Magyar Állatorvosok Lapja, 1977 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 3. szám - SZAKÜLÉSEKRŐL - Tamás László - Horváth Zoltán: Klinikai szakülési beszámoló
MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1977. MÁRCIUS 198 Klinikai szakülési beszámoló A MAE Állatorvosok Társasága klinikus állatorvosi, valamint szarvasmarha- és juhegészségügyi szakosztálya legutóbbi kétnapos, együttes ülésének első napján a téma volt: a klinikus állatorvosi munka a nagyüzemi állattartó telepeken. Antal Tibor dr.: „Klinikus állatorvosi munka a nagyüzemi állattartó telepeken” c. beszámolójában a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 22 év alatt szerzett tapasztalatait ismertette. Hangsúlyozta, hogy az állatorvos klinikus tevékenységétől nem választható el a prevenciós, ill. diagnosztikai munka. E kettő együtt járt a múltban és együtt jár ma is. Az az állatorvos, aki nem ismeri a betegség klinikai képét, aki az első vagy egykét esetből, nem tud gyorsan diagnózist felállítani, az nem végezhet eredményes preventív munkát. Vagyis nem lehet jó preventív munkát végezni klinikus képzettség nélkül, de ugyanúgy nem lehet jó klinikus az, akinek minden tevékenységét nem az vezérli, hogy hasonló klinikai esetek ismétlődésének a lehetőségét kiküszöbölje. Ezért az oktatásnak is az a feladata, hogy olyan állatorvosokat képezzen, akik tisztában vannak munkaterületük gazdasági feladataival, de amellett kiválóan képzett állatorvosok, és itt külön kell hangsúlyozni a klinikus tárgyak alapos ismeretét is. A klinikusi munka fontosságát és jelentőségét jól szemlélteti, hogy a mezőhegyesi állatkórházban 20 év alatt 1210 szarvasmarhát, 854 lovat és 684 sertést operáltak meg. Az egyedi betegkezeléssel megmentett érték kereken 20 millió forint volt. Páll Márton dr.: „Klinikus szemmel a nagyüzemi szarvasmarhatelepeken” címmel tartott előadásában az erre vonatkozó, Hajdú-Bihar megyében szerzett tapasztalatait ismertette. Itt egy év alatt 712 szarvasmarhát kezeltek állatkórházban. Az így megmentett érték kb. 8—10 millió forint. A megyében a nagy- és a kisüzemekben együttesen egy év alatt 56 097 szarvasmarhát kezeltek nem fertőző betegségek miatt. Nagyon érdekesek és jellemzőek azok az adatok, amelyekben 20 nagyüzemi tehéntartó telepen a selejtezések, kényszervágások és elhullások okait elemzi. Kiöregedés miatt csupán 28 állat esett ki. Ezzel szemben meddőség miatt 758, szülészeti betegség miatt 58, anyagforgalmi megbetegedés miatt 59, belgyógyászati megbetegedés miatt 187, sebészeti betegségek miatt 145 tehén. Vagyis összesen 1203 állat, amely az állományok 19,3%-át tette ki. Hangsúlyozta, hogy népgazdaságunknak az ötödik ötéves tervben minden tenyész-szarvasmarhára szüksége van, így arra a sok tízezerre is, amelyet a klinikus munkát végző állatorvosok adnak vissza a termelésnek. A szakülés a második napon a kisállatbetegségekkel foglalkozott. 1. „A macskák haemokartonellosisának hazai megállapítása. I. Klinikai megfigyelések.” (Papp László dr. —Horváth Zoltán dr.