Magyar Belorvosi Archivum 31. (1978)
1978 / 6. szám - Hámori Artúr dr.: Hajós Károly emlékezete
A klinikáról való távozása némi törést jelentett tudományos munkásságában. Sajnos a kis létszámú poliklinikai osztály nem jelentett kielégítő elfoglaltságot és kellő laboratórium sem állott rendelkezésére, ezért másodállásban az akkori OTI Balesetkártalanítási Osztályán, mint belgyógyász szakértő főorvos keresett új kutatási lehetőségeket. E szakértői működéssel kapcsolatosan is számos endokrin és allergiás vonatkozású kérdéssel foglalkozott és új összefüggéseket tárt fel. Eredményeit 20 tudományos közleményben írta le. Ezek közül kiemelkednek a traumás Basedownal, a baleset és asthma összefüggésével és az allergiás betegségek kártalaníthatóságával foglalkozó művek. A felszabadulás után kifejlesztett nagy létszámú belosztály megfelelő laboratóriumi lehetőségekkel és ambulanciával arra indította, hogy minden erejét és idejét az allergológia művelésére fordítsa. Ennek eredményeképpen 1952-ben a TMB kandidátusi fokozatot adományozott. 1955-ben megvédte doktori disszertációját. Címe: „Vizsgálataink az asthma bronchiale keletkezéséről és gyógyításáról”. Doktori disszertációja szokatlan formájú volt. A TMB szólította fel, hogy a doktori cím elnyerése céljából adjon összefoglalást több évtizedes kutató munkájáról. Ezért az irodalom mellőzésével kizárólag saját vizsgálatairól számolt be. Óriási beteganyagot tekintett át, amelynek alapján alig van az asthmabetegségnek olyan problémája, amelyben nem alakított ki önálló álláspontot. Ezek közül legfontosabb, hogy az asthmabetegséget a központi szabályozás zavarának tekinti és kombinált gyógymódot ajánl. Hajós Károly több, mint 5 évtizedes orvosi irodalmi munkássága nem felel meg a szoros értelemben vett úgynevezett alapkutatások követelményeinek, de nem is volt öncélú. Tudományos törekvéseit magas etikai szellem hatotta át. A talált klinikai és laboratóriumi adatok elemzésekor legfőbb gondja az volt, hogy miként szolgálják közvetlenül a beteg ember érdekeit akár diagnosztikai, akár terápiás szempontból. Tudományos munkásságát jellemzi a kritikai szellem. Magáévá tette azt a tételt, hogy a terápia kritikája a legnehezebb orvosi feladatok közé tartozik. 5—10 éves periódusra bontott adatokból igyekezett megállapítani az asthma bronchiale terápiájának hatékonyságát. Saját megfigyelései és a világirodalmi háttér alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy tartós gyógykezelési eljárásokról megbízható véleményt alkotni majdnem lehetetlen. A terápiás eredmények nehezen hasonlíthatók össze, mert a szerzők terminológiája nem egységes (ma is igaz) és a kezelt betegek környezete, a szociális viszonyok és a kísérő, következményes elváltozások változó tényezők (milyen igaz). Hajós könyveinek, közleményeinek, referátumainak és különböző kongresszusokon elhangzott előadásainak ez a vezető eszméje. Gazdag klinikai anyag alapján bizton állíthatta, hogy az asthma és minden allergiás betegség lefolyása periodikus és a különböző diagnosztikai és gyógyító időszakok összehasonlítása sok tévedésre ad alkalmat. Az allergiás betegségek patogenezisének értelmezésekor szerencsésen tárja fel a pszichikus és vegetatív kapcsolatok jelentőségét, ugyanakkor hangsúlyozza az endokrin és allergiás mechanizmusok fontos szerepét. Minden lehetséges fórumon hangoztatta, hogy az allergiás betegség, így különösen az asthma, az egész embernek a betegsége, nemcsak egy szervre lokalizált kórfolyamat. Ennek a koncepciónak alapvető jelentőségét az allergiás betegségek megelőzésében, kezelésében és különösen a gondozással kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hajós Károly tudományos munkásságát végeredményben 200-nál több közlemény jelzi, melyek magyarul, németül, angolul, oroszul, franciául és olaszul jelentek meg. Ezeken kívül 5 könyvet és 5 könyvfejezetet írt. Még a két világháború között jelent meg „A vegetatív idegrendszer megbetegedései” (1931), majd „A belsősecretiós betegségek” (1935) című munkája. Legfontosabb könyvének tartom a Rajka Ödönnel közösen írt nagy művet, mely 1944-ben jelent meg, címe: „Asthma, ektema és rokon kórképek az allergia tanának tükrében”. Figyelemreméltó a bevezetés, amelyben közlik a szerzők, hogy több évtizedes kutatások eredményei-