Magyar Állatorvosok Lapja, 2019 (141. évfolyam, 1-12. szám)
2019-09-01 / 9. szám
IN MEMORIAM Munkássága során számos szakmai és társadalmi elismerésben részesült. Köztük a Hutyra Ferenc-emlékérem, Derzsy-díj, Mészáros János-díj, Kakuk Tibor-díj, a Magyar Baromfi Ágazatért-díj. 2016-ban megkapta Baranya megyében az „Év üzletembere" elismerést is. 2012-ben a magyar állategészségügy fejlődése érdekében hosszú időn át végzett gyógyszerfejlesztői tevékenysége és számos tudományos publikációja elismeréseként kiérdemelte a Köztársasági Elnök által megítélt Magyar Arany Érdemkeresztet is. Szeretett városa a „Mohács Város Tisztelete Jeléül Díjat” adományozta számára, és a képviselőtestület Mohács Város Díszpolgárává választotta. Nagy várakozással készült aranydiplomájának átvételére is, de Isten akarata szerint, az ünnepi átadást már nem érhette meg. Munkásságával mindig törekedett arra, hogy a megtermelt javakkal hazája és szűkebb pátriája javát, előrehaladását szolgálja. Kivételes üzleti és tudományos sikerei ellenére azonban elsősorban családapa volt. A hosszú és sokszor viszontagságos úton, feleségével együtt küzdöttek és haladtak előre a maguknak kitűzött célok felé. Lányait legjobb tudása szerint nevelte feleségével, támogatva őket minden igyekezetével azon az úton, amelyre léptek. Lányai felnőtté válása után öt unokája hozott újra gyermeki örömet az életébe, akikhez rengeteg odafigyeléssel és szeretettel fordult életének utolsó, betegségtől terhes időszakában is. A család és a munka mellett a kert, a madarak és a kultúra jelentette számára a kiteljesedést. Feleségével együtt, háza körül egy arborétumnak is beillő parkot hozott létre. Fontos volt számára a nemzet és múltunk tisztelete is. A hazáért életüket áldozó hősök emlékére Mohácson egy kopjafát készíttetett, amely örök emléket jelent a jövő nemzedékei számára. Betegségének első tünetei, hét évvel ezelőtt, második unokája születése előtt jelentek meg. Méltósággal és hittel a szívében vívta végig a hét év reményeit és csapásait miközben további három unokájának születését és növekedését érhette meg. Súlyos betegsége mellett nemcsak unokáira és családjára szakított időt, de fáradhatatlan lendülettel dolgozott és fejlesztette tovább életművét, támogatta munkatársait. 2019. július 11-én, életének 74. évében örök nyugalomra tért. dr. Szabóné dr. Benyeda Zsófia 552