Magyar Állatorvosok Lapja, 1991 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - NYÍLTTÉR - Földi József: Milyen legyen a MÁL?

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1991. 46. (8.) 509—510. 509 Könyvismertetés GABRISCH, K.—ZWART, P. (szerk.)—DOR­RESTEIN, G. M. (közreműködésével): Kedvtelés­ből tartott állatok betegségei (Krankheiten der Heinitiere). 2. átdolgozott kiadás. Schlütersche, Hannover, 1987. 402 oldal. Az 1984-es első kiadáshoz képest 402 oldalra bővített mű minden kedvtelésből tartott állattal foglalkozó állatorvos könyvespolcára ajánlható, mivel felöleli az említett állatfajokat és ezek betegségeit, a kutya és a macska kivételével. A szerkesztők még további 11 szerzőt vontak be ahhoz, hogy 15 fejezetben 15 állatfajnak, illetve több fajból álló egységes állatcsoportnak (énekes­­madarak, papagájok, kígyók, teknősök, gyíkok, kétéltűek, halak) kérdéseit megtárgyalják. A 4 nyugat-európai országban (Németország, Svájc, Hollandia, Ausztria) dolgozó szerzők rész­ben gyakorló állatorvosok, részben intézeti szak­emberek. Összefogásukkal vált lehetővé, hogy a német nyelvterületen egy ilyen művet kiadhat­tak. Hazánkban hasonló, drága szerkesztésű könyv menedzselése már csak az érdeklődők szűk köre miatt is lehetetlen lett volna. A fajgazdagság ellenére a szigorúan egységes szer­kesztésnek megfelelően a mű valóban alkalmas arra, hogy a rendelőnkben, ha elakad a memóriánk és leleményességünk is cserbenhagy, a polcról leemelve másodpercek alatt utánanézhetünk benne szinte mindennek, ugyanis minden fejezethez tárgymutató tartozik, összesen 28 oldalon. A szigorú szerkesztésen az értendő, hogy minden fejezet az alábbi tagolásban kerül kibontásra: Fajismertetés (anatómia, élettan, tartás) — Álta­lános vizsgálat — Kiegészítő vizsgálatok (labor, rtg. stb.) —Fertőző betegségek (vírusok, baktériu­mok) — Gombás betegségek — Parazitózisok — Bőr és kültakaró betegségei — Érzékszervek, idegrendszer — Emésztőszervek — Légzőszervek — Keringési betegségek — Kiválasztó és nemi szer­vek betegségei — Vázrendszer betegségei Mérgezések — Daganatok — Altatás, sebészet — Gyógyszerek. Ennek a szerkesztésnek csak egy hátránya van, éspedig, hogy nem elég olvasmányos és eltünteti a szerzők egyéni stílusát. Mindez azonban a cél érdekében vasszigorral létrehozott kom­promisszu­m. A mondanivaló érthetőségét számos táblázat és még több, kiváló, a részleteket kiemelő színes fotó segíti. A fotók az apró állatok testrészeiről is éles és egyértelmű részleteket nyújtanak, foto­­technikailag irigylésre méltóak. Az utánolvasást a fejezetek végén irodalomjegyzék könnyíti. A műben az alábbi fejezetekkel ismerkedhetünk meg. 1. Házinyúl (H. Schall, Ludwigshafen) A szerző 20 oldalon néha csak egy-egy mondat­ban tud foglalkozni az egyes betegségekkel. Mindenesetre — többek között — megtudható, hogy a nyúl számára mérgezőek az alábbi anti­biotikumok: ampicillin, linkomicin, kanamicin, tirozin. 2. Tengerimalac (E. Wasel, Ratingen) Bár ez a fejezet is csak 20 oldal, de minden lényeges megtalálható benne, amire gyorssegély­ként szükségünk lehet. Pl. felsorolja, hogy mely antibiotikumokat visel el jól a tengerimalac (neomicin, polimixin-B, Chlorocid) és melyeket nem (penicillin, meticillin, linkomicin, eritromicin, bacitracin, spiramicin). 3 táblázatban találhatóak az egyéb gyógyszerek adagjai. 3. Aranyhörcsög (E. Wasel, Ratingen) Elkerüli az előző fejezetben már ismertetett, ismétlésre nem szoruló részleteket. Foglalkozik az emberre is veszélyt jelentő lymphocytás agy­hártyagyulladással is. Legbiztosabb védekezés, ha 3 hónaposnál idősebb hörcsögöt vásárolunk. 4. A házinyúl és a rágcsálók altatása és műtétei (W. Küpper, Aachen) Állatfajok szerint (nyúl, tengerimalac, hörcsög, patkány, egér) ismerteti az altatási módszereket, táblázatokba foglalja az adagokat. Leírja a leg­fontosabb műtéteket, mint a castratio, császár­­metszés, egyéb hasi műtétek. •5. Sün (E. Saupe; Würzburg—11’. Poduschka; Bécs) Hazai forrásmunkák hiányában jelentős, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy ezt a szeretett, de kevésbé ismert állatot megismerjük. Az egyik szerző parazitológus, a másik entomológus, ezért sokat megtudunk a sün életmódjáról, teleléséről és betegségeiről. A parazitózisok talán túlságosan is kiemelt helyet kaptak. 6. Énekesmadarak (G. M. Dorrestein; Utrecht— N. Kummerfeld; Hannover) Az egyik legnagyobb fejezet (48 oldal), amelyben logikusan és rendszerezve írtak le minden lényeges ismeretet. Az énekesmadarakhoz 4900 faj tarto­zik, mégis inkább azok forgassák a fejezetet, akik a kanárik és a díszpintyek betegségeiről szeretné­nek olvasni. 7. Papagájok (A. Rubel; Zürich—E. Isenbügel; Zürich) A fejezet méltó ahhoz, hogy a díszmadarak közül népszerűségben és elterjedtségben a papa­gájok állnak az első helyen. Csa­k a táblázatoknak köszönhető, hogy ilyen röviden (50 oldal) sikerül tömöríteni a sok mondanivalót, amely minden madárral foglalkozó állatorvos számára alapvetően fontos. 8. Díszgalambok (A. E. Wagenaar-Schaafsma; Wa­­penveld) Kissé szokatlan, hogy a galambokról egész könyvek jelennek meg, és itt 20 oldalon kell min­denről említést tenni. A szerző sikerrel oldotta meg nehéz feladatát.

Next