Magyar Állatorvosok Lapja, 2003 (125. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - ALMA MATER - Solti László: Merre tovább, Alma Mater?

■ ALMA MATER Merre tovább, Alma Mater? Időről időre kötelességem tájékoztatni a Magyar Állator­vosok Lapja olvasóit, kollégáimat a Lap hasábjain keresz­tül egyetemünk helyzetét, ezáltal a magyar állatorvoskép­zést és az állatorvosi társadalmat érintő lényeges kérdé­sekről. Ennek jegyében számoltam be a korábbi években az integráció körülményeiről, valamint kezdeti tapasztala­tainkról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1998. 120. 1-4., 1999. 121. 3-7., 2000. 122. 67-69., 2001. 123. 67-72.). 2002 őszén több napilap beszámolt arról, hogy a Szent István Egyetem (SZIE) budapesti karai kiválási szán­déknyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet az érintett karok - közöttük az Állatorvos-tudományi Kar (ÁOTK) - tanácsai túlnyomó többséggel, ellenszavazat nélkül elfo­gadtak és beterjesztettek az egyetem rektorához, vala­mint Magyar Bálint oktatási miniszterhez. Akik korábban is figyelemmel kísérték a felsőoktatás­ban történt eseményeket, azok számára nem volt meg­lepetés ez a lépés, amely a SZIE budapesti karainak kivá­lási szándékán túl azt is indítványozta, hogy az öt karból Corvinus Egyetem néven új, integrált felsőoktatási intéz­mény alakuljon. Tekintsük át röviden az elmúlt időszak eseményeit és azt, mi vezetett szükségszerűen a buda­pesti karok e nem kis vihart kiváltó kezdeményezéséhez. Ismeretes, hogy az Országgyűlés­­ az egyetemek és főiskolák vezetőinek előzetes aggályait figyelmen kívül hagyva - az 1999. évi Lll. törvénnyel, 2000. január 1-jei hatállyal átalakította a felsőoktatásiintézmény-hálóza­­tot. A nem kevés feszültséggel járó integráció deklarált célja az oktatók és hallgatók mobilitási feltételeinek (átoktatás és áthallgatás) javítása, a kritikus tömeg eléré­se, a működési hatékonyság javítása, valamint az admi­nisztrációs költségek csökkentése volt. A több évszázados múltra visszatekintő egykori Állat­orvos-tudományi Egyetem, valamint a nagy tradícióval rendelkező Kertészeti és Élelmiszer-tudományi Egyetem karai eredetileg együtt kívántak integrált egyetemet lét­rehozni, amelyet földrajzi közelségük, valamint a képzés egymásra épülésének lehetősége indokolt. Valamennyi­en országos és nem regionális diszciplínákat művelnek, a felsorolt karok valósítják meg és gondozzák Magyaror­szágon az állatorvos-tudományi, élelmiszer-tudományi, kertészeti, ill. tájépítészeti képzést. A közepes méretű egyetem gazdaságosan, de egyben rugalmasan működ­tethető intézményt jelentett volna. Végül azonban az Országgyűlés az említett karokat a gödöllői székhelyű Szent István Egyetemben (SZIE) egyesítette a következő jogelőd intézményekből: Állatorvos-tudományi Egye­tem, Gödöllői Agrártudományi Egyetem (3 karral), Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola, Jászberényi Tanító­képző Főiskola, Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem (3 karral), valamint az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főisko­la. Az így létrehozott, tíz karból álló egyetem közel 100 km-es átmérőjű körben, tehát viszonylag nagy területen helyezkedik el, ráadásul rendkívül eltérő tradíciójú és gazdasági helyzetű intézményekből jött létre. Sajnos, már az induláskor jelentkeztek problémák ab­ból, hogy a jogelőd intézmények 2000. január 1-je előtt keletkezett adósságállománya (amelynek a törvény értel­mében a jogutód intézményben is az adott gazdasági egységet kellett volna terhelnie) nem volt megnyugtató­an elkülöníthető. A következő két év során azután bebizonyosodott, hogy állami többletforrások híján a SZIE működése jelen­tős költségnövekedéssel és a bürokrácia lényeges foko­zódásával járt. A túlméretezett és már kezdetben is több mint évi 500 MFt-ba kerülő központi apparátus fenntar­tása, állami többlettámogatás hiányában, a képzési­fenntartási normatíva 10%-át fölemészti (ez az ÁOTK számára évi 70-90 MFt többletköltséget jelent), miköz­ben a legtöbb döntés inkompetens szintre került és rendkívül lelassult. Indokolatlan központosítás révén az oktatást ténylegesen folytató karok önrendelkezése csorbult, a gazdálkodás nehezen átlátható, ami a társult intézmények érdekeltségét csökkenti saját bevételeik fo­kozásában. Az egyetem alulfinanszírozott, a forráshiá­nyos karok a többiek működését nehezítik. Mindezek a problémák (a kari érdekeltség, az önálló és felelősségtel­jes kari gazdálkodás hiánya, a vagyongazdálkodás köz­­pontosítása és a nem kielégítő működési hatékonyság) a minőségi oktatás feltételeinek romlásához, és nem utol­sósorban súlyos bizalomhiányhoz vezetett. Emellett az integráció a hallgatók számára sem nyújtotta a várt elő­nyöket a képzési kínálat bővülése, a hatékonyság javulá­sa, valamint a mobilitás terén. A másik lényeges feszültséggóc a vagyongazdálko­dás, aminek sorsdöntő állomása volt a korábbi Kertésze­ti és Élelmiszer-ipari Egyetemhez tartozó egyes ingatla­nok eladási szándéka, az érintett (ám az egyetemi ta­nácsban kisebbségben maradt) karok ellenkezése dacá­ra. Ez az esemény olyan tiltakozássorozatot indított el, amely hallgatói élőlánc-demonstrációval kezdődött, vé­gül a SZIE budai karok általi teljes elutasításához veze­tett. Már ekkor (2002 tavaszán) világosan látszott, hogy alapvető strukturális változások nélkül a SZIE fennmara­dása csak erőszakkal biztosítható, ezért a három budai karhoz nemsokára az Állatorvos-tudományi és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar is csatlakozott. Elemezve más felsőoktatási intézmények tapasztala­tait, az integráció mindenütt több-kevesebb költségnö­vekedéssel járt, mégis elsősorban azoknál a vidéki intéz­ményeknél bizonyult viszonylag sikeresnek, ahol­­ a társult karok földrajzilag egymáshoz közel helyez­kedtek el; - az integrált egyetem nagyfokú önállóságot biztosít karai számára, ide értve az akadémiai vezetés és a gaz-Merre tovább. Alma Mater? 259 ÁLLATORVOSOK 125, 259-261 ,U­­A­P.JAJ 2003/5 ------------------1 MAGYAR 1-----------------­

Next