Magyar Állatorvosok Lapja, 1958 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1958 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK A GYAKORLATBÓL - Abonyi Lajos - Kovács Jenő - Miklovich Miklós: Szarvasmarhák karbamid-mérgezése
132 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 13. évf. 5. sz. ilyenkor is előfordulhat egyes esetekben, hogy a gyógykezelés teljesen eredménytelen. A kezelés megkezdése előtt és azzal párhuzamosan a hibásnak talált egészségügyi, tartási és takarmányozási viszonyokat meg kell javítani. Ez azért fontos, mert a betegség kiállása csak részleges immunitással jár, és így visszaesésekkel mindig kell számolni. Laboratóriumi kísérletben 16 antibiotikum közül leghatásosabbnak mutatkozott a magnamycin és a terramycin. Hazai viszonyok között legcélAz állattenyésztés fejlesztésének egyik lényeges feltétele a megfelelő takarmánykészlet és ezen belül a fehérje-ellátottság biztosítása. Minthogy pedig Magyarország éppen fehérjedús takarmányokban nem bővelkedik, érthető a törekvés, hogy állattenyésztőink minden lehetőséget megragadnak, ami ezen a problémán segíthet. összetett gyomrú állatok a kész fehérjén kívül nitrogénforrásként ún. amid-típusú anyagokat is értékesíteni tudnak. Ezek a vegyületek a szó tágabb értelmében és nem szabatosan fogalmazva nitrogéntartalmú, fehérjementes anyagok, beleértve az anorganikus ammóniumsókat is. A bennük lévő nitrogént az előgyomrok baktériumflórája fehérjévé építi fel, s ezt a fehérjét az emésztőcsatorna hátrább eső szakaszaiban már a gazdaállat is hasznosítja. Egy gyomrúaknál erre nincs lehetőség. Szóbanforgó vegyületek közül kezdetben aszparagint, később karbamidot, glikokolt, sőt egyszerű ammóniumsókat is igénybe vettek nitrogénforrásként. Wöltz és később Schmidt voltak azok, akik a karbamid ilyen értelmű használhatóságára és értékére nyomatékosan felhívták a figyelmet. Schmidt megállapította azt is, hogy a karbamid csak mintegy 50%-ban értékesül a fehérje-szintézisben. A két világháború közti időben a problémát újból tüzetes vizsgálat alá vették, különösen a hús- és tejprodukcó fokozása érdekében s részleteiben tisztázták a takarmányozási feltételeket. Nálunk néhány éve ugyancsak kísérletek folynak ez anyag etetésével (Tangl, 1955; Baintner, 1956; Kurelec, 1956), és egyöntetű az a vélemény, hogy a karbamid-felhasználás hazai viszonyok között is kifizetődik és alkalmas a fehérjehiány enyhítésére. Jelen dolgozatunkban nem foglalkozunk a karbamiddal kapcsolatos takarmányozási problémák beható taglalásával, a legfontosabb adatokat azonban alábbiakban röviden, pontokba foglalva közöljük. Célunk sokkal inkább az, hogy felhívjuk a fiszerűbbnek látszik a tetramycint (oxytetracyclint) tartalmazó Erra nevű készítménynek gyógyító adagban alkalmazása. Az ILB gyógyításában általában naponta és testsúlykg-onként legalább 20 mg tiszta hatóanyagot javasolnak. Napi 100 g takarmánykeverék etetésekor úgy érünk el ilyen hatóanyagtartalmat, ha 100 kg takarmánykeverékben 2 kg orrát keverünk el egyenletesen. Ilyen irányú gyógyítási kísérleteink folyamatban vannak. Az összefoglaló ismertetés elkészítéséhez felhasznált irodalom jegyzéke a szerzőnél rendelkezésre áll.gyelmet azokra a veszélyekre, amelyek szóbanforgó anyag helytelen használatából adódnak s egyben tájékoztatást nyújtsunk a karbamid-mérgezéssel kapcsolatos teendőkről. csak előállítható szerves vegyület. Fehér kristályos anyag, mely vízben jól (1:1) oldódik; nitrogéntartalma 46,7%. 2. 100 g fehérjében 16 g nitrogén van, 1 g nitrogén tehát 6,25 g fehérjének felel meg. A karbamid nitrogéntartalmú 4ф,7% , lévén, a szarvasmarha előgyomraiban 100 g-jából elméletileg 292 g fehérjének kell képződnie. Minthogy azonban a karbamid-kihasználás csak 50%-os, szóbanforgó mennyiség ,feletetése 146 g emészthető fehérje nitrogénjét fogja biztosítani. Ennyi, illetőleg valamivel több (160 g) emészthető fehérje 0,5 kg napraforgómag-pogácsában van. 3. A karbamid nitrogénjét a leendő jodophil és thermophil baktériumai saját testük fehérjéivé építik fel. E baktériumok munkájához szükséges az Anthomyces Reukaufii nevű nektárélesztő gomba jelenléte is (zymogen symbiosis), ami azonban könnyen biztosítható, mert a mezei virágos növényeken majd mindenütt megtalálható. 4. A karbamid-értékesülés egyik feltétele, hogy a takarmány elegendő mennyiségű, könnyen felhasználható szénhidrátot (melasz, jó siló takarmány, abrak stb.) tartalmazzon. Ez teszi lehetővé fentebb említett baktériumok gyors elszaporodását, és ugyanakkor meggátolja azt, hogy a karbamidot az ureáze fermentum hirtelen hasítsa ammóniára és széndioxidra. Utóbbi ugyanis nemcsak azért káros, mert a karbamid nagyobb része kihasználatlanul marad, hanem főleg azért, mert a rövid időn belül keletkező sok ammónia felszívódik és súlyos alkalozist okoz. 5. Ahhoz, hogy a bendő baktériumok a karbamidot igénybe vegyék, a takarmánynak kissé fehérjehiányosnak kell lennie. Bőséges fehérjeellátáskor (10— 12% fölött) e mikroorganizmusok is inkább a kész fehérjéhez nyúlnak és az amid-típusú anyagokat kihasználatlanul hagyják. 6. A naponta adható karbamid-mennyiség szélső értékei irodalmi adatok szerint 50—350 g között változhatnak. Davis 90—120 g-ot javasol ilyen célból. Hazai kísérletekben a napi 100—200 g-os adagok jól be KÖZLEMÉNYEK A GYAKORLATRÓL Az Országos Állategészségügyi Intézetből (igazgató: Kádár Tibor dr.) és az Állatorvostudományi Főiskola Gyógyszertani Tanszékéből (tanszékvezető: Kovács Jenő dr. egyet, tanár, az állatorvosi tudományok doktora) Szarvasmarhák karbamid-mérgezése írta: Abonyi Lajos dr., Kovács Jenő dr. és Mihlovich Miklós dr. 1.A karbamid( /NH) ) egyszerű felépítésű, ol C . : V 44 NH, j