Magyar Bioetikai Szemle, 2003 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám
SIMON LAJOS In memoriam Dizseri Tamás „Te benned bíztunk eleitől fogva” — szól a temetési búcsúztató ének. A szikrázó napsütés mint égi fény csillog a frissen leesett havon, és mi a koporsó után egymás lábnyomában haladunk. Ő jár előttünk és az emlékek megvilágosodnak. A hírt hozó gyászjelentés tudatja: „Én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19), pedig már hallottuk a szomorú hírt, hogy 2003. január 20-án életének 54 évében elhunyt dr. Dizseri Tamás, a Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgató főorvosa, a Széchenyi-díjas gyermekrovos, a Zuglói Emlékérem kitüntetettje. A tragikus hír érintett engem mint gyermekorvost és mint zuglói lakost. A Magyar Bioetikai Társaság alapító választmányi tagját, barátját és nélkülözhetetlen segítőjét veszítette el. Mi még élünk a földön, de ő már a Gazdája létében osztozik, és őt el nem feledve tovább él a mi szívünkbe zárva. Az egyházi és a kórházvezetési munkájában az a felismerés vezette, hogy a jövőt „egyre inkább a szeretetből fakadó érdek nélküli szolgálat jelenti”. Amikor a Városliget szélén lévő lepusztult gyermekkórház homlokzatán megjelent a jel, és alatta a felirat: Bethesda, vagyis Irgalomháza, akkor módom volt kérésére a civil szervezetekhez fordulni, hogy jöjjenek az induló kórház segítségére. Talán 10 éve, hogy a kórház régi ebédlőjében sikerült 20-30 ember találkozóját megszervezni. Jöttek szívesen, közülük még sokan, akik a 20-as, 30-as években ebben a kórházban születtek. A segíteni vágyást a rendszerváltás eufóriájának lendülete megsokszorozta. Az erő, ami őt mozdította a „hit és a hivatás szorosan összetartozó élménye” volt. Lassan, céltudatos szívóssággal, igen nehéz körülmények között haladt előre a kórház újjáépítése és újjászervezése. Buktatók és gáncsoskodások nem szegték kedvét. Vallotta: „...az igazi forrásokat szüntelenül keresnünk kell, és hitet kell tennünk a krisztusi kijelentés mellett: én vagyok az út, az igazság és az élet”. A tízéves Magyar Bioetikai Társaság is sokat köszönhet neki. Tudományos üléseinknek ő adott helyet. Hónapról hónapra láthattuk, hogy osztályok, eszközök újultak meg, új épületekkel gazdagodott, a homlokzat is szépült. Utolsó vállalása a gyermek égési centrum létrehozása volt. A kórház osztályain a gyógyítást magas színvonalon végzik és szolgálatnak tekintik. Az első magyarországi kórház, amelyben etikai kódexet alkottak. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának többször is felkért előadója volt, utoljára 2002. október 12-én. Az emberi méltóság című előadásának bevezetőjére jól emlékszem. Szerényen azzal kezdte, hogy nem gondolta előre, milyen nehéz témába fogott. Az ember fogalmával indította az előadását, melyből kiemelek néhány fontosabb gondolatkört: „Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert”... „Krisztust emberi és isteni méltóságában manapság is keresztre feszítik”... „Az emberi méltóság csak a teremtő és teremtett viszonyában értelmezhető”... „Az ember a személyiség hordozója és méltósága Isten végtelen szeretetén és irgalmán nyugszik”... „A Vele való kapcsolat mértéke egyenes arányban van az emberi méltósággal”.