Magyar Állatorvosok Lapja, 1991 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - NYÍLTTÉR - Földi József: Milyen legyen a MÁL?
MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1991. 46. (8.) 509—510. 509 Könyvismertetés GABRISCH, K.—ZWART, P. (szerk.)—DORRESTEIN, G. M. (közreműködésével): Kedvtelésből tartott állatok betegségei (Krankheiten der Heinitiere). 2. átdolgozott kiadás. Schlütersche, Hannover, 1987. 402 oldal. Az 1984-es első kiadáshoz képest 402 oldalra bővített mű minden kedvtelésből tartott állattal foglalkozó állatorvos könyvespolcára ajánlható, mivel felöleli az említett állatfajokat és ezek betegségeit, a kutya és a macska kivételével. A szerkesztők még további 11 szerzőt vontak be ahhoz, hogy 15 fejezetben 15 állatfajnak, illetve több fajból álló egységes állatcsoportnak (énekesmadarak, papagájok, kígyók, teknősök, gyíkok, kétéltűek, halak) kérdéseit megtárgyalják. A 4 nyugat-európai országban (Németország, Svájc, Hollandia, Ausztria) dolgozó szerzők részben gyakorló állatorvosok, részben intézeti szakemberek. Összefogásukkal vált lehetővé, hogy a német nyelvterületen egy ilyen művet kiadhattak. Hazánkban hasonló, drága szerkesztésű könyv menedzselése már csak az érdeklődők szűk köre miatt is lehetetlen lett volna. A fajgazdagság ellenére a szigorúan egységes szerkesztésnek megfelelően a mű valóban alkalmas arra, hogy a rendelőnkben, ha elakad a memóriánk és leleményességünk is cserbenhagy, a polcról leemelve másodpercek alatt utánanézhetünk benne szinte mindennek, ugyanis minden fejezethez tárgymutató tartozik, összesen 28 oldalon. A szigorú szerkesztésen az értendő, hogy minden fejezet az alábbi tagolásban kerül kibontásra: Fajismertetés (anatómia, élettan, tartás) — Általános vizsgálat — Kiegészítő vizsgálatok (labor, rtg. stb.) —Fertőző betegségek (vírusok, baktériumok) — Gombás betegségek — Parazitózisok — Bőr és kültakaró betegségei — Érzékszervek, idegrendszer — Emésztőszervek — Légzőszervek — Keringési betegségek — Kiválasztó és nemi szervek betegségei — Vázrendszer betegségei Mérgezések — Daganatok — Altatás, sebészet — Gyógyszerek. Ennek a szerkesztésnek csak egy hátránya van, éspedig, hogy nem elég olvasmányos és eltünteti a szerzők egyéni stílusát. Mindez azonban a cél érdekében vasszigorral létrehozott kompromisszum. A mondanivaló érthetőségét számos táblázat és még több, kiváló, a részleteket kiemelő színes fotó segíti. A fotók az apró állatok testrészeiről is éles és egyértelmű részleteket nyújtanak, fototechnikailag irigylésre méltóak. Az utánolvasást a fejezetek végén irodalomjegyzék könnyíti. A műben az alábbi fejezetekkel ismerkedhetünk meg. 1. Házinyúl (H. Schall, Ludwigshafen) A szerző 20 oldalon néha csak egy-egy mondatban tud foglalkozni az egyes betegségekkel. Mindenesetre — többek között — megtudható, hogy a nyúl számára mérgezőek az alábbi antibiotikumok: ampicillin, linkomicin, kanamicin, tirozin. 2. Tengerimalac (E. Wasel, Ratingen) Bár ez a fejezet is csak 20 oldal, de minden lényeges megtalálható benne, amire gyorssegélyként szükségünk lehet. Pl. felsorolja, hogy mely antibiotikumokat visel el jól a tengerimalac (neomicin, polimixin-B, Chlorocid) és melyeket nem (penicillin, meticillin, linkomicin, eritromicin, bacitracin, spiramicin). 3 táblázatban találhatóak az egyéb gyógyszerek adagjai. 3. Aranyhörcsög (E. Wasel, Ratingen) Elkerüli az előző fejezetben már ismertetett, ismétlésre nem szoruló részleteket. Foglalkozik az emberre is veszélyt jelentő lymphocytás agyhártyagyulladással is. Legbiztosabb védekezés, ha 3 hónaposnál idősebb hörcsögöt vásárolunk. 4. A házinyúl és a rágcsálók altatása és műtétei (W. Küpper, Aachen) Állatfajok szerint (nyúl, tengerimalac, hörcsög, patkány, egér) ismerteti az altatási módszereket, táblázatokba foglalja az adagokat. Leírja a legfontosabb műtéteket, mint a castratio, császármetszés, egyéb hasi műtétek. •5. Sün (E. Saupe; Würzburg—11’. Poduschka; Bécs) Hazai forrásmunkák hiányában jelentős, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy ezt a szeretett, de kevésbé ismert állatot megismerjük. Az egyik szerző parazitológus, a másik entomológus, ezért sokat megtudunk a sün életmódjáról, teleléséről és betegségeiről. A parazitózisok talán túlságosan is kiemelt helyet kaptak. 6. Énekesmadarak (G. M. Dorrestein; Utrecht— N. Kummerfeld; Hannover) Az egyik legnagyobb fejezet (48 oldal), amelyben logikusan és rendszerezve írtak le minden lényeges ismeretet. Az énekesmadarakhoz 4900 faj tartozik, mégis inkább azok forgassák a fejezetet, akik a kanárik és a díszpintyek betegségeiről szeretnének olvasni. 7. Papagájok (A. Rubel; Zürich—E. Isenbügel; Zürich) A fejezet méltó ahhoz, hogy a díszmadarak közül népszerűségben és elterjedtségben a papagájok állnak az első helyen. Csak a táblázatoknak köszönhető, hogy ilyen röviden (50 oldal) sikerül tömöríteni a sok mondanivalót, amely minden madárral foglalkozó állatorvos számára alapvetően fontos. 8. Díszgalambok (A. E. Wagenaar-Schaafsma; Wapenveld) Kissé szokatlan, hogy a galambokról egész könyvek jelennek meg, és itt 20 oldalon kell mindenről említést tenni. A szerző sikerrel oldotta meg nehéz feladatát.