Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára

KA BASSZON D.: RÓNAI M. SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA 805 a vágóhídi élelmiszerhigiénia legfrissebb külföldi eredményeit ismertették éppúgy, mint a világ jelentősebb vágóhídjainak forgalmára vonatkozó statisztikai adatokat. Amikor a lóvágóhidat a Községi Lóhúsüzem saját kezelésébe kívánta venni, Breuer professzor, a Fővárosi Köz­vágóhidak igazgatója Rónait ne­veztette ki annak élére. Ekkor lett tanácsos, később főtanácsos, és ekkor (1930) jelent meg Gulyás Károllyal és Kazár Gyulával közösen írt ,,A Budapest Székesfővárosi Közvágóhidak és Állatvásárok” c., csaknem 500 nagyformátumú oldalra terjedő munkája, amelynek a húsvizsgálat történetére és tudományos részére vonatkozó is­mertetése egymagában külön tanulmányt igé­nyelne. Ennek részletes taglalása helyett inkább ismerjük meg Rónai állategészségpolitikai tevé­kenységét. Állategészség politikai működése Rónait írói előélete, haladó szellemű lapokban közzétett nyílt állásfoglalásai, az állatorvosi köz­életben viselt exponált szerepe s mindehhez szi­lárd meggyőződése kötelezték arra, hogy az őszi­rózsás forradalomhoz, majd a Tanácsköztársaság­hoz csatlakozott állatorvosok élére álljon. Már 1918 őszén az Állatorvosok Szakszervezetének alapítója, a szakszervezeti munka kezdeményezője lett. Turba István honvéd állatorvossal, a később mártírhalált halt Frommer Lajos szigorló állat­orvossal és Papp György dr.-ral, a 7-es huszárok akkori hadnagyával, a budapesti 32-es Vörös Lovashadosztály későbbi állatorvosfőnökével együtt szervezték meg a Magyarországi Állat­orvosok Szakszervezetét. Rónai lett a tényleges szerkesztője az Állat­orvosi Közügy c. lapnak, és a Szakszervezet ne­vében ő terjesztette be az Állatorvosi Főiskola 1919. május 5-i tanácsülésén azt az oktatási reformtervezetet, amelyet a mai szocialista állat­orvosképzés alapokmányaként értékelünk. Fel­szólalásában Rónai mindenekelőtt a természet­­tudományos világnézet jelentőségét emelte ki, a politikailag iskolázott munkásosztállyal való lépéstartás nélkülözhetetlenségét, valamint azt, hogy ,,a tanítás szelleme kell, hogy gyökereiben megváltozzék”. Sürgette külön kutató tudósok és külön előadó tanárok rendszerének bevezetését, a tudományos munkának főiskolai (egyetemi) és kutatóintézeti részre osztását. Követelte, hogy az Állatorvosi Főiskola professzorai, akik közt akkor sűrűn akadtak orvos- és bölcsészdoktorok, a jövőben kizárólag állatorvosdoktorokból kerül­jenek ki. Hangsúlyozta, hogy a Főiskolán nem a középiskolai fizikát kell valamivel magasabb fokon megismételni, hanem orvosi fizikát kell tanítani. A növénytant nem elég a szénaelemzésre korlátozni; a parazitológiát a gyakorlat szabta igényekhez kell méretezni; kötelezővé kell tenni a bakteriológiát. Nagyobb súlyt kell helyezni a bakteriológiai húsvizsgálat gyakorlati feladatai­nak megismertetésére. Az élettan oktatásakor be kell mutatni, hogy miben tér el az állatok életműködése az emberétől. A Főiskolán „higiénés intézet volna felállítandó, amely tej, tejkészítmények, tojás, hús, húskészítmények, vadak, szárnyasok, halak, héjas állatok higiénéjén kívül istálló- és legelőhigiénével is foglalkoznék, s mert e tudományok egyikének-másikának területe jórészben ma még terra incognita, alkalom adódnék intenzív tudomá­nyos munkálkodással új ismeretekhez is segíteni bennünket”. Patkolóműhely a Főiskolán „eddig a katonai gyógykovácsokért volt csak, s ha tel­jesen fölöslegesnek ma sem mondható, a presztí­zsünknek minden bizonnyal többet árt, mint amennyit a tanításnak használ... patkolástan helyett a lábvégek gondozását, orvoslását kellene tanítani...” Korszaknyitónak tekinthető az a követelése, amely az akkori, vagyis az első magyar termelő­­szövetkezetekben eltöltendő gyakorlati szemesz­terek bevezetését vetette fel: „A Budapest kör­nyékén alakuló termelőszövetkezetek a tanítás­nak egészen új és nagyszerű lehetőségeket nyitnak. Ha másképp egyáltalán nem volna lehetséges, az eddigi tanulmányi idő bővülhetne két gyakor­lati félévvel, és ebből egy félévet a termelőszövet­kezetekben tölthetne a hallgató, s mert már ott hasznos munkát végezhetne, e munkáját meg is kellene, hogy fizessék. Ott különösen gyakorlati állattenyésztési ismeretekhez jutna, megtanulná, a keményítőérték tudományos magaslatáról le­­szállva, hogy in praxi miképpen is takarmányoz- 3. kép. Az Állatorvosi Közügy c. lap 1919. június 10-i száma Rónai „Tanári értekezlet az állatorvosi főiskolai tanítás reformjának ügyében” c. cikkével

Next