Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára
KA BASSZON D.: RÓNAI M. SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA 805 a vágóhídi élelmiszerhigiénia legfrissebb külföldi eredményeit ismertették éppúgy, mint a világ jelentősebb vágóhídjainak forgalmára vonatkozó statisztikai adatokat. Amikor a lóvágóhidat a Községi Lóhúsüzem saját kezelésébe kívánta venni, Breuer professzor, a Fővárosi Közvágóhidak igazgatója Rónait neveztette ki annak élére. Ekkor lett tanácsos, később főtanácsos, és ekkor (1930) jelent meg Gulyás Károllyal és Kazár Gyulával közösen írt ,,A Budapest Székesfővárosi Közvágóhidak és Állatvásárok” c., csaknem 500 nagyformátumú oldalra terjedő munkája, amelynek a húsvizsgálat történetére és tudományos részére vonatkozó ismertetése egymagában külön tanulmányt igényelne. Ennek részletes taglalása helyett inkább ismerjük meg Rónai állategészségpolitikai tevékenységét. Állategészség politikai működése Rónait írói előélete, haladó szellemű lapokban közzétett nyílt állásfoglalásai, az állatorvosi közéletben viselt exponált szerepe s mindehhez szilárd meggyőződése kötelezték arra, hogy az őszirózsás forradalomhoz, majd a Tanácsköztársasághoz csatlakozott állatorvosok élére álljon. Már 1918 őszén az Állatorvosok Szakszervezetének alapítója, a szakszervezeti munka kezdeményezője lett. Turba István honvéd állatorvossal, a később mártírhalált halt Frommer Lajos szigorló állatorvossal és Papp György dr.-ral, a 7-es huszárok akkori hadnagyával, a budapesti 32-es Vörös Lovashadosztály későbbi állatorvosfőnökével együtt szervezték meg a Magyarországi Állatorvosok Szakszervezetét. Rónai lett a tényleges szerkesztője az Állatorvosi Közügy c. lapnak, és a Szakszervezet nevében ő terjesztette be az Állatorvosi Főiskola 1919. május 5-i tanácsülésén azt az oktatási reformtervezetet, amelyet a mai szocialista állatorvosképzés alapokmányaként értékelünk. Felszólalásában Rónai mindenekelőtt a természettudományos világnézet jelentőségét emelte ki, a politikailag iskolázott munkásosztállyal való lépéstartás nélkülözhetetlenségét, valamint azt, hogy ,,a tanítás szelleme kell, hogy gyökereiben megváltozzék”. Sürgette külön kutató tudósok és külön előadó tanárok rendszerének bevezetését, a tudományos munkának főiskolai (egyetemi) és kutatóintézeti részre osztását. Követelte, hogy az Állatorvosi Főiskola professzorai, akik közt akkor sűrűn akadtak orvos- és bölcsészdoktorok, a jövőben kizárólag állatorvosdoktorokból kerüljenek ki. Hangsúlyozta, hogy a Főiskolán nem a középiskolai fizikát kell valamivel magasabb fokon megismételni, hanem orvosi fizikát kell tanítani. A növénytant nem elég a szénaelemzésre korlátozni; a parazitológiát a gyakorlat szabta igényekhez kell méretezni; kötelezővé kell tenni a bakteriológiát. Nagyobb súlyt kell helyezni a bakteriológiai húsvizsgálat gyakorlati feladatainak megismertetésére. Az élettan oktatásakor be kell mutatni, hogy miben tér el az állatok életműködése az emberétől. A Főiskolán „higiénés intézet volna felállítandó, amely tej, tejkészítmények, tojás, hús, húskészítmények, vadak, szárnyasok, halak, héjas állatok higiénéjén kívül istálló- és legelőhigiénével is foglalkoznék, s mert e tudományok egyikének-másikának területe jórészben ma még terra incognita, alkalom adódnék intenzív tudományos munkálkodással új ismeretekhez is segíteni bennünket”. Patkolóműhely a Főiskolán „eddig a katonai gyógykovácsokért volt csak, s ha teljesen fölöslegesnek ma sem mondható, a presztízsünknek minden bizonnyal többet árt, mint amennyit a tanításnak használ... patkolástan helyett a lábvégek gondozását, orvoslását kellene tanítani...” Korszaknyitónak tekinthető az a követelése, amely az akkori, vagyis az első magyar termelőszövetkezetekben eltöltendő gyakorlati szemeszterek bevezetését vetette fel: „A Budapest környékén alakuló termelőszövetkezetek a tanításnak egészen új és nagyszerű lehetőségeket nyitnak. Ha másképp egyáltalán nem volna lehetséges, az eddigi tanulmányi idő bővülhetne két gyakorlati félévvel, és ebből egy félévet a termelőszövetkezetekben tölthetne a hallgató, s mert már ott hasznos munkát végezhetne, e munkáját meg is kellene, hogy fizessék. Ott különösen gyakorlati állattenyésztési ismeretekhez jutna, megtanulná, a keményítőérték tudományos magaslatáról leszállva, hogy in praxi miképpen is takarmányoz- 3. kép. Az Állatorvosi Közügy c. lap 1919. június 10-i száma Rónai „Tanári értekezlet az állatorvosi főiskolai tanítás reformjának ügyében” c. cikkével