Magyar Állatorvosok Lapja, 1981 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Szórádi Zoltán: A szarvasmarhák celluláris immunválasza a bőrön át alakalmazott dinitroklórbenzolra

338 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1981. MÁJUS A kontroll állatokon észlelt bőr-megvastagodá­­sok egyedi értékei 0—1,5 mm közé estek. A továbbiakban a kísérleti állatok reakcióit az életkor, a vemhesség, illetve a tejelés függvényében vizsgáltuk (2. táblázat). A 2. táblázatból leolvasható, hogy a bőr-megvas­­tagodás mértéke az állatok korával némileg nő, de az emelkedés csupán néhány tized mm-t tett ki. A vemhes és nem vemhes állatok bőrreakciójá­nak mértéke jelentősen nem tért el egymástól (3. táblázat). A nem tejelő állatok reakció­készsége valamivel meghaladja a tejelő tehenekét, míg az utóbbiak csoportján belül a bőven tejelő állatok allergiás válasza némileg csökkent (4. táblázat). Megbeszélés Az emberi bőrre helyezett 2, 4-dinitroklórbenzol (DNCB) az epidermis proteinjének a lizin-csoport­­jához kötődik, amely a szervezetet szenzibilizálja. A DNCB kontakt szenzibilizáló tulajdonságát a humán patológiában már régen felismerték. Wed­­roff és Dolgoff (11) már 1930-ban a has bőrén és a kültakaró egyéb területén is elvégezte a szenzibili­­zációt, majd 1941-ben Rostenberg és Kanof (10), 1950-ben pedig Király (8) végzett Wedroff mód­szere szerint érzékenyítést. Korossy (9) DNCB- oldattal kezelt bőrdarabok szubkután beültetésé­vel idézett elő szenzibilizációt. Diagnosztikai célra a DNCB-vel kiváltható kon­takt dermatitiszt a humán klinikumban az 50-es évek közepén kezdték alkalmazni bakteriális an­tigénekkel szembeni csökkent, késői típusú reak­ció-készség kimutatására, így 1957-ben Epstein (4, 5) limfómás betegségek 31%-ában, leukémiásoknak csak 6%-ában tudott DNCB-vel kontakt dermati­tiszt létrehozni. Gross (6) 14 karcinómás betege kö­zül kettő szenzibilizálódott. Hamar (7) 1975-ben, Catalona és mtsai (2, 3) 1972-ben kidolgozott mód­szere alapján, 2000 pg DNCB-vel a vizsgáltak 92,6 százalékát szenzibilizálta, majd az adagot 400 pg-ra csökkentette a nagyfokú allergiás válasz kivédése céljából. Úgy találta, hogy ezen mennyiség még „felesleget” is tartalmaz, amely elegendő arra, hogy ismételt bevitel nélkül is, a 7—9. napon eri­­témát és infiltratív elváltozást hozzon létre. Brummerstedt és Basse (1) 1974-ben borjakat kí­sérletesen érzékennyé tették DNCB-vel szemben. A bőrmegvastagodásban megnyilvánuló reakciót szövettanilag tanulmányozták és az irhában lim­­focitákból, eozinofil leukocitákból és makrofágok­­ból álló perivaszkuláris beszűrődést találtak. Saját vizsgálataink teljes mértékben megerősí­tették a DNCB hatását ismertető közleményeket. Hamar (7) humán vizsgálataival megegyezően úgy találtuk, hogy a szarvasmarhák 93%-a szenzibili­­zálható. A reexpozíció hatására kialakuló bőr­reakció erősségét sem az állatok kora, sem a vem­­hességük, sem a tejelésük jelentősen nem befolyá­solta. A humán adatok ismeretében úgy véljük, hogy további vizsgálatok eredményeként a DNCB bőr­próbát szarvasmarhákon is sikerrel lehetne alkal­mazni a celluláris immun-reakciókészség fokának életben való elbírásálására. Köszönet illeti meg Dobozy Attila dr. kandidátust (Szegedi Orvostu­dományi Egyetem) a szakterületen adott értékes tanácsaiért, valamint Fejes Lajos dr. gyógyszerészt (Makó) és Elefánti György dr. üzemi ál­latorvost (Makó) a technikai lebonyolításban nyújtott segítségért. IRODALOM 1. Brummerstedt, E.