Magyar Belorvosi Archivum 53. (2000)

2000 / 2. szám - Gasztroenterológia - Dr. Döbrönte Zoltán: A gastoenteropancreaticus neuroendokrin tumorok belgyógyászati kezelésének újabb lehetősége

metastasisok számában és nagyságában kimutatható változást a kezelés bevezetése óta nem észleltünk. VIP-oma esetén a súlyos fokú dehidráció és elekt­rolithiány miatt az elsődleges teendő a folyadék- és elektrolitpótlás. Mivel e daganat jól reagál a kemoterá­piára, az inoperabilis esetekben a kezelést ezzel érde­mes kezdeni. Az octreotid a tüneti terápia drámai hatású eszköze: 24 órán belül annyira csökkenti a hasmenést, hogy felfüggeszthetővé válik a parenteralis folyadék- és elektrolitpótlás. Folyamatos adásával az esetek 85%­­ában a tünetek tartósan és jól befolyásolhatók. A glucagonoma általában a jellemző bőrtünet, az erythema necrolyticans migrans alapján kerül felisme­résre. Ha műtétre nincs lehetőség, kemoterápiával kell próbálkozni (dacarbazin). Sikertelensége esetén octreotid-kezeléssel az esetek döntő többségében gyors és tartós javulás érhető el, ami egyaránt vonatkozik a jellegzetes bőrelváltozás és a szisztémás klinikai tüne­tek, köztük az anorexia regressziójára. Az insulinoma az esetek 90%-ában jóindulatú és se­­bészileg eltávolítható. Metasztatizáló insulinoma esetén kemoterápiát kell alkalmazni.10 Hatástalansága esetén diazoxid vagy octreotid adható tüneti kezelésként. A diazoxid gátolja az inzulin felszabadulást és fokozza a glikogenolízist, azonban csak az esetek több mint felé­ben hatásos. Mellékhatásként vízretenciót okoz, ezenkí­vül hányinger és hypertrichosis fordulhat elő. Jelenleg Magyarországon orálisan adható diazoxid nincs forga­lomban. Az octreotid insulinomában ugyancsak az ese­tek felében hatásos, mert e daganatoknak csak kb. 50%­­ban van octreotid-kötő somatostatin-receptoruk. A má­sik 50%-ban a glukagon és a növekedési hormon termelésének szupprimálásával inkább fokozhatja a hypoglycaemiát. Az octreotid-kezelés bevezetése insuli­noma esetén ezért mindig szoros megfigyelést igényel. A gastrinoma tüneti kezelésében a protonpumpa-gát­lók az octreotidnál hatásosabb, orálisan alkalmazható terápiás lehetőséget biztosítanak. Mindazon esetekben, amikor kurativ resectióra nincs lehetőség, hosszú éve­ken át nagy dózisban adhatók. A napi adagot a savszek­réció (vagy a szérumgasztrinszint) ellenőrzésével egyé­nileg kell beállítani, rendszerint a szokásos dózis több­szörösére (3-20-szorosára) van szükség. Az octreotid e kórkép hosszú távú kezelésében ezért inkább csak el­méleti jelentőségű (2. táblázat). Az octreotid-kezelés hatása a tumornövekedésre A somatostatin és analógiai kísérleti adatok szerint gá­tolják a tumorsejtek proliferációját. Az e kérdést vizsgá­ló két prospektív klinikai tanulmány eredménye alapján azonban úgy tűnik, hogy az actreotid-kezeléstől legfel­jebb a tumor nagyságának stabilizálódása várható, reg­ressziója nem, és e hatás is csak az esetek egy részében érvényesül.2012 Sandostatin LAR® A tartós tüneti kezelésben új korszak kezdődött a San­dostatin LAR® bevezetésével. (A LAR az angol ,,/ong­­acting repeatable” szavak kezdőbetűiből összeállított el­nevezés.) A Sandostatin LAR® egy im­­ádható hosszú hatású octreotid-acetát depot készítmény, mely kiiktatja a napi háromszori subcutan injekciózással járó kényel­metlenséget. Lassú hatóanyag-felszabadulása révén ugyanis 28 napi tartós vérszintet biztosít, így havonta egyszer kell csak adni.­ A készítmény a közelmúltban Magyarországon is törzskönyvezésre került. Bár a plató szérumszint eléréséhez kb. 2 hónap szük­séges, a terápiás vérszint már kb. 14 nap alatt kialakul. Az első 14 napban ezért a hagyományos Sandostatin® injekciót a hatásosnak bizonyult dózisban folytatni kell, míg új beteg beállítása esetén 3x100 pg dózisban aján­lott adni az első 14 nap lefedésére. A Sandostatin LAR® optimális dózisa 20 mg im. 4 hetente ismételve. Három hónap után a dózis a tünetektől függően csökkenthető 10 mg-ra vagy növelhető 30 mg-ra. A tünetek átmenti exacerbatiója esetén, amire főként az első 2 hónapban - a maximális vérkoncentráció eléréséig - lehet számíta­ni, sem alkalmazott hagyományos Sandostatin® injekció­val lehet a kezelést kiegészíteni (1. ábra). Mellékhatásai az octreotidéval megegyezően ritkák és általában jól tolerálhatók. Hosszú távon előfordulhat fokozott epekőképződési hajlam - a CCK-gátlás okozta epehólyag-hypokinesis miatt, steatorrhoea - a pancreas­­szekréció gátlása miatt és a postprandialis glukóztoler­ancia változása - az inzulin, a glukagon és a növekedé­si hormon szekréciójának gátlása miatt. A Sandostatin LAR® valóban új korszakot nyit a GÉP tumorok kezelésében. Azon felül, hogy minden olyan hatással rendelkezik, amivel a Sandostatin®, elő­nye, hogy a beteg számára egy sokkal inkább elfogad­ható, kényelmes kezelési módot biztosít, minden 2. táblázat. GÉP tumorok palliatív belgyógyászati kezelése Carcinoid szindróma a. hepatica embolisatio octreotid a-interferon kombinált kezelés VIP­oma kemoterápia octreotid Glucagonoma kemoterápia octreotid Insulinoma (csak 10%-ban malignus) kemoterápia diazoxid octreotid Gastrinoma protonpumpa-gátló MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM 2000/2 90

Next