Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára

804 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. DECEMBER élelmiszerhigiénia kialakulásának és fejlődésének korszaka, amikor a vágóállatok életben történő vizsgálatától a komoly fizikai teljesítményt is jelentő csarnoki húsvizsgálaton keresztül a rész­letes kórbonctani, parazitológiai és bakteriológiai vizsgálatokig mindent a vágóhídi állatorvosnak kellett végeznie. A Közvágóhíd, a főváros élel­mezés-egészségügye, az egész közegészségügy fej­lődésének e jelentős korszakában a Hutyra, Preisz, Rátz, Tangl iskolájából kikerült fiatal állatorvos most Breuer Albert irányításával sajá­títhatta el a vágóhídi állategészségügyi szolgálat oly szerteágazó, sokrétű ismeretanyagát, amely a járvány­védelmi intézkedésektől kezdve a hús- és ennek keretében a trichinella-vizsgálatokon és a gyógyszergyáraknak organoterápiai célokat szol­gáló szervekkel való ellátásán keresztül a szúró- és vágóeszközökkel dolgozó vágóhídi munkások sebészeti kezeléséig mindent magában foglalt. Breuer professzor vezette be a fiatal Rónait a vágóállat- és élelmiszerhigiénia rejtelmeibe, ő ja­vasolta Rónait a húsvizsgáló tanfolyam vezető­jéül, majd a Vágóhídi Szemle szerkesztőjéül. Breuernek köszönhető, hogy Rónainak Vámos Jenővel közösen írt munkája, a Húsvizsgálók könyve megjelent, és az is Breuerne­k köszönhető, hogy­­Rónainak Hutyrával támadt nézeteltérései elsimultak. Az utóbbiak ma már inkább derűt fakasztó érdekes­ségüknél, mintsem komolyabb ellentétet magukban rejtő jellegüknél fogva érdemelnek említést. Kiválóan alkalmasak azonban arra, hogy a kort jellemezzék, a résztvevők nagyszerű emberi tulajdonságait a leg­szebb fénnyel árasszák el, és bemutassák, miként lehet kicsinyes emberi gyöngék fölé emelkedve egyedül a hi­vatás érdekeit szolgálni. Első konfliktusuk akkor keletkezett, amikor 1­906-ben a világ állatorvosai Budapesten gyűltek össze VIII. nemzetközi kongresszusukra. Hutyra zsenialitásának köszönhető, hogy a magyar állatorvostudomány, annak fellegvára, a budapesti Állatorvosi Főiskola és szer­vezete, a magyar állategészségügy a nemzetközi érdek­lődés és elismerés középpontjába került. írt is ekkor (1905. szept. 5-én) Tóth Béla, a neves publicista és kiváló művelődéstörténész „Az állatorvosok” címmel egy kitű­nő tárcát a Pesti Hírlap őáltala vezetett „Esti Levél” sorozatában. Visszatekintés volt ez a magyar állatorvos­lás kezdetére, s apoteózisa lett a korabeli magyar állat­orvostudománynak, amelynek színvonala az orvostudo­mány sok más ágát meghaladó magasságával osztatlan nemzetközi elismerést keltett. Felidézte Tóth Béla a múl­tat, miként haladtak el ők, büszke filozopterek elnéző mosollyal a Múzeum körúti Kunewalder-ház­ előtt, amely­nek földszintjén „ügyködtek a patkoldások”. Csakhogy az is olvasható volt ebben a vasárnapi „Esti Levélben”, hogy „mindez ma másképp vagyon, ezt én elsőbben egy tisztelt barátomtól, Rónai Mihály fővárosi állatorvos úrtól tudtam meg, akit eddig csak hatalmasan igaz belletristának ismertem. Rónai Mihály írótársamról most csak mint tudós emberről beszélek...” Hozzátette ugyan Tóth Béla, hogy mindaz, amit írótársáról ír, „egyúttal az új iskola dicsérete”, a sulykot mégis el­vetette. Az ifjú Rónai hiúságát talán legyezgette, hogy a kor szellemi életének legélesebb szemű megfigyelője, az országos hírű Tóth Béla (a költő Tóth Kálmán fia) az ő nevét világította meg a nemzetközi állatorvos­­kongresszus fényével, mégis jól tudta, hogy ez a dicsőség nem őt, hanem egyedül Hutyrát illette. Az eset felett ér­zett rosszallását azonban Hutyra akkor sem éreztette Rónaival, amikor erre módja lett volna. Nemsokára ugyanis kitűnő alkalom kínálkozott a Hutyra által kép­viselt hivatalos álláspont és a feltörekvő gyakorlat konfrontációjára: az 1909-ben országosan megindult laikus hús­vizsgáló tanfolyam vezetőjeként Rónai Mi­hály a Vámos Jenővel közösen írt „Húsvizsgálók könyve” c. 216 oldalas könyvét adta közre (2. kép) amelyben — mint maga írta — „sokszor és sokban ellentétbe ju­tott megállapított tudásokkal”, sőt a nem sokkal ko­rábban megjelent 54 300/1908. FM számú, a húsvizsgá­latot országosan szabályozó miniszteri rendelet egyes pontjait is kritizálta. A Hús­vizsgálók könyve természetesen az Állategész­ségügyi Tanács elé került, a Tanács elé terjesztett jelen­tés pedig teljes terjedelmében megjelent a Hússzemle 1910. évi 4. számában. Rónai tiltakozott ez ellen, és kérte, hogy a Hússzemle következő száma közölje a könyv kritkájára vontkozó reflexióit. Hutyra rendkívül diplomatikus levélben adta tudtul, hogy „készséggel fog közzétenni olyan közleményt, amely a netalán elő­forduló tévedések helyreigazítására vonatkozik, polé­mikus jellegű felszólalásnak azonban nem adhat helyet”, majd hozzátette: „mindez nem zárja ki azt, hogy a cikkben érintett némely elvi kérdések tárgyilagosan szakszerű fejtegetések tárgyává tétessenek lapunk ha­sábjain”. A levelet Rónai a Vágóhídi Szemle 1910. évi 12. számában közölte, s ugyanott tette közzé mindjárt álláspontját és nézeteit is. Az ügy ezzel lezárult, a vita tárgyát adó könyv pedig sokéig maradt a húsvizsgálatra kötelezett orvosok és képesített húsvizsgálók nélkülöz­hetetlen vademecuma. Rónai vágóhídi állategészségügyi és élelmiszer­higiéniai működésének egyik jelentős sikere volt a Vágóhídi Szemle c., kéthetenként megjelenő szakfolyóirat felvirágoztatása. Ehhez nagyszerűen tudta hasznosítani korábbi „hatalmasan igaz belletrista”-ként szerzett tapasztalatait. A lapot Vámos Jenővel közösen szerkesztették, s ezzel a Hússzemle mellett új fórumot, kibővült publi­kációs lehetőséget biztosítottak a vágóhídi higié­nikus állatorvosok számára. Különösen népszerűek voltak a lapban megjelenő referátumok, amelyek RÓNAI МШ. 2. kép. Rónai ,,Húsvizsgálók könyvé”-nek címlapja a szerző saját kézírásos bejegyzésével

Next