Magyar Asztalos, 1993. január-június (3. évfolyam, 1-6. szám)
1993-01-01 / 1. szám
A munkahelyi porkoncentráció alakulása a faipari üzemekben A faipari üzemek por-, forgácselszívó rendszereinek kialakításában az elmúlt időszakban jelentős változások következtek be: az új nagy teljesítményű megmunkálógépektől a gyári előírások szerint mind nagyobb légmennyiséget kell elszívni, így az elszívó rendszerekkel egyre több hőenergiát visznek ki az üzemekből a fűtési idényben. a környezetvédelmi előírások miatt a legtöbb üzemben finomszűrők beépítésével csökkentették a kibocsátott levegő portartalmát. Ezek alapján energiatakarékosság céljából a legtöbb helyen felmerül a megtisztított levegő visszavezetésének gondolata. A visszavezetett levegővel azonban, a finomszűrő leválasztási hatásfokától függően, bizonyos mennyiségű port is visszavisznek az üzembe és ezáltal növelik a munkahely porkoncentrációját. Tehát meg kell találni azt a határt, hogy egy adott leválasztó esetén a levegő hány százalékát lehet visszavezetni anélkül, hogy a munkahelyi porkoncentráció túllépné a megengedett határt. Természetesen feltételezve azt, hogy az elszívórendszer megfelelően működtetve biztosítani tudja a megengedettnél kisebb munkahelyi porkoncentrációt. A munkahelyen maradó (el nem szívott) por és finompor, valamint a leválasztók után a szabadba kerülő finompor szennyező anyagként jelentkezik. A faipari üzemekben termelődő faporok keletkezésük révén a technikai porokhoz sorolhatók, viszont kémiai felépítésük alapján az organikus eredetű porok közé tartoznak. Az organikus porok - szemben az ásványi - (különösen a kovasav tartalmú) és mérgező anyagot is tartalmazó porokkal - kevésbé testidegen anyagok. Figyelembe kell venni ugyanakkor még, hogy az adott üzem jellegétől, a technológiától függően a faporokhoz változó arányban keveredhetnek más kémiai felépítésű és hatású anyagok. Például lakkcsiszolatpor, vagy egyszerűen az üzem padlózatáról származó por. Ezek a porok egészségkárosító hatásukat a légzőszerveken át belélegezve fejtik ki és ezzel különböző légzőszervi megbetegedéseket okoznak. Ezeknek a megbetegedéseknek nagy része csak hosszabb idő után jelentkezik nyilvánvaló tünetek formájában. Akkorra azonban már a betegség irreverzibilis elváltozásokat idézett elő a szervezetben. A legveszélyesebbek a 0,25-0,5 m fm közötti szemcsék, mert ezek a belégzéskor egészen a tüdőhólyagokig eljutnak, ahhoz viszont túl nagyok, hogy a tüdő szellőzésével eltávozzanak. A bükk- és tölgyfaport epidemiológiai ismeretek alapján 1985 óta a rákkeltő anyagok csoportjába sorolják. Az egyéb faporokat potenciális rákkeltőnek tekintik, mivel a feldolgozás, kezelés során különböző vegyi anyagok hordozóivá válnak. Hazánkban a munkahelyek levegőtisztasági követelményeinek tárgyalásával - szálló porok esetében - az MSZ 21461 szabvány foglalkozik. A nevezett szabvány a munkahelyek levegőtisztasági követelményeit tartalmazza, fibrogén szállóporok, rostszerkezetű porok és talkum esetében. Faporoknál a Munka és Üzemegészségügyi Intézet ajánlásai a mértékadóak hazánkban. Totálpor esetében 4,0 mg/Nm Respirábilis por esetében 0,4 mg/Nm3 Ezek az értékek elég szigorúak az ipar számára, azonban még mindig jóval elmaradnak a nyugat-európai (2 mg/Nm3), illetve amerikai (1 mg/Nm ) értéktől. Ezek után tekintsük át, hogy hogyan tudjuk vizsgálni a levegő szilárd szennyeződéseit. A vizsgálat célja, hogy a gépkezelőket érő porkoncentrációt az ismertetett határértékek alá tudjuk szorítani, valamilyen műszaki megoldással. Természetesen ehhez szükséges, hogy a tényleges munkahelyi porkoncentrációt megfelelő biztonsággal - és elfogadott módon - mérni tudjuk. A