Magyar Állatorvosok Lapja, 1996 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - PRAXISMENEDZSMENT - Schär, Rosemarie: Macskák néhány gyakrabban előforduló magatartászavara
Macskák néhány gyakrabban előforduló magatartászavara* Rosemarie Schär lie. phil. nat., etológus Tierpsychologische Praxis, CH-6260 Reiden, Switzerland A magatartásproblémák kezelésére nincsenek kész receptek. Mindegyik teljesen egyedi, és csak a problémás macska tartási körülményeinek és saját tulajdonságainak, valamint a tulajdonos személyiségének az ismerete alapján tudjuk azt más esetektől elkülöníteni. Ha egy macskának sikerrel megoldottuk a „spriccelési” problémáját, ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy az itt alkalmazott és bevált módszer valamiféle kötelező érvényű mintául szolgálhat más hasonló esetek kezelésére. Nem ajánlatos továbbá a tiszta tüneti terápia sem. Macskák magatartászavarainak helyes megítéléséhez, valamint azok eredményes gyógykezeléséhez előfeltétel a részletes kórelőzmény felvétele, nemkülönben annak az alapos ismerete, hogy milyen a normális fajspecifikus magatartás a különböző helyzetekben, és figyelembe kell venni még az ezekben előforduló igen számos és még egészségesnek tekinthető egyedi variációk széles spektrumát. A tisztálkodás zavara Macskák tisztálkodászavara a leggyakoribb magatartási problémák egyike. Többnyire a rossz „toalett”viszonyokkal kapcsolatos, hogy a rendelkezésre álló lehetőség nem felel meg a macskák igényeinek. A macskatoalettet macskaperspektívából kell megítélni. A tapasztalat szerint a macskatartók többsége, akiknek elsőrendű fontosságú saját lakáskomfortjuk, és esztétikai szempontjaik is fejlettek, kevés megértéssel rendelkeznek a vizelet és a bélsár természetes elhelyezése iránt, és emiatt nem szívesen tűrnek meg nagyobb változtatást lakóhelyükön. Márpedig egy házimacskának legalább két, nyitott ürítési lehetőségre van szüksége, minimálisan egyenként 30 x 40 cm-es felülettel. Ezeket nem szabad sem a macska étkező-, sem kedvelt fekvőhelye közelében elhelyezni. Az edénybe helyezett homokba nem szabad szagtalanítószert tenni, és nem lehet abban olyan plasztikbetét, -tárgy sem, amely a macskát ürülékének bekaparásában zavarná. A fiatal macskák (1 éves korig), valamint azok, amelyek sosem egészen tiszták, többnyire nincsenek a macskatoalett használatára rendesen betanítva. A „neveletlen” macskákat néhány napig, rendszeresen 3 óránként és evés, hosszabb alvás vagy játék után kedvesen a macskatoalettre kell ültetni, a gazda a macska valamelyik mellső lábával kapartassa meg a homokot, beszéljen barátságosan az állathoz, dicsérje meg és jutalmazza kedvenc falatéval vagy játékkal mindig, ha a dolgát elvégezte és megtisztálkodott. Macskák vizelete és bélsara nemcsak az anyagcsere termékei, hanem az olfactorius kommunikáció eszközei. Megfigyelhető ez, főleg indirekt módon, ha a partner távol van, azonban közvetlenül is, ha egy másik macska vagy más kommunikációs társ látótávolságon belül tartózkodik. A vizelet és a bélsár mint kommunikációs anyag a fajtárstól vagy fajidegen élőlénytől való elhatárolódás kifejezését szolgálhatja, jelenthet azonban szociális konfliktusállapotot (a társ elvesztése) vagy kedvezőtlen, megváltozott szituációba (házimacskák egyedülléte, az életritmus megváltozása, az eleség mennyiségének csökkenése stb.) kerülést is. „Spriccelési probléma” A vizeletspriccelés nagy részben indirekt, részben azonban direkt szagkommunikációt fejez ki a fajtárs szociális partnerrel, de szólhat fajidegeneknek is. Gyakran mutatkozik kasztráltakon, elsősorban hímeken; idegen macskák megpillantása, szaga, hangja szokta kiváltani. A spriccelést demonstratív fejmozgatás, -tartás (a homlok, arc tárgyakhoz való dörzsölése) és/vagy karomnyújtogatás kíséri a társ felé, de mutathatja az agresszió visszafogott jeleit is. Ilyen demonstrációt emberekkel szemben is tanúsít a macska, ha nagyon megkésik az etetés, ha hiányzik a vele való törődés, vagy az állat „rá akarja erőltetni magát” környezetére. A macskák egymás közti agresszív magatartása Ártatlan jellegű erőszakoskodás, mint a fújás, morgás, pofozkodás, verekedés, valamint csoportban élő állatok egymás melletti fekvése, egymás nyalogatása (testápolása), játéka mindennapos, normális jelenségek. Az agresszivitás azonban, különösen egy háztartáshoz tartozó macskák között valóban okozhat problémákat. A területhez való ragaszkodás különösen idegen, betolakodó macskákkal szemben nyilvánulhat meg, ill. a házba kerülő új macskák beilleszkedését nehezíti, sőt teszi lehetetlenné, pláne ha arra felnőtt állatok esetében történik kísérlet. Előfordul azonban az állatorvosi rendelésről való hazahozatal után is, ha az állaton érződik a „praxisszag”, vagy az az állatorvosi beavatkozás következtében inkoordináltan mozog. Az agresszió ilyenkor olyan heves tud lenni, hogy sokkolja az érintett macskákat, az állapotból aztán sokk indukálta agresszió állhat elő. R. Schär: SOME FREQUENT OCCURRING BEHAVIOURAL DISORDERS OF CATS i la|pí '"S'" ш шт Isafe 51. 664-666.______________________ * A 8. Baden-Badener Fortbildungstage „Kleintierpraxis” konferencián (1996. márc. 21-24.) elhangzott előadás alapján. MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1996. NOVEMBER 66.