Magyar Állatorvosok Lapja, 2022 (144. évfolyam, 1-12. szám)
2022-07-01 / 7. szám
IN MEMORIAM Dr. Horváth László (1923-2022) Dr. Horváth László 1923.06.13-án Földeákon kisiparos családban született két testvérével. Itt végezte el a négyosztályos elemi iskolát, majd Makón, nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett. Egyetemünkön 1941- ben kezdte meg tanulmányait. Kiskunhalason hunyt el, 2022.06.03.-án. Fordulatokban gazdag életében kiemelkedő szerepet kapott az 1956-os Forradalom és Szabadságharc, amelynek cselekvő részese és elszenvedője is volt. Pályáját, személyiségét élethűen mutatja be Horváth László kollégánk 2006-ban, a Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója alkalmával összeállított korrajza: „Négy rendszert éltem át és egy hatalmas világháborút. Megtapasztaltam, hogy mit jelentett a különböző korokban szerepelni, életben maradni, hogyan kellett megszenvedni, és áldozatot hozni a mindennapi életért. Ezt azért is tartom fontosnak, mert a háborúhoz, a fasizmushoz, a bolsevizmushoz képest bizony megbecsülendő még a mostani szabadságunk, és megbecsülendőek mostani lehetőségeink is. Most, mintha megint ugyan finomabb, rafináltabb eszközökkel, "békés" úton - fölbukkant volna az a stílus, amely szerint, majd megmondják nekünk, hogyan kell jól érezni magunkat. A "megmondás" - bármely diktatúra gyakorolta - vezetett, vezethetett olyan riasztó, személyesen is átélt borzalmakhoz és hétköznapi hősiességekhez, mint a nyilas karhatalmisták dunaparti tömegmészárlása, zsidók bújtatása, egyetemistaként az éhezés, a rettegés, a bevonulás SAS-behívóval, a kitelepítés az egyetemi zászlóaljjal, annak megélése, hogy mindössze nyolcan - hetvennégyből nyolcan - tértünk vissza, az együtt utazás-menetelés a koncentrációs táborok túlélőivel, hazatérve "nyugatos" minősítéssel élni, éveket várni, hogy selejt emberek "minősítsenek", 5 év késéssel diplomát kaphassak, s közben életben maradni, s életben tartani a reményt. Állatorvosként a Titó-féle láncoskutya-korszakban egy szerb nemzetiségű faluban megélni a falu 90%-ának kitelepítését, majd átélni a legszemélyesebb magánügyembe való beavatkozást, hogy kit választhatok társul. És, mert egy szerb leányt vettem feleségül, büntető helyekre kerülni állatorvosként, s ezért is büntetést, állásvesztést elszenvedni. Át kellett élnem a mai hírhedett lll/lll-as ügynöknek megfelelő beszervezési kísérletet arra, hogy a listán megadott parasztokról terhelő adatokkal szolgáljak, átélni azt, ahogy ezeket a derék embereket sunyi, aljas módon tönkretették. Meg kellett vívni a harcot magammal is, hogy ember, s eskümhöz híven állatorvos maradjak ilyen körülmények között is, vagy teljesítsem a párt parancsát. Feleségemmel együtt úgy döntöttünk, emberek maradunk. Át kellett élnem azt is, mi jár annak, aki ember akar maradni, ezért aljas emberek vádaskodásaival szemben védekezni, az emberként viselkedésért a léprecsalást átélni, következményként átélni az ÁVH-s kihallgatásokat, átélni egy kiváló ember, testi-lelki jóbarátom, sporttársam „eltűnését”, majd hazakerülését ronccsá verve, megvakítva, s néhány napon belül halálát, csupán azért, mert francia fogságba esett bátyjától, „nyugatról”, levelet kapott. 410