Magyar Állatorvosok Lapja, 1993 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM - Várhidy Imre: A főváros tejellátása a századfordulón, különös tekintettel a budapesti központi tejcsarnok szövetkezet 1883-1916-ig betöltött szerepére

A főváros tejellátása a századfordulón, különös tekintettel a budapesti központi tejcsarnok szövetkezet 1883—1916-ig betöltött szerepére Várhidy Imre, aki, mezőgazdasági mérnök, agrárközgazda Hazánkban a mezőgazdasági termékek termelésén belül a tej­gazdaság a XIX. század második felétől indult fejlődésnek. Ép­pen ezt támasztja alá az, hogy egy kiírt pályázat nyertese, Békés­­sy László állatorvos, gazdasági tanár lett 1885-ben. Pályamunkájának címe: ,,A tejgazdaság és sajtkészítés”. A kutatók úttörő munkát végeztek a tej és tejtermékek hamisí­tásának megakadályozására is, így Liebermann Leo az állatorvosi akadémia tanára, a tejhigiéniai és a tej­zsírtartalom-vizsgálatoknak az eddigi megállapítását elemezte eredményesen ugyancsak 1885-ben. Fettick Ottó állatorvos lett a felállított új tejhigiéniai laboratóri­um vezetője, melyre az Állatorvosi Főiskola rektora, Hutyra Fe­renc tette meg javaslatát a földművelésügyi miniszternek. A Ma­gyar Országos Állatorvos­ Egyesület jelentős szerepet kapott a tejtermelés és tejkereskedelem országos egészségügyi ellenőrzé­sének megszervezésében. Budapesten 1909-ben a IV. Nemzetkö­zi Tejgazdasági Kongresszusra már megjelent Rievel hannoveri tanár „Tejhygiéne” c. könyve. Mindezek az úttörő munkát végzett — állatorvos-tudományt művelő — tudósok hozzájárultak ahhoz, hogy tudományos mód­szereik a gyakorlatban is elterjedjenek. A néhány tudós nevének és munkásságának előrebocsátásával ajánlhatom a kutató és a gyakorló állatorvosoknak egyaránt a „Budapesti Központi Tej­csarnok” rövid történetét, amely korszerű tejüzem volt a maga korában 1883—1916 között. Ez a szövetkezet az egészséges és jó minőségű tejet előállítva hasznosította az állatorvos-tudományo­kat művelő tudósok kitartó, szorgalmas, a tejellátás fejlődését előrevivő munkáját. Intézkedések és javaslatok a budapesti központi tejcsarnok szövetkezet megalakulására A fővárosban uralkodó rossz tej­ellátás foglalkoztatta a földműve­lésügyi kormányzatot akkor, amikor a város tejellátásának javításá­ra 1882 végére a kezdeményező lépéseket megtette. 1883-ból is­mert a fővárosban készített alábbi tej­vizsgálati eredmény, amelyet egy 1885-ben megjelent tanulmány így foglalt össze: „A Budapes­ten 1883. évben 132 tejpróbával, melyek összesen 10 000 literre en­gedtek következtetni, szakegyének által megejtett vizsgálatok ered­ménye a következő volt: 58% vízzel kevert tej, 10% lefölözött és 7% szaga vagy íze miatt fogyasztásra alkalmatlan tej.” Ezeket a vizsgálati adatokat kiegészítik az alábbi sorok is: „Fővárosunkat illetőleg, miután szaktekintélyeink abban meg­egyeztek, hogy a naponta tej gyanánt fogyasztott vízmennyiség legalább 7000 literre tehető, kiszámíttatott, hogy egy év alatt 300 ezer forintnál nagyobb összeggel károsul a lakosság a tejhamisí­tók fogásai által, kiknek eljárása annál vétkesebb, annál iszonyú- Address for correspondence: Ferenciek tere 7. Budapest H-1053 48. 