Magyar Állatorvosok Lapja, 1981 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szórádi Zoltán: A szarvasmarhák celluláris immunválasza a bőrön át alakalmazott dinitroklórbenzolra
338 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1981. MÁJUS A kontroll állatokon észlelt bőr-megvastagodások egyedi értékei 0—1,5 mm közé estek. A továbbiakban a kísérleti állatok reakcióit az életkor, a vemhesség, illetve a tejelés függvényében vizsgáltuk (2. táblázat). A 2. táblázatból leolvasható, hogy a bőr-megvastagodás mértéke az állatok korával némileg nő, de az emelkedés csupán néhány tized mm-t tett ki. A vemhes és nem vemhes állatok bőrreakciójának mértéke jelentősen nem tért el egymástól (3. táblázat). A nem tejelő állatok reakciókészsége valamivel meghaladja a tejelő tehenekét, míg az utóbbiak csoportján belül a bőven tejelő állatok allergiás válasza némileg csökkent (4. táblázat). Megbeszélés Az emberi bőrre helyezett 2, 4-dinitroklórbenzol (DNCB) az epidermis proteinjének a lizin-csoportjához kötődik, amely a szervezetet szenzibilizálja. A DNCB kontakt szenzibilizáló tulajdonságát a humán patológiában már régen felismerték. Wedroff és Dolgoff (11) már 1930-ban a has bőrén és a kültakaró egyéb területén is elvégezte a szenzibilizációt, majd 1941-ben Rostenberg és Kanof (10), 1950-ben pedig Király (8) végzett Wedroff módszere szerint érzékenyítést. Korossy (9) DNCB- oldattal kezelt bőrdarabok szubkután beültetésével idézett elő szenzibilizációt. Diagnosztikai célra a DNCB-vel kiváltható kontakt dermatitiszt a humán klinikumban az 50-es évek közepén kezdték alkalmazni bakteriális antigénekkel szembeni csökkent, késői típusú reakció-készség kimutatására, így 1957-ben Epstein (4, 5) limfómás betegségek 31%-ában, leukémiásoknak csak 6%-ában tudott DNCB-vel kontakt dermatitiszt létrehozni. Gross (6) 14 karcinómás betege közül kettő szenzibilizálódott. Hamar (7) 1975-ben, Catalona és mtsai (2, 3) 1972-ben kidolgozott módszere alapján, 2000 pg DNCB-vel a vizsgáltak 92,6 százalékát szenzibilizálta, majd az adagot 400 pg-ra csökkentette a nagyfokú allergiás válasz kivédése céljából. Úgy találta, hogy ezen mennyiség még „felesleget” is tartalmaz, amely elegendő arra, hogy ismételt bevitel nélkül is, a 7—9. napon eritémát és infiltratív elváltozást hozzon létre. Brummerstedt és Basse (1) 1974-ben borjakat kísérletesen érzékennyé tették DNCB-vel szemben. A bőrmegvastagodásban megnyilvánuló reakciót szövettanilag tanulmányozták és az irhában limfocitákból, eozinofil leukocitákból és makrofágokból álló perivaszkuláris beszűrődést találtak. Saját vizsgálataink teljes mértékben megerősítették a DNCB hatását ismertető közleményeket. Hamar (7) humán vizsgálataival megegyezően úgy találtuk, hogy a szarvasmarhák 93%-a szenzibilizálható. A reexpozíció hatására kialakuló bőrreakció erősségét sem az állatok kora, sem a vemhességük, sem a tejelésük jelentősen nem befolyásolta. A humán adatok ismeretében úgy véljük, hogy további vizsgálatok eredményeként a DNCB bőrpróbát szarvasmarhákon is sikerrel lehetne alkalmazni a celluláris immun-reakciókészség fokának életben való elbírásálására. Köszönet illeti meg Dobozy Attila dr. kandidátust (Szegedi Orvostudományi Egyetem) a szakterületen adott értékes tanácsaiért, valamint Fejes Lajos dr. gyógyszerészt (Makó) és Elefánti György dr. üzemi állatorvost (Makó) a technikai lebonyolításban nyújtott segítségért. IRODALOM 1. Brummerstedt, E.—Basse, A.: Nord. Vet. Med., 1974. 25. 392. — 2. Catalona, W. T.—Taylor, P. T.— Chretien, P. B.: Clin. exp. Immunoi., 1972. 12. 325. — 3. Catalona, W. J. et al.: N. Engl. J. Med., 1972. 286. 399. — 4. Epstein, W. L.: J. Invest. Derm., 1958. 30. 39. — 5. Epstein, W. L.—Mayock, R. L.: Proc. Soc. Exp. Biol., 1957. 96. 786. — 6. Gross, L.: Cancer., 1965. 18. 201. — 7. Hamar, M.: Orv. Hetil., 1975. 116. 2291. — 8. Király К.: Bórgyógy. Vener. Szle., 1951. 27. 89. — 9. Korossy S.: Uott., 1952. 28. 54. — 10. Rostenberg, A.— Kanof, N. M.: J. Invest. Derm., 1941. 4. 505. — 11. Wedroff, N. S.— Dolgoff, A. P.: Arch. Derm Syph., 1935. 171. 647. Közlésre érk.: 1979. április 12. Könyvismertetés FOWLER, M. E.: Állatkerti és vadonélő állatok betegségei (Zoo and Wild Animal Medicine). W. J. Saunders Company. Philadelphia, London, Toronto, 1978. 951 oldal. Ára 75 dollár. Fowler szerkesztésében egységes szemléletű kézikönyvé formálódott a 75 szerző — biológusok, gyakorló és kutató állatorvosok, állatkerti állatorvosok — által írt terjedelmes munka, amely a maga nemében egyedülállóan sok adatot tartalmaz. 28 fejezetben foglalkozik a halak kivételével valamennyi jelentősebb rendszertani csoportba tartozó állat alapvető anatómiai, biológiai, takarmányozási ismereteivel, és ezen kívül részletesen tárgyalja altatásukat, betegségeiket és szaporodásbiológiájukat. A kézikönyv annak ellenére terjedelmes, hogy számszerű adatait táblázatokban, áttekinthető módon hozza tudomásunkra. Táblázatokban találjuk a takarmányozási szükségleteket, altatóadagokat és hematológiai értékeket. Elsősorban gyakorló — állatkerti állatok és vadasparkok állataival foglalkozó — állatorvosok számára lesz nagyon hasznos. A fejezetek végén levő irodalmi jegyzék azonban a kutatók munkáját is segíti. Jól reprezentálja az amerikai kontinens szakmai ismereteit, rendszerezve ismerteti azokat az információkat, amelyek az európai szakemberek számára eddig körülményesen és csak nehezen voltak beszerezhetők. Számomra különösen hasznosak voltak a kétéltűekkel, a macskaféle ragadozókkal és a rágcsálókkal, valamint az általános ismeretekkel (szállítás, stressz, felszerelések) foglalkozó fejezetek. Graf Zoltán dr. HÍREK Megjelent a Boscoop Fórum 1981. 1. számában Tölgyesi György dr. szerzőtársakkal írt Tájpremixek a gyepet hasznosító szarvasmarhák számára c., és Szenes Ottó dr. szintén szerzőtársakkal írt Csecsszopás megakadályozása kórházi és üzemi körülmények között végzett műtéti eljárással című dolgozata. Megjelent a J. Fish Dis., 1980. (1) 3. számában Molnár Kálmán dr. dolgozata, amely a 2—3 hónapos tógazdasági pontyok Sphaerospora angulata okozta egyik leggyakoribb megbetegedését tárgyalja.