Magyar Asztalos, 1993. január-június (3. évfolyam, 1-6. szám)

1993-01-01 / 1. szám

A munkahelyi porkoncentráció alakulása a faipari üzemekben A faipari üzemek por-, forgácselszívó rendszereinek kialakításában az elmúlt idő­szakban jelentős változások következtek be:­­ az új nagy teljesítményű megmunkáló­gépektől a gyári előírások szerint mind na­gyobb légmennyiséget kell elszívni, így az el­szívó rendszerekkel egyre több hőenergiát visznek ki az üzemekből a fűtési idényben.­­ a környezetvédelmi előírások miatt a leg­­több üzemben finomszűrők beépítésével csök­kentették a kibocsátott levegő portartalmát. Ezek alapján energiatakarékosság céljából a legtöbb helyen felmerül a megtisztított leve­gő visszavezetésének gondolata. A visszave­zetett levegővel azonban, a finomszűrő levá­­lasztási hatásfokától függően, bizonyos mennyiségű port is visszavisznek az üzembe és ezáltal növelik a munkahely porkoncentrá­cióját. Tehát meg kell találni azt a határt, hogy egy adott leválasztó esetén a levegő hány szá­zalékát lehet visszavezetni anélkül, hogy a munkahelyi porkoncentráció túllépné a meg­engedett határt. Természetesen feltételezve azt, hogy az elszívórendszer megfelelően mű­ködtetve biztosítani tudja a megengedettnél kisebb munkahelyi porkoncentrációt. A munkahelyen maradó (el nem szívott) por és finompor, valamint a leválasztók után a szabadba kerülő finompor szennyező anyag­ként jelentkezik. A faipari üzemekben termelődő faporok keletkezésük révén a technikai porokhoz so­rolhatók, viszont kémiai felépítésük alapján az organikus eredetű porok közé tartoznak. Az organikus porok - szemben az ásványi - (különösen a kovasav tartalmú) és mérgező anyagot is tartalmazó porokkal - kevésbé testidegen anyagok. Figyelembe kell venni ugyanakkor még, hogy az adott üzem jellegé­től, a technológiától függően a faporokhoz változó arányban keveredhetnek más kémiai felépítésű és hatású anyagok. Például lakkcsiszolatpor, vagy egyszerűen az üzem padlózatáról származó por. Ezek a porok egészségkárosító hatásukat a légzőszer­veken át belélegezve fejtik ki és ezzel külön­böző légzőszervi megbetegedéseket okoznak. Ezeknek a megbetegedéseknek nagy része csak hosszabb idő után jelentkezik nyilvánva­ló tünetek formájában. Akkorra azonban már a betegség irreverzibilis elváltozásokat idézett elő a szervezetben. A legveszélyesebbek a 0,25-0,5 m fm közötti szemcsék, mert ezek a belégzéskor egészen a tüdőhólyagokig eljut­nak, ahhoz viszont túl nagyok, hogy a tüdő szellőzésével eltávozzanak. A bükk- és tölgyfaport epidemiológiai is­meretek alapján 1985 óta a rákkeltő anyagok csoportjába sorolják. Az egyéb faporokat po­tenciális rákkeltőnek tekintik, mivel a feldol­gozás, kezelés során különböző vegyi anya­gok hordozóivá válnak. Hazánkban a munkahelyek levegőtisztasá­gi követelményeinek tárgyalásával - szálló porok esetében - az MSZ 21461 szabvány foglalkozik. A nevezett szabvány a munkahelyek leve­gőtisztasági követelményeit tartalmazza, fib­­rogén szállóporok, rostszerkezetű porok és talkum esetében. Faporoknál a Munka és Üzemegészség­ügyi Intézet ajánlásai a mértékadóak ha­zánkban. Totálpor esetében 4,0 mg/Nm Respirábilis por esetében 0,4 mg/Nm3 Ezek az értékek elég szigorúak az ipar szá­mára, azonban még mindig jóval elmaradnak a nyugat-európai (2 mg/Nm3), illetve ameri­kai (1 mg/Nm ) értéktől. Ezek után tekintsük át, hogy hogyan tud­juk vizsgálni a levegő szilárd szennyeződése­it. A vizsgálat célja, hogy a gépkezelőket érő porkoncentrációt az ismertetett határértékek alá tudjuk szorítani, valamilyen műszaki meg­oldással. Természetesen ehhez szükséges, hogy a tényleges munkahelyi porkoncentráci­ót megfelelő biztonsággal - és elfogadott mó­don - mérni tudjuk. A