Magyar Belorvosi Archivum 35. Supplementum (1982)
1982 / 1. szám - Polgár Mária dr.: A posztkoitális kontracepció és annal lehetősége
Magyar Belorvosi Archivum Supplementuma 19 3—7. 1982. Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet nőgyógyászati szakrendelés A posztkoitális kontracepció és annak lehetősége POLGÁR MÁRIA dr. Wagenen és kutatócsoportja [1] nevéhez fűződik az a kísérletes megfigyelés, hogy a kopuláció után adagolt ösztrogén gátlóan hat a zygota fejlődésére. Később különféle sztilbénszármazékokról is bebizonyosodott, hogy szaporodásgátló tulajdonságuk posztkoitális alkalmazás esetén is érvényesül [2, 3]. Hazai szerzők közül Szontágh és Kovács [4], valamint Seregély és Darvas [5, 6] végeztek humán megfigyeléseket a közösülés után adagolt dienesztrollal, ill. dietilszilbesztrollal, és mindkettőt hatásosnak találták. A kipróbált vegyületek később ismeretessé váló toxikus és kancerogén hatása gátat vetett azok elterjedésének. A nemi aktus utáni hormonális védekezésnek a progesztagén hatású hormonok teremtették meg az alapját. Elméletileg valamennyi szintetikus gesztagén alkalmas erre a célra [7,8], farmakológiai sajátságai alapján mégis a levo-norgesztrel bizonyult a legkedvezőbbnek. A levonorgesztrel 1963 óta ismert a szakirodalomból, amióta Edgren és munkacsoportja pontos farmakológiáját [9] közölték. Szerkezetileg abban különbözik a legtöbb gesztagén szteroidtól, hogy a szteroidváz 13-as pozícióján nem metil-, hanem etilszubsztituenst tartalmaz. Ennek a minimális strukturális eltérésnek tulajdonítják, hogy lényegesen megváltozik a kémiai prekurzornak tartható 13-béta-metil-17-alfa-etinil-17-béta-hidroxi-4-génen-3-on biológiai tulajdonsága. A 13-as helyzetű etilcsoport lényegesen növeli a molekula gesztagén hatását. A levonorgesztrel a napjainkban legerősebbnek tartott szteroid-progesztatív szempontból, amely a Clauberg- és McGinty-tesztekben, továbbá a terhességfenntartó és szülést késleltető hatásban (amelyek a progesztatív tulajdonság kísérletes jellemzői) nemcsak a progeszteront, hanem a többi nor-szteroidot és gesztagént is felülmúlja, ösztrogén hatást nem mutat: uterotrop tulajdonsága minimális, hüvelyhám-kornifikációt nem okoz. Antiösztrogén aktivitása tetemes: az ösztradiol-benzoát uterotrop hatását 33%-kal csökkenti. Erős antigonadotrop és minimális androgén-anabolikus sajátságé. Az említett farmakológiai természetének köszönhetően, a levonorgesztrel a kombinált antikoncipiens tabletták nagyon előnyös hatóanyagának bizonyult, ahogy ezt a magyar Ovidon* [10,11,12] és Rigevidon* [13,14,15] készítményeknél láttuk. Kesserű 1973-ban [16] az akkor még d-norgesztrelnek nevezett vegyületről 4631 esettel szerzett tapasztalatairól közölt adatokat. A készítményt 150—400 mikrogramm dózisban adta post coll., egyetlen alkalommal. A nagyobb adagok applikálásakor 1,69 ún. korrigált hibaarányt talált, ami kontraceptív hatásosság szempontjából elfogadható. A Schering A. G. által szervezett dél-amerikai vizsgálatok eredményei 1 mg-os dózisok adásakor ennél is kedvezőbb effektust, 0,7 értékű hibaarányt mutattak ki [17]. Magyar szerzők közül többen beszámoltak a levonorgesztrel 0,75 mg-os posztkoitális alkalmazásáról [18, 19, 20, 21]. A módszert kellő biztonságúnak és ritkán kohabitáló nők számára előnyösnek találták. Előnyös, mert ösztrogénmentes, hogy sok nőt mentesít a rendszeres tablettaszedéstől, hogy ártalmatlanabb a kombinált tablettáknál, és hogy sokkal ritkábban ellenjavallt, mint azok. A közösülés után használatos tabletta (0,75 mg levonorgesztrel) mellékhatásai közül csak a megvonásos vérzést és a bevételt követő hányingert, rossz közérzetet tartják említésre méltónak. A Postinorral* elvégzett multi *A Kőbányai Gyógyszerárugyár készítményei.