692—696. Várhidy, I.: MILK SUPPLY OF THE CAPITAL AT THE TURN OF THE CENTURY, WITH SPECIAL REFERENCE TO THE ROLE OF BUDAPEST CENTRAL DAIRY-SHOP CO-OPERATIVE BETWEEN 1883 AND 1916 abb, mert csúfos mesterségük a legfontosabb és leginkább nélkü­lözhetetlen élelmiszer ellen irányul, és mert csecsemőink, gyer­mekeink életét veszélyeztetik.” Az Országos Gazdasági Egyesület a budapesti József­városban létesítendő Központi Tejcsarnok Szövetkezet tervét 1882. novem­ber 23-án tartott értekezletére elkészítette és azt véleményezés céljából megküldte a Budapesti Orvosegyletnek, a következő kérdések kíséretében: MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1993. NOVEMBER » i&tpr 1993/11 ШшшА lUfДа „I.A főváros tejjeli ellátása ez idő szerint megfelel-e a közegészség fel­tételeinek , vagy igényli-e javítást? II. Igaz-e, hogy a tejjel élő embert a következő 3 irányból veszély fe­nyegeti: a­­hogy a tejjel együtt a tehénnek valamely betegsége átvitethetik a tejet fogyasztó emberre? b) olynemű takarmányozás által, mely a tehén emésztését alterálni vagy pláne annak megbetegedését előidézni szokta, constatálható-e befolyás a fogyasztó ember és különösen a kis­gyermekek emésztő szerveire s szóval egészségi állapotára? c) Származnak-e a tejre kártékony tulajdonságok az által, hogy a tej kezelése valamely tisztában módon vagy oly emberek által törté­nik, kik vagy valamely ragályos betegségben szenvednek, vagy oly betegekkel érintkezésbe jönnek — vagy végre az által, hogy a tej oly helyeken állott, hol a levegőből vehet fel valamely kártékony anyagot? III. Ezen hármas veszély elkerülése végett érdekében áll-e a város la­kosságnak, hogy hatóságilag általánosan kötelező prophylacticus rendszabályok hozassanak? IV. Áll-e az, hogy nagy városban jó tehéntej pótolhatatlan ott, hol kis gyermekeknél az első hónapokban az anya- vagy dajkatej helyette­sítéséről van szó? és igaz-e, hogy az, mint a gyermekek főtápszere, az első években mással alig pótolható? Vannak-e a szoptatósdajkák alkalmazásának oly árnyoldalai, me­lyek miatt a minden tekintetben megfelelő tehéntej hivatva volna nálunk is idővel a szoptatósdajkák alkalmazására korlátozólag hatni? V. Nyújt-e az orsz. gazd. egyesület által tervezett központi tejcsarnok szervezete elegendő biztosságot arra, hogy az általa szolgáltatott tej tökéletesen tiszta, egészséges hamisítatlan és ezenkívül értékcsök­kentő és ártalmas alkatrészektől mentes, tehát a csecsemő felneve­lésére is par excellence alkalmas minőségben fogna nyújtatni a kö­zönségnek? VI. Ha igen­­, fog-e az orvosegylet ezen közhasznú vállalat létrejötté­nek előmozdítására tényleg közreműködni? VII. Ha arra az orvosegylet hajlandó volna, az esetben remélhető-e, hogy ezen közreműködés annyiban is sikeres lenne, hogy azon csa­ládok részéről, amelyeket az orvosegylet tagjai látogatnak, a kö­­ponti tejcsarnok létrejötte esetében s fennállásának kezdetén, tehát első hónapjaiban legalább próba tétessék a tejcsarnok tejével?” Válaszában a Budapesti Orvosegylet az alábbi követelmények meg­valósítását szorgalmazta: 1. A főváros tej­szolgáltatása sürgős változtatást igényel, mert nem felel meg a követelményeknek. 2. Jelenlegi ismereteink mellett a betegségek a beteg állatról emberre is átvihetők. 3. Egyes takarmányok rontják a tejet (moslék, gyári hulladék). 4. Beteg ember által kezelt tej a fogyasztóra ártalmas. 5. Anyatej helyettesítésére legjobb a megbízható tehéntej.”

Next