mérés a szabvány követelményeinek megfelelőn kétfajta pormennyiség - totál és respirábilis - mennyiség mérésére koncentrá­lódik. A totál pormennyiség a porszemcsék azon részét jelenti, amelyet a mintavevő készülék 1,25 -te 10% m/s levegősebességnél beszív. Ez megfelel a belélegzett por mennyiségének. Respirábilis por a szálló porok azon része, amely áthalad egy olyan leválasztó rend­szeren, amelynek a leválasztási karakteriszti­kája megfelel a Johannesburgi diagramnak és amelyet egy 99,96%-os leválasztási hatásfokú szűrőn választottunk le. Hazánkban az e célra elfogadott berendezés a Perszométer típusú kétlépcsős mintavevő, to­tál és respirábilis pormennyiség mérésére is al­kalmas. A beszívott levegőmennyiség állandó 21/min és a beszívási sebesség megfelel a már említett 1,25 m/s-nak. A levegő ki-, illetve visszavezető csatornák áramló közegéből tör­ténő mintavételre, illetve az ennek megfelelő emissziós érték meghatározására alkalmas az ún. PORKON nevű készülék, mellyel leválasz­tási hatásfokot tudunk meghatározni faporra, pernyére és egyéb porokra vonatkozóan. A fenti készülékek az egyetem faipari gép­­tani tanszékén rendelkezésre állnak, mivel az OTK AIII. kutatási téma keretében és diszcip­lináris kutatási témaként is foglalkozunk a fenti probléma megoldásának műszaki-gaz­dasági vonatkozásaival. Tapasztalataink alapján a legfontosabb be­folyásoló tényezők, amelyek a kialakuló munkahelyi poremissziót alapjaiban megha­tározhatják: - gép, illetve a porképződési hely burko­lata - a burkolathoz csatlakozó elszívórend­szer jó elszívási hatékonysága - a porelszívó rendszer leválasztási hatás­foka - a légvisszavezetés aránya. Ezek azok a tényezők, amelyeket a mun­kahelyi poremisszió mérésével egyidőben, il­letve kedvezőtlen értékek esetén különösen vizsgálnunk kell, és voltaképpen ezek köré csoportosulnak a jövő feladatai is. Természetesen a munkahelyi poremisszió határértékeinek betartása nemcsak műszaki, hanem gazdasági kérdés is. Vagyis lehetőleg minél kevesebb költséggel kívánjuk a kiala­kuló poremissziót a határérték alá szorítani. A jövő feladata kell hogy legyen - a fapo­rok veszélyessége miatt - a munkahelyi por­emissziók a lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Hiszen várható, hogy a jelenlegi 4 mg/m3 hazai érték igazodni fog az európai 2 mg/m3 értékhez. Ezen értékek betartása fel­adatokat szab mind az ipar, mind a szakirányú felsőoktatás, jelen esetben egyetemünk szak­emberei számára. Ezek a feladatok az alábbiak: - az üzemekben a jelenlegi munkahelyi porkoncentrációk feltérképezése, - a por-, forgácselszívó rendszerek levá­lasztó berendezései után kibocsátott és vissza­vezetett levegő porkoncentrációjának beméré­se, - a megengedett munkahelyi poremisszi­ós értékek biztosításával kapcsolatos lehető­ségek számbavétele, - megfelelő mennyiségű mérési ered­mény alapján el kell különíteni azokat a be­rendezéseket, melyekkel elsősorban foglal­kozni kell, - ezeknél meg kell vizsgálni a por­, for­gács keletkezésének körülményeit szemcse­összetételét és azt befolyásoló tényezőket, - vizsgálni kell a gép konstrukciója által megengedett hatékonyabb elszívófejek kiala­kításának vagy a gép teljes burkolásának le­hetőségeit, - korszerű, megfelelő hatékonyságú, de relatíve minél kisebb költséggel dolgozó el­szívórendszer kialakítását, - az automatizált és burkolt folyamat ki­alakításának lehetőségét. Az előzőekben felsorolt feladatok elvégzé­sére tanszékünk felkészült és a faipari üzemek ezen problémáinak megoldásában szívesen segítségükre leszünk. Dr. Varga Mihály egyetemi adjunktus Dr. Boronkai László egyetemi adjunktus Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Géptan Tanszék 1993. január 2 Magyar Asztalos

Next