Magyar Bibliofil Szemle, 1924 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1924 / 2. szám - Könyvtári séták
nemisza Anna, Petrőczy Kata, Bethlen Kata és annyi sok más híres derék magyar nagyasszony leveleivel mind képviselve van. A könyvtáralapító derék nagyasszony, kinek a tudomány és irodalom minden igaz barátja évek óta tisztelettel emlegeti nevét, azt is kikötötte, hogy nevét ne hozzák nyilvánosságra. A fővárosi könyvtár újdonsága, hogy a régi Budapest bibliográfiája (1711-ig), melyet nagy buzgalommal és szakértelemmel dr. Ballagi Aladár gyűjtött össze és dolgozott fel, nem sokára kikerül a sajtó alól. Minden bibliofil, akinek alkalma volt beszélni a lelkes gyűjtővel s hallott az ízelítőül adott mutatványokról, türelmetlenül várja a kötet megjelenését. A könyvtár egyébként tovább folytatta hatalmas népművelési hivatását s dr. Kremmer Dezső igazgató, az őt megértő Lobmayer Jenő széles látókörű új tanácsnok hathatós támogatásával újabb három (a Bakácstéri, Hunyadi-téri és Óbudai) fiókkönyvtárt rendezett be s adott át a nyilvánosságnak. Hogy a rohamosan emelkedő könyvárak mellett a nyilvános könyvtári olvasótermek jelentősége épen olyan rohamosan emelkedik, nem szükség e helyen fejtegetnünk. E fővárosi tájékozódás után a vidéki könyvtárak látogatására kerül a sor s első vidéki útunk Szegedre visz. Két könyvtár is van itt, mindkettő megérdemli az érdeklődést, az egyik a Somogyi könyvtár, a másik a m. kir. Ferenc József Tudományegyetemi könyvtár. Az egyik arra példa, hogy egy jól megalapozott könyvtár a mai nehéz viszonyok között micsoda heroikus küzdelmet folytat, hogy nívón maradhasson, a másik, hogyan lesz a semmiből egyetemi könyvtár. A Somogyi-könyvtárat egy művelt könyvkedvelő főpap, Somogyi Károly esztergomi kanonok 1881-ben ajándékozta a városnak s már a Szegedre szállításkor 17,572 műből, azaz 40,524 kötetből állott. Különösen theológiai művekben volt gazdag, de a történettudomány, nyelvészet és irodalom is szépen volt képviselve s több alapvető munka, a Migne-féle Patrologia, a Pertz-féle Monumenta stb. megvolt s azóta is szépen gyarapodott. Javadalmazása mindig szerény volt s ez a szerény javadalom a pénzérték lezuhanásával szinte a semmivel lett egyenlő értékű. Bámulatos az a leleményesség, amellyel a lelkes és derék igazgató Móra Ferenc, akinek vállára azonkívül a Néprajzi Múzeum, Régiségtár és még más gyűjtemények gyarapítási gondja is nehezül, a mindinkább növekvő könyv- és folyóiratínséget megszüntetni törekszik. Társadalmi gyűjtést rendez, felolvasásokat tart, hogy azok jövedelmét könyv- és folyóiratszerzésre fordíthassa. Ismerve a mi viszonyainkét, ez nem lehet a könyvtárfenntartásnak állandó alapja s a városnak immár gondoskodni kell megfelelő dotációról, annál is inkább, mert a város új egyeteme a könyvtárhasználók számát hatalmasan megnövesztette. A kolozsvári egyetem szépen felszerelt, európai hírű, gazdag, modern könyvtárát mint többi intézeteit is kénytelen volt az úgynevezett utódállamnak átadni, csak egy elszánt, lelkes, szakképzett könyvtárnokcsapatot hozott el magával új szék-103