Magyar Állatorvosok Lapja, 1978 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 8-9. szám - HALÁLOZÁS - Szent-Iványi Miklós: Abonyi Lajos dr. (1900-1978

ABONYI LAJOS dr. 1900-1978 Abonyi Lajos dr. aranydiplomás ny. osztályvezető főállatorvos 1978. április 10-én, életének 77. évében váratlanul elhunyt. Halálával az állatorvosi kar egyik köztiszteletnek örvendő neves tagját veszítette el, akit családja, barátai mellett nemcsak az őt nagyra becsülő pályatársai gyászolnak, hanem részvéttel csat­lakozik hozzájuk az ebtenyésztők népes tábora is, akik a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) örökös díszelnökét veszítették el benne. Abonyi Lajos 1900. július 18-án született Földeá­kon, szülei kilencedik gyermekeként. Atyja gazda­tiszt és állatorvos volt, s a nála húsz évvel idősebb bátyja, Abonyi Sándor dr. pedig mint kiváló zooló­gus 1911-ben az Állatorvosi Főiskolán magántanári címet szerzett és megbízott előadóként, majd 1924-től c. nyilv. rendkívüli tanárként közel húsz éven át ta­nította az állattant és a szövettant. A családi példa és a gyermekkorban kialakult állatszeretet Abonyi Lajost a Makón megszerzett érettségi bizonyítvány birtokában az Állatorvosi Főiskolára irányította, ahol 1925 februárjában állították ki oklevelét, majd 1929- ben megszerezte az állatorvosdoktori címet is. A Fő­iskolát elvégezve a belorvostani klinikán Marek pro­fesszor mellett dolgozott, előbb gyakornokként, majd mint tanársegéd, később adjunktus. E mellett a bel­gyógyászati ambulatórium és perklinika irányítója, Rajtsits Emil dr. közvetlen munkatársa is volt, aki­től utódként átvette a poliklinika vezetését. Abonyi Lajos dr. jól sáfárkodott a Marek és Rajtsits tanárok mellett öregbített szaktudásával. Már 1927-től helyet­tesként az állatkerti munkaterületen is dolgozott, majd Rajtsits 1934-ben bekövetkezett halála után rö­vid megszakításokkal közel 40 éven át nagyrészt ön­állóan ellátta a Fővárosi Állat- és Növénykert állat­orvosi teendőit is. Abonyi Lajos dr. nagyon szerette ezt a szép munkát, amely sokoldalúságánál fogva kü­lönleges szolgálat, és szívesen, lelkiismeretesen fog­lalkozott az örökké új problémákat nyújtó, állandó gondolkodásra késztető feladatkörrel. A vadállatok iránti szeretet mellett kialakult benne az ember egyik legősibb háziállata, a kutya iránti érdeklődés és vonzalom is. Több mint ötven esztendeig foglalko­zott kynológiával; főként a magyar kutyafajták ha­zai és külföldi népszerűsítése érdekében tevékenyke­dett jelentősen. A kuvasz első szakszerű leírója, stan­­dardizálója volt (1935). Részt vállalt könyveivel és közleményeivel a hazai kynológiai szakirodalom megteremtéséből, és aktív munkatársa, szerkesztő bizottsági tagja volt „A Kutya” c. folyóiratnak. Mindezek alapján méltán kapta meg a MEOE-nek babérkoszorús jelvényét. Abonyi dr. 1936-ban vált meg az egyetem polikli­­nikájának vezetésétől, és rövid idejű állami szolgá­lat után 1938-tól a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. szolgálatába lépett, ahol ele­inte az inzulin-gyártás munkaterületén dolgozott, majd állatorvos-szakértőként munkaköre kiterjedt az organoterápiás termékek gyártásán kívül az állat­­gyógyászati készítmények termelésének problémáira is. 1949-ben a földművelésügyi miniszter rendelete előírta, hogy az Országos Állategészségügyi Intézet ellenőrizze a hazánkban forgalomba kerülő állatgyó­gyászati készítményeket, így mint e munkaterületen jártas állatorvos-szakértő átkerült a Chinoinból az Országos Állategészségügyi Intézetbe, ahol a gyógy­szeriparban végzett évtizedes munkája és nagy gya­korlati tapasztalata alapján őt bízták meg a Kémiai Osztály megszervezésével és vezetésével. Rövid elő­készítő munka után már 1950 elején megindult a gyógyszerellenőrzés. A problémák helyes felisme­résének és jó gyakorlati érzékének volt köszönhető, hogy a Kémiai Osztály rövidesen Toxikológiai és Gyógyszerellenőrző Osztály néven működött, és tö­retlenül fejlődött mind felszereltség, mind létszám tekintetében. A szakszerűen ellátott munka során jutott ideje Abonyi dr.-nak a kutatómunkára, a fia­talabb munkatársak segítőkész irányítására, amit az osztályon társszerzőkkel írt, mérgezésekkel foglal­kozó, a gyakorlat számára igen hasznos szakdolgo­zatai is bizonyítanak. Az intézeti munka során több­szörösen Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült, munkatársai itt is szerették és becsülték. Nemcsak imponáló szakértelmét és rendkívüli manualitását tisztelték, hanem csendes, közvetlen, udvarias, min­dig segítőkész magatartása vonzotta a munkatársa­kat, akik közül sokan korainak tartották nyugdíjba vonulását, amelyre 1961-ben került sor. Hogy ez va­lóban korai volt, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy utána még 16 évet tevékenykedett szellemi erői teljes birtokában a Chinoin Mezőgazdasági és Állat­gyógyászati Főosztályán nyugdíjas munkatársként. Ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékeny­ségét elismerve az Állatorvostudományi Egyetem 1974-ben aranyoklevelet adott át részére. Abonyi Lajos dr. temetése 1978. április 21-én volt a Farkasréti temetőben. A nagyszámú gyászoló előtt a sírnál Sárkány Pál dr., a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója mint a MEOE elnöke és az FCI taná­csosa tartott gyászbeszédet, amelyben személyes be­nyomásokra hivatkozva idézte fel Abonyi Lajos dr. emlékét, amely bennünk, a rá hálásan és szívesen gondoló tisztelőkben tovább él halálunkig. Szent-Iványi Miklós dr. 633

Next