Magyar Állatorvosok Lapja, 1995 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM - Mészáros M. János: Az Állatorvos-tudományi Egyetem tanárainak és előadóinak sírja a Farkasréti temetőben

E temetőben 37 tanárunk és előadónk földi maradványai nyugszanak, temetésük 1930—1992 között történt. Abonyi Lajos (Földeák, Csanád m., 1900. július 18.— Budapest, 1978. április 10.) állatorvosdoktor, állatorvos­képző iskolánkban a poliklinika vezetője (1934—1936), el­ismert kynológus, a Fővárosi Állat- és Növénykert állator­vosa (1927—1957), majd az Országos Állat-egészségügyi Intézet kémiai osztályának megszervezője és vezetője (1949—1961), az állatorvosi toxikológia jeles művelője volt. Temetése 1978. április 21-én volt a 7/A parcella 2. sor 31. számú sírjába. Síremlékének szürkén erezett márvány álló részén „Dr. ABONYI LAJOS ARANYDIPLOMÁS ÁLLATORVOS 1900-1978 ÉS CSALÁDJA” felirat (1. ábra). Abonyi Sándor (Földeák, Csanád m., 1880. május 6 — Budapest, 1930. október 21.) bölcsészdoktor, az általános állattan magántanára (1911), az állatszövettan magántanára (1921), címzetes nyilvános rk. tanár (1924), ismert zooló­gusként az Állatorvosi Főiskolán az általános állattan (1911—1917, 1920—1923) és a szövettan (1922—1930) meg­bízott előadója volt. 1930. október 23-án temették az új 13-as parcella, 1. sor, 137—138. sz. sírhelyére. Újraváltás híján sírját 1965-ben felszámolták. Boros Ádám (Budapest, 1900. november 19.— Budapest, 1973. január 2.) botanikus, flóra- és mohakuta­tó, a biológiai tudomány doktora, 1945—1953 között adta elő egyetemünkön a növénytant. Később a Gyógynövény Kísérleti Állomáson, majd a Vetőmagvizsgáló Intézet munkatársaként tevékenykedett. A „Magyarország virág­­talan növényeinek határozó kézikönyve” c. mű egyik köte­teként leírta Magyarország moháit. A „Bryogeographie und Bryoflora Ungarns” (1968) c. könyv szerzője. 1973. ja­nuár 11-én temették a 27/VI. parcella 1. sor. 10. sz. sírhe­lyére. Mészkő síremlékének álló részén „Dr. BŐRÖS ÁDÁM TERMÉSZETTUDÓS 1900-1973 ÉS FELESÉ­GE JÚLIA 1901-1989” a felirat (2. ábra). Bölcsházy Kálmán (Szirák, Nógrád m., 1901. augusz­tus 1.—Budapest, 1978. március 22.) állatorvosdoktor, egyetemi tanár, a Szülészeti Tanszék és Klinika vezetője volt 1948-tól 1966-ig. A nagyüzemi állattartás, a takarmá­nyozási körülmények és a szaporodásbiológiai problémák halmozódása közötti szerves összefüggés első hazai kuta­tójaként, valamint számos szülészeti műszer feltalálója­ként és tervezőjeként tartják számon. Az „Állatorvosi Szülészet” I. kötetét (1960) önállóan, a II. kötetét Mészá­ros István társszerzővel írta (1962). Cseh Sándor társszer­zővel közös könyve a „Nem fertőző eredetű meddőség, vasectomia” (1959 és 1963). Temetése 1978. április 1-jén volt a 34/2/1. parcella, 1. sor, 87-es sírhelyre. A mészkő síremlék fedőlapján „BÖLCSHÁZY CSALÁD” felirat (3. ábra). Búza László (Kolozsvár, 1914. február 11.