Magyar Bibliofil Szemle, 1924 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1924 / 3-4. szám - TÁRCA - Sikabonyi Antal: Kossuth-emlékkiállítás a Nemzeti Múzeumban

Az okiratot már nagyon reszkető kézzel Kossuth Lajos, Kossuth Ferenc, if­j. Kossuth Lajos s a könyvtár megszerzésére alakult bizottság tagjai írták alá, így került Kossuth Lajos könyvtára mint „örök alapítvány“, „letétként“ a Nemzeti Múzeumba. A másik nevezetes okirat egy adásvételi szerződés, amely Kossuth Lajos halála után Kossuth fiai és a Nemzeti Múzeum között jött létre. Ebben a szerződésben Kossuth fiai átengedik a Nemzeti Múzeumnak „néhai atyjuk után hátramaradt kéziratokat, levelezéseket és egyéb gyűjteményeket, il­letve emléktárgyakat“, s a szerződő felek kijelentik, hogy e „kéziratok és levelezések 1894. évi március 20-tól számított harminc éven belül nyilvános irodalmi feldolgozás tárgyát nem képezhetik.“ A szerződés részletesen felsorolja az átadott iratokat. Köztük vannak: Kossuth Lajosnak ifjú korában írt dolgozatai; a nyolcszáznegyvenes évek­ben hozzá intézett levelek (Deáktól, Wesselényitől stb.); kiutahiai levele­zései a nagyhatalmak követeivel; az Egyesült Államokban kifejtett tevé­kenységére vonatkozó iratok; levelezései a nyolcszázötvenes években az európai forradalmi pártok vezéreivel (Mazzini stb.); a nyolcszázötvenkilenc évi szereplésére vonatkozó iratok s levelek (Napoleon hercegtől, Napoleon császár megbízottjától [Pietri], az olasz király megbízottjától [Veratri di Ca­­stiglione gróf], Garibalditól, Cavourtól, Ricasolitól, Minghettitől, Klapkától, Türrtől), s a hazai mozgalmakkal kapcsolatos iratok. A harminc évi tilalmi idő letelt: ez adta az alkalmat, hogy a Nemzeti Múzeum könyvtára Kossuth Lajos könyvtárának és a kutatások számára felszabadult iratoknak anyagából s az emléktárgyakból, amelyek ugyanakkor a Múzeum más táraiba kerültek, emlékkiállítást rendezzen. S az egykorú írott dokumentumokból s emléktárgyakból a legnagyobb­­szabású, de egyben legstílszerűbb magyar élet bontakozik ki előttünk. ősök. Itt látjuk a Kossuth család címeres levelét. S eltűnődhet a szem­lélő, hogy épp a magyar vérből származott, legnagyobb magyar király, Mátyás adta ki a címeres levelet Kossuth Miklósnak és utódainak, Budán 1479-ben. (S nem 1470-ben, amint Gracza György írja Kossuth életrajzában.) Egy-egy levélből elénk tűnnek a nemes szülők, akiknek a fiú pőrének elhú­zódásáról panaszkodik. Ifjú. Bizonyítványai tanúskodnak szorgalmáról, jegyzetei olvasmányairól, dolgozatai az érdeklődésről, amellyel figyelte már akkor a kulturális és tár­sadalmi viszonyokat. (Értekezés az éhség­mentő intézetekről.) Irodalmi ambícióit mutatja egy ötfelvonásos színdarab, amelyet 1827-ben fordított magyarra. Van azonban Kossuthnak egy eredeti, történelmi tárgyú szín­darabja is: András és Béla, vagy a korona és a kard. Harcias nemzeti dráma öt felvonásban. 1833-ban elő is adták Pozsonyban. Történetíróink is meg­feledkeznek róla. Hol lappang, nem tudni. E kiállítás talán rátereli a figyelmet. Küzdelmek. Látjuk kézírásban az Országgyűlési Tudósításokat. Az ítélet­levelet, amely három évi fogsággal sújtja. Elfogják a Zugligetben. Azonban 194

Next