Magyar Állatorvosok Lapja, 1977 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 3. szám - SZAKÜLÉSEKRŐL - Tamás László - Horváth Zoltán: Klinikai szakülési beszámoló

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1977. MÁRCIUS 198 Klinikai szakülési beszámoló A MAE Állatorvosok Társasága klinikus állatorvosi, valamint szarvasmarha- és juhegészségügyi szakosztá­lya legutóbbi kétnapos, együttes ülésének első napján a téma volt: a klinikus állatorvosi munka a nagyüzemi állattartó telepeken. Antal Tibor dr.: „Klinikus állatorvosi munka a nagy­üzemi állattartó telepeken” c. beszámolójában a Mező­­hegyesi Állami Gazdaságban 22 év alatt szerzett tapasz­talatait ismertette. Hangsúlyozta, hogy az állatorvos klinikus tevékenységétől nem választható el a preven­ciós, ill. diagnosztikai munka. E kettő együtt járt a múltban és együtt jár ma is. Az az állatorvos, aki nem ismeri a betegség klinikai képét, aki az első vagy egy­két esetből, nem tud gyorsan diagnózist felállítani, az nem végezhet eredményes preventív munkát. Vagyis nem lehet jó preventív munkát végezni klinikus kép­zettség nélkül, de ugyanúgy nem lehet jó klinikus az, akinek minden tevékenységét nem az vezérli, hogy ha­sonló klinikai esetek ismétlődésének a lehetőségét ki­küszöbölje. Ezért az oktatásnak is az a feladata, hogy olyan állatorvosokat képezzen, akik tisztában vannak munkaterületük gazdasági feladataival, de amellett ki­válóan képzett állatorvosok, és itt külön kell hangsú­lyozni a klinikus tárgyak alapos ismeretét is. A klinikusi munka fontosságát és jelentőségét jól szemlélteti, hogy a mezőhegyesi állatkórházban 20 év alatt 1210 szarvasmarhát, 854 lovat és 684 sertést ope­ráltak meg. Az egyedi betegkezeléssel megmentett ér­ték kereken 20 millió forint volt. Páll Márton dr.: „Klinikus szemmel a nagyüzemi szarvasmarhatelepeken” címmel tartott előadásában az erre vonatkozó, Hajdú-Bihar megyében szerzett tapasz­talatait ismertette. Itt egy év alatt 712 szarvasmarhát kezeltek állatkórházban. Az így megmentett érték kb. 8—10 millió forint. A megyében a nagy- és a kisüze­mekben együttesen egy év alatt 56 097 szarvasmarhát kezeltek nem fertőző betegségek miatt. Nagyon érde­kesek és jellemzőek azok az adatok, amelyekben 20 nagyüzemi tehéntartó telepen a selejtezések, kényszer­­vágások és elhullások okait elemzi. Kiöregedés miatt csupán 28 állat esett ki. Ezzel szemben meddőség miatt 758, szülészeti betegség miatt 58, anyagforgalmi meg­betegedés miatt 59, belgyógyászati megbetegedés miatt 187, sebészeti betegségek miatt 145 tehén. Vagyis össze­sen 1203 állat, amely az állományok 19,3%-át tette ki. Hangsúlyozta, hogy népgazdaságunknak az ötödik öt­éves tervben minden tenyész-szarvasmarhára szüksége van, így arra a sok tízezerre is, amelyet a klinikus munkát végző állatorvosok adnak vissza a termelésnek. A szakülés a második napon a kisállatbetegségekkel foglalkozott. 1. „A macskák haemokartonellosisának hazai meg­állapítása. I. Klinikai megfigyelések.” (Papp László dr. —Horváth Zoltán dr.—Tury Ernő dr.) A betegséget a rickettsiák közé sorolt 0,2—0,4 ,1 m nagyságú coccoid vagy coccobacillus formájú Haemo­­bartonella felis okozza. A kórokozók a betegség heveny szakában a Giemsa szerint megfestett vérkenetben az érett és éretlen vörösvértestek felületén, főleg azok széli részén és nem ritkán szabadon a plazmában is láthatók. A hím macskák mintegy 2,5-szer gyakrabban beteg­szenek meg, mint a nőstények. A kandúrok minden va­lószínűség szerint a gyakori verekedések alkalmával fer­tőzik egymást. A természetes és a mesterséges fertőzé­sek