mérgező, s ezért főleg Angliában gabonafélék és gumó­sok között előforduló gyomok kémiai irtására is fel­használják. (herbicid hatás). Hazánkban eredményesen alkalmazzák kora tavasszal gyümölcsöseinkben bimbó­­l­kasztó, pajzstetű és sodrómoly ellen, 1,5-—2%-os kon­centrációban. Kitűnő hatású a sáskák és szöcskék el­len is. Építkezéseknél fából készült épületalkatrészek (ajtók, ablakok, gerendázat stb.) gombátlanítására is igénybe veszik (fungicid hatás). A DNOK felvétele háziállataink között előforduló mérgezések esetén legtöbbször szájon át történik, míg az emberi mérgezések főleg a bőrön és tüdőn át lehet­ségesek, a permetezőszerek készítése­­és felhasználása közben. A DNOK ugyanis kitűnően felszívódik a bőrön keresztül is, mégis a perkutan mérgezés lehetősége igen csekély, mert a mérgezés eléréséhez igen nagy mennyiségű méreganyag felszívódása szükséges. Az in­­halációs mérgeződés lehetőségét tekintve a szerzők vé­leménye eltérő. Míg egyesek (Edson és Fenwick) csak az apró permetrészecskék útján való inhalációs mér­geződés lehetőségét ismerik el, s a vegyület gőztenzió­­jának nem tulajdonítanak lényeges szerepet, addig mások (Benz és Schulze, Brandt és Martinius) éppen ellenkezőleg azt állítják, hogy a DNOK gőzei már szo­bahőmérsékleten is mérgezőleg hatnak. A DNOK festéktulajdonságú anyag lévén tartósan sárga színűre festi a hatásának kitett bőrt, szőrzetet, gyapjút és tollazatot hetek, sőt hónapok tartamára, s az így keletkezett sárga színt sem vízzel való mosás, sem az eső nem veszi le. A DNOK a legmérgezőbb organikus insecticid anyagok közé tartozik. Közepes mérgező adagja (LD50) állatfajonként nem nagyon eltérő, általában 25—50 mg/kg-ra tehető szájon át való mérgezés esetén (Brown, Parker, Barnes és Dem, Benz és Schulze). McGirr és Papworth sertéseken végzett toxicitás-vizs­­gálatai szerint a DNOK halálos adagja 50—100 mg/kg között mozog. Krónikus mérgező hatása kevésbé kife­jezett. Kecskék subletalis adagokat több napon át fel­véve tünetmentesek maradtak, és DNOK-al permete­zett legelőn 3 hétig legelő szarvasmarhák sem mutat­ták a mérgezés tüneteit. Külső meteorológiai tényezők a vegyület mérgező tulajdonságát képesek megváltoz­tatni. Kamel ugyanis megfigyelte, hogy emberen halá­los kimenetelű DNOK-mérgezések főleg akkor­­fordul­nak elő, (permetezés közben), ha a­­levegő páratartalma és hőmérséklete szokatlanul magas. Ennek a megfigye­lésének alátámasztására egereken végzett kísérleteket és igazolta, hogy a hőmérséklet és a relatív páratarta­lom emelésével a DNOK közepes halálos adagjával intraperitoneálisan beoltott egerek mortalitása 50%-ról 16%-ra emelkedett. Ha azonban az állatkákat 7 napon keresztül szoktatta ehhez a hőmérséklethez és páratar­talomhoz (prekondícionálta), s csak ezután fecsken­dezte be a DNOK-t, az elhullások ismét 50%-ra csök­kentek. A DNOK rokonvegyületéhez, a dinitro­fenol­­hoz hasonlóan fokozza az anyagcserét és súlycsökke­nést oko­z. Ezért mindkét vegyületet fogyasztószernek használták nem minden veszély nélkül, mert az erre a célra megfelelő adagjai nem sokkal vannak alatta a toxikus dózisnak. A DNOK anyagcserefokozó hatására jellemző, hogy kísérleti állatok testhőmérsékletét 3—5 C°-kal emeli. A DNOK-mérgezés első jelei emberen: fejfájás, hányinger, nagyfokú izzadás, szomjúság, hányás, sza­pora légzés és szapora pulzus. A halál a tünetek fel­lépése után néhány óra múlva következik be. Röviddel a halál előtt generalizált görcsök jelentkeznek, a mér­gezett komatózus állapotba jut, képtelen nyelni. A mérgezés tünetei nagyjából ugyanazok az eddig vizs­gált emlős- és madárfajokban, jóllehet a DNOK vérből való kiválasztódása (clearance) tekintetében jelentős különbség észlelhető állatfajonként. Emberen a mérge­zés tünetei nem jelentkeznek mindaddig, míg a DNOK koncentrációja a vérben el nem éri a 30—40 gamma per millilitert. Halálos emberi mérgezés esetén a DNOK vér koncentrációja 75 gamma per milliliter, illetve ennél magasabb. Állatokban magasabb DNOK- vérszint szükséges mérgezés vagy halál okozásához, mint az emberben. A vegyület vérkoncentrációjának napi csökkenése ember esetében 1 gamma per millili­ter, természetesen csak abban az esetben, ha újabb méregfelvétel nem történik; ez sokkal lassabb vér­­clearance, mint amit eddig kísérleti állatokon mértek. Érdekes, hogy DNOK-mérgezésben elpusztult egyé­neken a hullamerevség feltűnő gyorsan lép fel s igen kifejezett, különösen a hátizmokban. A rigor mortis gyors megjelenését DNOK-al mérgezett állatokon is észlelték, és ez a jelenség feltűnő sajátossága a DNOK- mérgezéseknek. Stoner és másai tanulmányozták a ve­gyület hatását az izomzat organikus foszfátjaira, és kimutatták, hogy a foszforkreatin koncentrációja az

Next