—Budapest, 1987. május 5.) állatorvosdoktor, bakteriológus, az Orszá­gos Állat-egészségügyi Intézet hal- és méhbetegségek osztályának vezetője, a hal- és méhbetegségek diagnoszti­kájának nemzetközileg is elismert szakembere, az Állat­orvos-tudományi Főiskolán a „Méhek betegségei” c. tan­tárgy előadója volt (1957—1959). Jelentősek a lépfene kórokozójával végzett vizsgálatai is. Hamvait 1987. május 28-án helyezték el a 6/1-es parcella 1. sor 29-es sírjába, ahol édesapja, Búza László nemzetközi jogász, egyetemi tanár, akadémikus is nyugszik. A síremlék fehér márvány álló részén kehely és „Dr. BÚZA LÁSZLÓ AKADÉMI­KUS 1885-1969 • Dr. BÚZA LÁSZLÓNÉ 1919-1972 • BÚZA LÁSZLÓ 1952—1972” a felirat. Az álló részre rá­kötött fémtáblán „KOCSIS RÓZA 1885-1979”. Az 1987-ben ide temetett dr. Búza László neve nincs rávésve a síremlékre (4. ábra). Cseh Sándor (Sövényháza, Csongrád m., 1914. szep­tember 7.—Budapest, 1972. május 16.) állatorvos, egyete­mi tanár, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika vezetője volt (1966—1972). A hazai mesterséges termékenyítés egyik út­­törőjeként, a szülészeti műtéttan jeles képviselőjeként, a háziállatok szaporodásbiológiájának és andrológiájának első hazai kutatójaként írta 1955-ben „Állatorvosi szülé­szeti műtéttan” c. könyvét, majd később az „Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet” c. tankönyvet, mely ha­lála után, 1973-ban jelent meg. Társszerzője volt a „Nem fertőző eredetű meddőség, vasectomia” c. könyvnek is. 1972. május 20-án temették a 11/1-es parcella 1. sor 420-as sírhelyére. A sírt fekete gránit szegélyezi, a fekvő fehér márványlapon domborművű bronz portréja látható, alatta „Dr. CSEH SÁNDOR EGYETEMI TANÁR 1914-1972” a felirat. A sírt borostyán borítja (5. ábra). Cseh János (Gyulaj, Tolna m., 1916. szeptember 10.— Budapest, 1961. október 19.) állatorvosdoktor, a Belgyó­gyászati Tanszék docense (1950), a Beldiagnosztikai Tan­szék és Rendelőintézet vezetője (1957—1961) és a Magyar Állatorvosok Lapjának főszerkesztője volt (1954—1961). 1961. október 23-án temették az 1-es parcella, 1. sor, 302-es sírhelyére. Műkő síremlékének álló részén lévő fe­hér márványtábla felirata: Dr. CSER JÁNOS 1916—1961 • FELESÉGE KALUZSA KATALIN 1918-1985 (6. ábra). Csizmadia Ernő­né sz. Székely Magda (Karos, Borsod m., 1927. október 8.—Budapest, 1985. január 1.) agrár­közgazdász-doktor, a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár, 1984-ben lett az Agrárgazdaságtani Tan­szék vezetője. Korai halála miatt egyetemünkön csak fél évet tölthetett. A termelőszövetkezetek fejlődésének köz­­gazdasági kérdései témakörben fejtett ki munkásságot. Hamvait 1985. január 16-án helyezték a 20-as körönd 13. fülkéjébe, ahol férje hamvai is nyugszanak. A fülkét takaró fehér márványlapon DR. CSIZMADIA ERNŐNÉ 1927-1985 a felirat (7. ábra). Csontos József (Nagygéres, Zemplén m., 1989. február 23.—Budapest, 1962. október 1.) állatorvosdoktor, az állatorvos-tudomány doktora. 1912-től Marek professzor munkatársa a Belgyógyászati Tanszéken, majd 1919-ben az Állatorvosi Főiskola Bakteriológiai Intézetében folytatta kutatásait, ahol 1925-ben magántanári képesítést nyert. Aujeszky professzorral 1928-ban ő alkalmazta először a Konda-féle oltóanyagot a kutyák veszettség elleni preven­tív immunizálására. Legfőbb érdeklődése a baromfibeteg­ségek köre volt. 1929-ben az előző évben létesült Országos Állat-egészségügyi Intézet munkatársa, 1946-ban igazga­tója lett. 1950-től 1959-ig az Állat-egészségügyi Kutató In­tézet első igazgatója volt. 1962. október 6-án temették a EGYETEMÜNK TANÁRAINAK ÉS ELŐADÓINAK SÍRJÁRÓL

Next