Magyar Állatorvosok Lapja, 2003 (125. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - ALMA MATER - Solti László: Merre tovább, Alma Mater?
■ ALMA MATER Merre tovább, Alma Mater? Időről időre kötelességem tájékoztatni a Magyar Állatorvosok Lapja olvasóit, kollégáimat a Lap hasábjain keresztül egyetemünk helyzetét, ezáltal a magyar állatorvosképzést és az állatorvosi társadalmat érintő lényeges kérdésekről. Ennek jegyében számoltam be a korábbi években az integráció körülményeiről, valamint kezdeti tapasztalatainkról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1998. 120. 1-4., 1999. 121. 3-7., 2000. 122. 67-69., 2001. 123. 67-72.). 2002 őszén több napilap beszámolt arról, hogy a Szent István Egyetem (SZIE) budapesti karai kiválási szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet az érintett karok - közöttük az Állatorvos-tudományi Kar (ÁOTK) - tanácsai túlnyomó többséggel, ellenszavazat nélkül elfogadtak és beterjesztettek az egyetem rektorához, valamint Magyar Bálint oktatási miniszterhez. Akik korábban is figyelemmel kísérték a felsőoktatásban történt eseményeket, azok számára nem volt meglepetés ez a lépés, amely a SZIE budapesti karainak kiválási szándékán túl azt is indítványozta, hogy az öt karból Corvinus Egyetem néven új, integrált felsőoktatási intézmény alakuljon. Tekintsük át röviden az elmúlt időszak eseményeit és azt, mi vezetett szükségszerűen a budapesti karok e nem kis vihart kiváltó kezdeményezéséhez. Ismeretes, hogy az Országgyűlés az egyetemek és főiskolák vezetőinek előzetes aggályait figyelmen kívül hagyva - az 1999. évi Lll. törvénnyel, 2000. január 1-jei hatállyal átalakította a felsőoktatásiintézmény-hálózatot. A nem kevés feszültséggel járó integráció deklarált célja az oktatók és hallgatók mobilitási feltételeinek (átoktatás és áthallgatás) javítása, a kritikus tömeg elérése, a működési hatékonyság javítása, valamint az adminisztrációs költségek csökkentése volt. A több évszázados múltra visszatekintő egykori Állatorvos-tudományi Egyetem, valamint a nagy tradícióval rendelkező Kertészeti és Élelmiszer-tudományi Egyetem karai eredetileg együtt kívántak integrált egyetemet létrehozni, amelyet földrajzi közelségük, valamint a képzés egymásra épülésének lehetősége indokolt. Valamennyien országos és nem regionális diszciplínákat művelnek, a felsorolt karok valósítják meg és gondozzák Magyarországon az állatorvos-tudományi, élelmiszer-tudományi, kertészeti, ill. tájépítészeti képzést. A közepes méretű egyetem gazdaságosan, de egyben rugalmasan működtethető intézményt jelentett volna. Végül azonban az Országgyűlés az említett karokat a gödöllői székhelyű Szent István Egyetemben (SZIE) egyesítette a következő jogelőd intézményekből: Állatorvos-tudományi Egyetem, Gödöllői Agrártudományi Egyetem (3 karral), Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola, Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem (3 karral), valamint az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola. Az így létrehozott, tíz karból álló egyetem közel 100 km-es átmérőjű körben, tehát viszonylag nagy területen helyezkedik el, ráadásul rendkívül eltérő tradíciójú és gazdasági helyzetű intézményekből jött létre. Sajnos, már az induláskor jelentkeztek problémák abból, hogy a jogelőd intézmények 2000. január 1-je előtt keletkezett adósságállománya (amelynek a törvény értelmében a jogutód intézményben is az adott gazdasági egységet kellett volna terhelnie) nem volt megnyugtatóan elkülöníthető. A következő két év során azután bebizonyosodott, hogy állami többletforrások híján a SZIE működése jelentős költségnövekedéssel és a bürokrácia lényeges fokozódásával járt. A túlméretezett és már kezdetben is több mint évi 500 MFt-ba kerülő központi apparátus fenntartása, állami többlettámogatás hiányában, a képzésifenntartási normatíva 10%-át fölemészti (ez az ÁOTK számára évi 70-90 MFt többletköltséget jelent), miközben a legtöbb döntés inkompetens szintre került és rendkívül lelassult. Indokolatlan központosítás révén az oktatást ténylegesen folytató karok önrendelkezése csorbult, a gazdálkodás nehezen átlátható, ami a társult intézmények érdekeltségét csökkenti saját bevételeik fokozásában. Az egyetem alulfinanszírozott, a forráshiányos karok a többiek működését nehezítik. Mindezek a problémák (a kari érdekeltség, az önálló és felelősségteljes kari gazdálkodás hiánya, a vagyongazdálkodás központosítása és a nem kielégítő működési hatékonyság) a minőségi oktatás feltételeinek romlásához, és nem utolsósorban súlyos bizalomhiányhoz vezetett. Emellett az integráció a hallgatók számára sem nyújtotta a várt előnyöket a képzési kínálat bővülése, a hatékonyság javulása, valamint a mobilitás terén. A másik lényeges feszültséggóc a vagyongazdálkodás, aminek sorsdöntő állomása volt a korábbi Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemhez tartozó egyes ingatlanok eladási szándéka, az érintett (ám az egyetemi tanácsban kisebbségben maradt) karok ellenkezése dacára. Ez az esemény olyan tiltakozássorozatot indított el, amely hallgatói élőlánc-demonstrációval kezdődött, végül a SZIE budai karok általi teljes elutasításához vezetett. Már ekkor (2002 tavaszán) világosan látszott, hogy alapvető strukturális változások nélkül a SZIE fennmaradása csak erőszakkal biztosítható, ezért a három budai karhoz nemsokára az Állatorvos-tudományi és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar is csatlakozott. Elemezve más felsőoktatási intézmények tapasztalatait, az integráció mindenütt több-kevesebb költségnövekedéssel járt, mégis elsősorban azoknál a vidéki intézményeknél bizonyult viszonylag sikeresnek, ahol a társult karok földrajzilag egymáshoz közel helyezkedtek el; - az integrált egyetem nagyfokú önállóságot biztosít karai számára, ide értve az akadémiai vezetés és a gaz-Merre tovább. Alma Mater? 259 ÁLLATORVOSOK 125, 259-261 ,UAP.JAJ 2003/5 ------------------1 MAGYAR 1-----------------