Magyar Állatorvosok Lapja, 2012 (134. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7. szám - KÍSÉRLETES SEBÉSZET - Zahár Ákos - Kocsis György - Lengyel Béla - Puskás Gábor - Laki Mónika - Hajdú Mária - Antal István: Hosszú hatóanyag-leadású antibiotikus csontgraftok alkalmazása állatkísérletes osteomyelitis modellben : Másodközlés
Vankomicintartalmú csontgraftot állítottak elő és annak hatékonyságát vizsgálták_____________ fertőzések több mint 50%-ában felelősek a betegség kialakulásáért (1). Napjainkban egyre gyakrabban kell szembenézni polirezisztens koaguláz-negatív staphylococcusokkal vagy multirezisztens 5. aureusszal (MRSA), ezért az oxacillinre vagy aminoglikozidokra rezisztens baktériumok ellen glikopeptideket (pl. vankomicin) kell „bevetni" (5, 10, 16). A gentamicinnel impregnált csontcementnek (polimetil-metakrilát- PMMA) gazdag irodalma van, mind a profilaktikus alkalmazás, mint a terápia területén. Antibiotikummal impregnált csontgraftok alkalmazásáról viszont kevés közlemény szól, és ezekben sem megoldott az antimikrobás hatóanyag hosszú időn keresztül történő leadása (19). Saját vizsgálat Vizsgálatsorozatunk célja olyan biodegradábilis antibiotikum-tartalmú csontgraft létrehozása volt, ami hosszú időn keresztül (4-6 hét) képes leadni környezetébe a hatóanyagot, helyileg a MIC-érték többszörösét is elérve, baktericid hatást kifejtve, amelynek előállítása és alkalmazása egyszerű, továbbá nem akadályozza a csontgraft beépülését (9). Ehhez olyan gyógyszerhordozó rendszert (drug delivery system - DDS) kellett kifejlesztenünk az SE Gyógyszerészeti Intézetében, ami alkalmas van komicin vagy más antibiotikum megkötésére, majd kontrollált leadására és a csonthoz való kötődést is biztosítja (8). A készítmény vagy impregnálással kerülhet a csontgraftok felszínére, vagy az ebből készített pelleteket keverhetjük el a csontforgáccsal. Gyógyszer-technológiai kutatásainkról és eredményeinkről már korábban számot adtunk (11, 12). Az így létrehozott vankomicines DDS-sel impregnált csontgraftok alkalmazhatóságát, hatékonyságát és antimikrobás hatását vizsgáltuk osteomyelitises nyúlmodellünkben. Anyag és módszer Állatkísérleteinket az OECD „Good Laboratory Practice" irányelvei, ill. a magyar állat-egészségügyi hatóság előírásai és engedélye alapján végeztük a Miskolci Állatkórházban. A kísérletes osteomyelitis előidézéséhez standard MRSA-törzset használtunk, amelyet az ÁNTSZ-től szereztünk be, és területen szerzett akut osteomyelitisből izoláltak. Állatkísérleteink kivitelezése előtt 8 kísérleti állattal ún. pilot-studyt (bevezető tanulmányt) végeztünk a módszer optimalizálása céljából, amelynek során meghatároztuk az optimális inokulumszámot is. Kísérleteinkben a vankomicines gyógyszerhordozó rendszert a nyulakból kivett natív spongiosus csonthoz keverten alkalmaztuk 2:1 arányban. A kísérletekhez 40 felnőtt új-zélandi nyulat használtunk, átlagos testtömegük 3,940 kg (SD 0,26) volt. A nyulakat három csoportba osztottuk. A negatív kontrollcsoportban (I. csoport - 8 nyúl) nem indukáltunk osteomyelitist, csupán 5 mm-es lyukat fúrtunk a tibia proximalis metaphysisébe elülső feltárásból. Ezt a csonton ejtett üreget vankomicinnel dúsított DDS-sel töltöttük ki. Ennél a csoportnál az általunk használt vivőanyag biodegradábilitását, a befogadó csontágy Táblázat. A kísérleti állatok II. és III. csoportjában észlelt eredmények összehasonlítása Table. Comparing the results of Group II. and III. TO T21 T42 II. csoport III. csoport II. csoport III. csoport II. csoport pD érték SD érték SD Érték SD érték SD érték SD Testtömeg, kg 3,91 0,31 3,9 0,18 0,876 3,49 0,26 3,45 0,19 0,805 3,85 0,31 FVS, G/l 8,9 2,04 8,68 2,05 0,852 13,507 2,141 13,925 2,195 0,736 10,0 2,729 CR, ng/ml 5,03 1,81 4,70 3,33 0,794 209,1 34,2 202,0 48,57 0,743 58,07 21,27 Smeltzer - - 7,00 1,664 7,25 1,258 0,786 3,071 1,072 418 Magyar Állatorvosok Lapja 2012. július