Magyar Bioetikai Szemle, 2008 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám

TANULMÁNYOK LÁBADY TAMÁS Élet­jog - Halálj­og?* Nem is lehetett volna szebb és nemesebb címet adni rövid referátumomnak „A halál civilizációja” tárgyú konferencián, mint az „Életjog-Haláljog”. Egy olyan konfe­rencián, amely tartalmilag — ahogy ezt II. János Pál pápa korunkat jellemezve kimutatta — a lehető legelképzelhetőbb diszkrepancia hordozója, hiszen a halál és a civilizáció egymással össze nem férő, feloldhatatlan ellentétben álló kategóriák. Az életjog poézi­­se azonban elmúlhatatlan, amely azért nem fakulhat meg soha, mert a világ legerősebb sziklájára, az emberi életre mondott igenre és az utódok iránti szeretetre van felépítve. A görög Olymposzt elsöpörte a történelem és az idő isteneivel együtt, mert az utó­doknak nem volt semmi köze hozzá, hozzájuk. A római Capitolium pogány isteneit is ledöntötte trónjukról a középkori népvándorlás, mert az utódoknak hozzájuk sem volt semmi köze. Az élet azonban az elfogadott és megszületett gyermekek hajtincsével el­választhatatlanul oda van fonva az örökkévalósághoz. Mert nem valami megkapó, megejtő szépségű gondolat, hogy az Isten a megváltás hatalmas művét összekapcsolta egy földi élet születésével? Mintha az Isten az első ki­nyilatkoztatásánál, a Teremtés Könyvénél hangsúlyosabban, nyomatékosabban akarta volna kinyilatkoztatni, hogy az ember a teremtésben osztozzon vele. Mert a szeretetből — aki az Isten — élet születik a világra. Gyermek, aki mint a gyermek Jézus növekedhet, gyarapodhat bölcsességben, korban és az emberek előtti kedvességben. De beszélhetünk-e egyáltalában életjogról? Hol van a kapcsolódás, az összefüggés az emberi élet és a jog között? Képes-e a jog — és alkalmas-e — döntő befolyást gyakorolni az emberi életre? A magyar Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „az élet­hez és emberi méltósághoz valójo£­ valójában nem is jog, mert az emberi lényeg a jog számára voltaképpen transzcendens, hozzáférhetetlen. Az élethez és méltósághoz való jog tulaj­donképpen csak imagináriusan létezik. Emberi élet és méltóság ugyanis a jog előtt létező értékek, melyek elválaszthatatlan egysége az ember elidegeníthetetlen, immanens, lényegi sajátja, így ezek nem mind alapjogok, hanem mint a jogi értékeket megelőző kategóriák, mint az alanyi jogok forrásai szerepelnek az emberi jogok katalógusában és a modern alkotmányokban. Ebből pedig következik, hogy az emberi életről és méltóságról vallott a priori értékszemlélet alapján a jognak kizárólagosan védelmi, oltalmi funkciója lehet az élettel kapcsolatban, a jog funkciója tehát nem biztosítani, hanem védeni az életet. És mi a valóság? Mintha napjainkban körülöttünk — és talán bennünk is — a paradicsomi átok ismét­lődne meg. És mit hozott elátkozottságunk? Mintegy hatmillió magyar elpusztítását az abortuszokkal az elmúlt évtizedekben, ahogy ezt az MKPK** tavalyi körlevelében olvashattuk. Gondoljuk el, hogy hatmillió elpusztított magyar lélek borítja be és teszi sötétté Magyarország fölött az eget, s könnyeiből évről évre ismétlődő árvizek hoznak nemzetünkre újabb és újabb pusztulást. * Elhangzott 2007. szeptember 29-én „A halál civilizációja és következményei” konferencián. ** Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia.

Next