mérés a szabvány követelményeinek megfelelőn kétfajta pormennyiség - totál és respirábilis - mennyiség mérésére koncentrálódik. A totál pormennyiség a porszemcsék azon részét jelenti, amelyet a mintavevő készülék 1,25 -te 10% m/s levegősebességnél beszív. Ez megfelel a belélegzett por mennyiségének. Respirábilis por a szálló porok azon része, amely áthalad egy olyan leválasztó rendszeren, amelynek a leválasztási karakterisztikája megfelel a Johannesburgi diagramnak és amelyet egy 99,96%-os leválasztási hatásfokú szűrőn választottunk le. Hazánkban az e célra elfogadott berendezés a Perszométer típusú kétlépcsős mintavevő, totál és respirábilis pormennyiség mérésére is alkalmas. A beszívott levegőmennyiség állandó 21/min és a beszívási sebesség megfelel a már említett 1,25 m/s-nak. A levegő ki-, illetve visszavezető csatornák áramló közegéből történő mintavételre, illetve az ennek megfelelő emissziós érték meghatározására alkalmas az ún. PORKON nevű készülék, mellyel leválasztási hatásfokot tudunk meghatározni faporra, pernyére és egyéb porokra vonatkozóan. A fenti készülékek az egyetem faipari géptani tanszékén rendelkezésre állnak, mivel az OTK AIII. kutatási téma keretében és diszciplináris kutatási témaként is foglalkozunk a fenti probléma megoldásának műszaki-gazdasági vonatkozásaival. Tapasztalataink alapján a legfontosabb befolyásoló tényezők, amelyek a kialakuló munkahelyi poremissziót alapjaiban meghatározhatják: - gép, illetve a porképződési hely burkolata - a burkolathoz csatlakozó elszívórendszer jó elszívási hatékonysága - a porelszívó rendszer leválasztási hatásfoka - a légvisszavezetés aránya. Ezek azok a tényezők, amelyeket a munkahelyi poremisszió mérésével egyidőben, illetve kedvezőtlen értékek esetén különösen vizsgálnunk kell, és voltaképpen ezek köré csoportosulnak a jövő feladatai is. Természetesen a munkahelyi poremisszió határértékeinek betartása nemcsak műszaki, hanem gazdasági kérdés is. Vagyis lehetőleg minél kevesebb költséggel kívánjuk a kialakuló poremissziót a határérték alá szorítani. A jövő feladata kell hogy legyen - a faporok veszélyessége miatt - a munkahelyi poremissziók a lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Hiszen várható, hogy a jelenlegi 4 mg/m3 hazai érték igazodni fog az európai 2 mg/m3 értékhez. Ezen értékek betartása feladatokat szab mind az ipar, mind a szakirányú felsőoktatás, jelen esetben egyetemünk szakemberei számára. Ezek a feladatok az alábbiak: - az üzemekben a jelenlegi munkahelyi porkoncentrációk feltérképezése, - a por-, forgácselszívó rendszerek leválasztó berendezései után kibocsátott és visszavezetett levegő porkoncentrációjának bemérése, - a megengedett munkahelyi poremissziós értékek biztosításával kapcsolatos lehetőségek számbavétele, - megfelelő mennyiségű mérési eredmény alapján el kell különíteni azokat a berendezéseket, melyekkel elsősorban foglalkozni kell, - ezeknél meg kell vizsgálni a por, forgács keletkezésének körülményeit szemcseösszetételét és azt befolyásoló tényezőket, - vizsgálni kell a gép konstrukciója által megengedett hatékonyabb elszívófejek kialakításának vagy a gép teljes burkolásának lehetőségeit, - korszerű, megfelelő hatékonyságú, de relatíve minél kisebb költséggel dolgozó elszívórendszer kialakítását, - az automatizált és burkolt folyamat kialakításának lehetőségét. Az előzőekben felsorolt feladatok elvégzésére tanszékünk felkészült és a faipari üzemek ezen problémáinak megoldásában szívesen segítségükre leszünk. Dr. Varga Mihály egyetemi adjunktus Dr. Boronkai László egyetemi adjunktus Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Géptan Tanszék 1993. január 2 Magyar Asztalos