Magyar Állatorvosok Lapja, 1999 (121. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám - TEVE - Bokori József - Graf Zoltán: A teve emésztése és emésztőszervi betegségei: 2. A gyomor és a belek

ÁLLATORVOSOK 1P1. 740-750. IL A P J A I 1999/12 ___________ I MAGYAR I_ _______ TEVE A teve emésztése és emésztőszervi betegségei 2. A gyomor és a belek Bokori József, Graf Zoltán A gyomor- és a bélemésztés néhány anatómiai, élettani és emésztés-élettani sajátossága A tevetartás gazdaságossága elsősorban abból adódik, hogy ez az állat olyan sivatagos terüle­teken is megél, ahol más állatfaj (kecske, juh) már nem képes magát a silány növényzeten fenntartani. Jól elviseli a szélsőséges szárazsá­got, a takarmány- és vízhiányt (59). Ezen elő­nyös tulajdonságok az emésztőszervek sajátos anatómiájával és élettanával magyarázhatók. Anatómiai és élettani sajátosságok A tevének a monogasztrikus állatokénál már az intrauterinalis életben gyorsabban fejlődő gyom­ra végleges formájában is lényegesen különbö­zik a többi vadon élő és házi kérődzőétől (56). A teve összetett gyomra 2 fő részből áll: a nagy üregű bendőből, amelynek kitüremkedé­seként fogható fel a recés, és az ún. csőszem gyomorból. A csőszerű gyomrot egy rövid és J. Bokori -Z. Graf: DIGESTION AND DIGESTIVE DISEASES OF THE CAMEL 2. STOMACH AND INTES­TINES szűk átmenet különíti el a bendő-recés résztől (1. ábra). A bendő űrtartalma kb. 80, a csősze­rű gyomoré kb. 15 liter. A csőszerű gyomor, a nyálkahártya felépítése alapján, a százrétűnek és az oltónak felel meg. A százrétű nyálkahár­tyája nem a lumenbe benyúló lemezeket, ha­nem csak ráncokat képez (29). Mindez úgy is felfogható, hogy a tevének ugyanúgy 4 elő­­gyomra van, mint a többi kérődzőnek, csupán a százrétű és az oltó között nem alakult ki szűkület, ill. szájadék (37). Tekintettel arra, hogy külsőleg az oltó nem különül el a száz­­rétűtől, korábban egyes szerzők a csőszerű gyomrot teljes egészében oltógyomornak te­kintették, és a százrétű hiányáról számoltak be. Ami az es­őgyomrok hasüregbeni helyeződé­­sét illeti, a bendő nagyobb részt intrathoracali­­san, a 7. bordaköztől (itt a rekeszre fekszik rá) a medence bejáratáig terjed. Üregét az alulról beemelkedő bendóoszlop egy elülső és egy hátulsó zsákra osztja. Az elülső zsák cranio­­ventralis és jobb oldali fa­lán, a hátulsó zsáknak a caudalis és jobb falán talál­hatók az ún. víztartók (wa­­tercells), amelyek jellemző szerkezete csak a lumen fe­lől látható. Az egymással párhuzamosan lefutó, bor­daszerű, vaskos oszlopok és ezek között harántul, a bendő faláról beemelkedő lécek, redők, ill. bolyhok a szivacsra emlékeztető fel­építést kölcsönöznek azok­nak (2. és 3. ábra). A víz­tartók (mirigyes zsákok) vázát a bolyhok kivételével izomréteg alkotja (29). A bendő és a víztartók oszlopait, valamint a lécek éleit többrétegű, elszaruso­­dó laphám fedi, de a víztar-1 - nyelőcső, 2 - a bendő hátulsó zsákja, 3 - hátulsó vízzsákok, (4/a-4/c) a gyomor csőszerű szakasza, 4/a a recésnek, 4/b a százrétűnek, 4/c az oltógyomornak megfelelő részek (Fehér és Graf, 1983) 1. ábra. A gyomor részei: MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1999. DECEMBER

Next