során szerzett tapasztalatok alapján a betegségnek heveny és idült formáját lehet elkülöníteni. A heveny szakra anaemia, bágyadtság, étvágytalanság, exslccosis, 39,8—40 °C-os hőmérséklet, a testtáj­éki és a bélfodri nyirokcsomók, valamint a lép jelentős megnagyobbo­dása jellemző. A hetek vagy hónapok múlva bekövet­kező ismételt recidivák után alakul ki a betegség idült formája. A rossz kondícióban levő beteg vörösvértest­­száma akár 1,5—2 millióra is csökkenhet. A hematok­rit­ 10—14%, a hemoglobinérték 3,2—4 g%. A test tájéki nyirokcsomók és a lép duzzanata ebben a for­mában is feltűnő. Máj-dystrophia alakul ki. A LGOT- és az indirekt (!) bilirubin-értékek emelkednek. A betegek gyógyítását tetraciklin vagy klóramfenikol nagy dózisainak 15—20 napig (!) történő adásával és ismételt vérátömlesztéssel lehet megkísérelni. 2. „A macskák haemobartonellosisának hazai meg­állapítása. II. Kórbonctani és kórszövettani elváltozá­sok”. (Tury Ernő dr.—Papp László dr.—Horváth Zol­tán dr.) A szerzők haemobartonellákkal mesterségesen fertő­zött macskákban kialakult elváltozások kórbonctani, kórszövettani és ultrastrukturális vizsgálatáról számol­tak be. Az intravénás és intraperitoneális úton végre­hajtott kísérleti fertőzést olyan macska vérével végez­ték el, amelyen a macskák fertőző kevésvérűsége jel­legzetes tünetei mutatkoztak, és a vörösvérsejtek hae­mokartonellákkal való fertőzöttsége kimutatható volt. A klinikai tüneteket mutató, megbetegedett kísérleti állatokat a fertőzés után különböző időpontokban ki­irtották. Jellegzetes kórbonctani és szövettani elválto­zások csak akkor alakultak ki, amikor a klinikailag felismerhető betegség hosszabb ideje fennállt, vagy az állatokban többszörösen jelentkezett anaemiás krízis. Az észlelt elváltozások jellegzetesek, de nem specifiku­sak. A súlyos fokú anaemia következtében tartósan fennálló hypoxiás állapot következményeként jönnek létre a májban a centrolobularis regresszív elváltozások és a szívizom elfajulása. A vörösvérsejteknek a vérben való megfogyatkozása a vörös csontvelőben fokozott erythrocytopoesist, ezenkívül extramedullaris vérsejt­­képzést indukál. A vörösvérsejtek fokozott pusztulása eredményezi a májban és a lépben észlelt kifejezett haemosiderosist. Az RHS-sejteknek testszerte mutatkozó aktivizálódása (nyirokcsomókban és a lépben mutatkozó hyperplasia) következménye annak, hogy a véráramban nagy szám­ban jelennek meg részben szabadon a kórokozók, rész­ben pedig olyan kórokozóval fertőzött vörösvérsejtek, amelyek vagy életképtelenek, vagy csökkent életképes­­ségűek. E kórokozók és sejtek kiiktatása ugyanis az RHS feladata. Egyes állatok lépében és bélfodri nyirokcsomójában elektronmikroszkópos vizsgálattal sikerült a kórokozót kimutatni.__________ 3. | Králik Géza dr. |a kutyák demodicosisának, gom­bás bőrbetegségeinek, valamint a külső hallójárat gyul­ladásainak gyógykezelésére vonatkozó újabb tapaszta­latait ismertette. 4. „A­ kutya gennyes-hólyagos bőrgyulladása (impeti­­gó­ia)” (Papp lászló dr.—Vetési Ferenc dr.) A jellegzetes tünetek a szőrrel gyéren fedett, vékony bőrrel borított testfelületen jelentkeznek. A folyamat megindulásakor magányos vagy gyakrabban szabályos kör alakban elrendeződő gombostűfejnyi, kiskölesnyi papulák, majd gennyes hólyagok keletkeznek. A hólya­gokból felfakadásuk után mézszerű tartalom ürül, amely hamar pörkké szárad. Újabb gennyes hólyagok keletkezése révén körkörösen terjed a folyamat. Súlyos esetben az egész testfelületen mutatkoznak a jellegzetes elváltozások. A beteg bőrterület nem fájdalmas, de a

Next