—Tury Ernő dr.) A betegséget a rickettsiák közé sorolt 0,2—0,4 ,1 m nagyságú coccoid vagy coccobacillus formájú Haemobartonella felis okozza. A kórokozók a betegség heveny szakában a Giemsa szerint megfestett vérkenetben az érett és éretlen vörösvértestek felületén, főleg azok széli részén és nem ritkán szabadon a plazmában is láthatók. A hím macskák mintegy 2,5-szer gyakrabban betegszenek meg, mint a nőstények. A kandúrok minden valószínűség szerint a gyakori verekedések alkalmával fertőzik egymást. A természetes és a mesterséges fertőzések során szerzett tapasztalatok alapján a betegségnek heveny és idült formáját lehet elkülöníteni. A heveny szakra anaemia, bágyadtság, étvágytalanság, exslccosis, 39,8—40 °C-os hőmérséklet, a testtájéki és a bélfodri nyirokcsomók, valamint a lép jelentős megnagyobbodása jellemző. A hetek vagy hónapok múlva bekövetkező ismételt recidivák után alakul ki a betegség idült formája. A rossz kondícióban levő beteg vörösvértestszáma akár 1,5—2 millióra is csökkenhet. A hematokrit 10—14%, a hemoglobinérték 3,2—4 g%. A test tájéki nyirokcsomók és a lép duzzanata ebben a formában is feltűnő. Máj-dystrophia alakul ki. A LGOT- és az indirekt (!) bilirubin-értékek emelkednek. A betegek gyógyítását tetraciklin vagy klóramfenikol nagy dózisainak 15—20 napig (!) történő adásával és ismételt vérátömlesztéssel lehet megkísérelni. 2. „A macskák haemobartonellosisának hazai megállapítása. II. Kórbonctani és kórszövettani elváltozások”. (Tury Ernő dr.—Papp László dr.—Horváth Zoltán dr.) A szerzők haemobartonellákkal mesterségesen fertőzött macskákban kialakult elváltozások kórbonctani, kórszövettani és ultrastrukturális vizsgálatáról számoltak be. Az intravénás és intraperitoneális úton végrehajtott kísérleti fertőzést olyan macska vérével végezték el, amelyen a macskák fertőző kevésvérűsége jellegzetes tünetei mutatkoztak, és a vörösvérsejtek haemokartonellákkal való fertőzöttsége kimutatható volt. A klinikai tüneteket mutató, megbetegedett kísérleti állatokat a fertőzés után különböző időpontokban kiirtották. Jellegzetes kórbonctani és szövettani elváltozások csak akkor alakultak ki, amikor a klinikailag felismerhető betegség hosszabb ideje fennállt, vagy az állatokban többszörösen jelentkezett anaemiás krízis. Az észlelt elváltozások jellegzetesek, de nem specifikusak. A súlyos fokú anaemia következtében tartósan fennálló hypoxiás állapot következményeként jönnek létre a májban a centrolobularis regresszív elváltozások és a szívizom elfajulása. A vörösvérsejteknek a vérben való megfogyatkozása a vörös csontvelőben fokozott erythrocytopoesist, ezenkívül extramedullaris vérsejtképzést indukál. A vörösvérsejtek fokozott pusztulása eredményezi a májban és a lépben észlelt kifejezett haemosiderosist. Az RHS-sejteknek testszerte mutatkozó aktivizálódása (nyirokcsomókban és a lépben mutatkozó hyperplasia) következménye annak, hogy a véráramban nagy számban jelennek meg részben szabadon a kórokozók, részben pedig olyan kórokozóval fertőzött vörösvérsejtek, amelyek vagy életképtelenek, vagy csökkent életképességűek. E kórokozók és sejtek kiiktatása ugyanis az RHS feladata. Egyes állatok lépében és bélfodri nyirokcsomójában elektronmikroszkópos vizsgálattal sikerült a kórokozót kimutatni.__________ 3. | Králik Géza dr. |a kutyák demodicosisának, gombás bőrbetegségeinek, valamint a külső hallójárat gyulladásainak gyógykezelésére vonatkozó újabb tapasztalatait ismertette. 4. „A kutya gennyes-hólyagos bőrgyulladása (impetigóia)” (Papp lászló dr.—Vetési Ferenc dr.) A jellegzetes tünetek a szőrrel gyéren fedett, vékony bőrrel borított testfelületen jelentkeznek. A folyamat megindulásakor magányos vagy gyakrabban szabályos kör alakban elrendeződő gombostűfejnyi, kiskölesnyi papulák, majd gennyes hólyagok keletkeznek. A hólyagokból felfakadásuk után mézszerű tartalom ürül, amely hamar pörkké szárad. Újabb gennyes hólyagok keletkezése révén körkörösen terjed a folyamat. Súlyos esetben az egész testfelületen mutatkoznak a jellegzetes elváltozások. A beteg bőrterület nem fájdalmas, de a