Magyar Bioetikai Szemle, 1996 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám
Nováky Erzsébet Jövőkutatás és környezetvédelem foglalkozik. Azt keresi, hogy a közeli és a távoli jövőben milyen fejlődéstendenciák, események és állapotok jöhetnek létre. Lényeges észrevennünk, hogy a jövőkutatás a jövőre vonatkozó állításokat, értékítéleteket nem kizárólagosan a jövő megismerése, hanem a jelenbeni döntések, cselekedetek formálása céljából fogalmazza meg. Nemcsak azt tárja fel, hogy a jövőben milyen feltételek, körülmények között tevékenykedhetünk, élhetünk, gazdálkodhatunk, hanem azt is, hogy a jelenbeni cselekedeteink milyen jövőbeni következményeket vonhatnak maguk után. A jövőkutatás annak révén, hogy feltárja a várható fejlődési utakat, eseményeket és állapotokat, valamint ezek feltételeit, csökkentheti a jövővel kapcsolatban mindig fennálló bizonytalanságot. A jövőkutatásban a bizonytalanság kettős — ontológiai és gnoszeológiai — bizonytalanság fomájában jelenik meg. Bizonytalan a jövőbeni valóság, az, hogy a lehetséges jövőváltozatok közül a jövőben melyik fog megvalósulni, s bizonytalan a formálódó jövőről való vélekedésünk is. A szaktudományi predikciók azonban nem helyettesíthetik a jövőkutatást, mert az egyes szaktudományok jövő felé fordulása különböző, s az egyes szaktudományokban és a jövőkutatásban értelmezett jövő eltérnek egymástól. A szaktudományi predikciók révén egy-egy részterület jövője tárható fel. Ezek a részismeretek azonban nem rakhatók össze sem mechanikusan, sem egy adott szaktudomány szempontjai szerint olyan egésszé, konzisztens rendszerré, amely az aktuálisan felmerülő jövőproblémák lehetséges megoldását, jövőjét nyújtaná. Az egyes szaktudományok jövőorientáltsága és fejlettségi szintje ugyanis különböző mértékű, jövőjük nem azonos mértékben és az adott tudományterület által vizsgált formában, lényeges a társadalom számára. A szaktudományok által nyújtott predikciók következményjövők, ezért önmagukban nem elégségesek a jövő lehetőségeinek feltárásához. A jövő ugyanis bizonyos mértékig más is lesz, mint amilyen a múlt és a jelen. A másság fő forrása a környezeti feltételek és a vizsgált jelenség dinamikus tulajdonságainak kölcsönösen függő változása. Ezek a tényezők külön-külön többféle szaktudomány tárgyai, de léteznek olyan, a jövőben fontossá váló kölcsönhatások is, amelyek egyik szaktudománynak sem képezik tárgyát. A jövőkutatás tárgya a jövőnek olyan tartománya és felfogása, amely mindig kapcsolatban van az embernek, a társadalomnak a jövőre vonatkozó akcióival és azok hatóköreivel, továbbá széles körű összefüggésrendszerével. A jövőkutatás tárgyát ezért a humán elemeket is tartalmazó valóságmetszetek időbeli változása, meghatározottsága, változtathatósága, alakíthatósága és hajlíthatósága képezi. A szaktudományi predikciók tehát sem egyenként, sem együtt nem tekinthetők jövőkutatási értelemben vett előrejelzéseknek, jóllehet információik felhasználhatók és felhasználandók a jövőkutatásban is. A jövőkutatással feltárhatók és vizsgálhatók a jövőbeni fejlődés lehetőséghatárai - a mozgásteret meghatározó intervallum szélső értékei -, amelyeken belül helyezkednek el a lehetséges jövők. A lehetséges jövők gondolati variánsok illetve alternatívák a jövőben lehetséges (kedvező vagy kedvezőtlen) folyamatokról és eseményekről, amelyek kialakulása a jelenlegi helyzetből valószínű és elképzelhető. A döntéshozók — meghatározott kritériumrendszer alapján - választhatnak ezek közül, s a legjobbnak ítélt változat cselekvési programmá érlelődik/érlelődhet. A jövőkutatás — mint tevékenység - eredményei az előrejelzések, amelyek a prognosztizálás illetve jövőképalkotás segítségével állíthatók elő. A prognózis következményjövő, a jövőkép komplex, normatív állapotábrázolás. Az előrejelzés két, jól általánosítható tulajdonsággal rendelkezik, valószínűségi jellegű és feltételes, azaz arra ad választ, hogy különböző feltételek .