—Basse, A.: Nord. Vet. Med., 1974. 25. 392. — 2. Catalona, W. T.—Taylor, P. T.— Chretien, P. B.: Clin. exp. Im­munoi., 1972. 12. 325. — 3. Catalona, W. J. et al.: N. Engl. J. Med., 1972. 286. 399. — 4. Epstein, W. L.: J. Invest. Derm., 1958. 30. 39. — 5. Epstein, W. L.—Mayock, R. L.: Proc. Soc. Exp. Biol., 1957. 96. 786. — 6. Gross, L.: Cancer., 1965. 18. 201. — 7. Hamar, M.: Orv. Hetil., 1975. 116. 2291. — 8. Király К.: Bórgyógy. Vener. Szle., 1951. 27. 89. — 9. Korossy S.: Uott., 1952. 28. 54. — 10. Rostenberg, A.— Kanof, N. M.: J. Invest. Derm., 1941. 4. 505. — 11. Wedroff, N. S.— Dolgoff, A. P.: Arch. Derm Syph., 1935. 171. 647. Közlésre érk.: 1979. április 12. Könyvismertetés FOWLER, M. E.: Állatkerti és vadonélő állatok be­tegségei (Zoo and Wild Animal Medicine). W. J. Saun­ders Company. Philadelphia, London, Toronto, 1978. 951 oldal. Ára 75 dollár. Fowler szerkesztésében egységes szemléletű kézi­könyvé formálódott a 75 szerző — biológusok, gyakorló és kutató állatorvosok, állatkerti állatorvosok — által írt terjedelmes munka, amely a maga nemében egyedül­állóan sok adatot tartalmaz. 28 fejezetben foglalkozik a halak kivételével vala­mennyi jelentősebb rendszertani csoportba tartozó állat alapvető anatómiai, biológiai, takarmányozási ismeretei­vel, és ezen kívül részletesen tárgyalja altatásukat, be­tegségeiket és szaporodásbiológiájukat. A kézikönyv annak ellenére terjedelmes, hogy számszerű adatait táb­lázatokban, áttekinthető módon hozza tudomásunkra. Táblázatokban találjuk a takarmányozási szükséglete­ket, altatóadagokat és hematológiai értékeket. Elsősor­ban gyakorló — állatkerti állatok és vadasparkok álla­taival foglalkozó — állatorvosok számára lesz nagyon hasznos. A fejezetek végén levő irodalmi jegyzék azon­ban a kutatók munkáját is segíti. Jól reprezentálja az amerikai kontinens szakmai ismereteit, rendszerezve ismerteti azokat az információkat, amelyek az európai szakemberek számára eddig körülményesen és csak ne­hezen voltak beszerezhetők. Számomra különösen hasznosak voltak a kétéltűek­kel, a macskaféle ragadozókkal és a rágcsálókkal, vala­mint az általános ismeretekkel (szállítás, stressz, felsze­relések) foglalkozó fejezetek. Graf Zoltán dr. HÍREK Megjelent a Boscoop Fórum 1981. 1. számában Tölgyesi György dr. szerzőtársakkal írt Tájpremixek a gyepet hasznosító szarvasmarhák számára c., és Szenes Ottó dr. szintén szerzőtársakkal írt Csecsszopás megakadályozása kórházi és üzemi körülmények között végzett műtéti eljárással című dolgozata. Megjelent a J. Fish Dis., 1980. (1) 3. számában Mol­nár Kálmán dr. dolgozata, amely a 2—3 hónapos tó­gazdasági pontyok Sphaerospora angulata okozta egyik leggyakoribb megbetegedését tárgyalja.

Next