Magyar Bioetikai Szemle, 2009 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám

Dr. SIMON LAJOS (1928-2009) A Magyar Bioetikai Társaság alapító tagját veszítet­tük el. Az elválás mindig fájdalmas, de különösen, ha váratlanul ér bennünket. Simon Lajost egészségesnek gondoltuk, mert lelkesedése a bioetikáért élete utolsó pillanatáig változatlan volt. Rendkívüli tevékeny életet élt. Ebben a rövid meg­emlékezésben csak a bioetikával szorosan összefüggő tevékenységét igyekszem áttekinteni. A Magyar Bioetikai Társaságot prof. Gaizler Gyula alapította 1993-ban. Simon Lajos erőteljesen vett részt a társaság építésében. Szívügyének tekintette az élet védelmét, és - mélyen hívő katolikusként — a krisztusi eszmék terjesztését. Társaságunk tevékenysége három fő területet ölel fel. Mindhárom szervezésében oroszlánrészt vállalt. Ezek: az évenként megrendezett nemzetközi konferenciák, a havonkénti tudomá­nyos ülések, és a Magyar Bioetikai Szemle, mely negyedévente jelenik meg. Az eddig tizennyolc alkalommal megrendezett nemzetközi konferencia fő témájának meghatáro­zásában mindig szerepet játszott az ő ötlete is. Nemcsak előadókat hívott meg, hanem szervezte az előadások helyét, az étkezéseket. Az előadókhoz mindig volt lényegre törő kérdése nemcsak üléselnökként, hanem hallgatóként is. A kérdéseire adott válaszok még érdekesebbé tették az előadásokat. Nagy hangsúlyt helyezett a határon túli magyarokkal való kapcsolatra, melyet jól szolgáltak ezek a konferenciák. A havonkénti tudományos üléseket gyakorlatilag ő szervezte. Széleskörű ismeretsége segítette, hogy országosan ismert előadókat tudott meghívni. Egyszer-kétszer előfordult, hogy az előadó váratlan, hirtelen akadályoztatása miatt nem tudott eljönni. Hogy az összegyűltek ne rossz szájízzel menjenek haza, ő tartott olyan magas színvonalú előadást, mintha erre készült volna. Ezeken az üléseken sem riadt vissza a „segédmunkától”, vetí­tett, az előadótermet nyitotta, zárta. Felelős kiadója volt az évente négyszer megjelenő Magyar Bioetikai Szemlének. Ez nem pozíciót, hanem komoly munkát jelentett számára. Nemcsak elismert tudósokat, kutatókat kért fel közlemények írására, hanem közreműködött a Szemle megjelentetés­ének technikai munkájában is. Szavai szerint „kis cserkész” módjára nem tekintette mél­tatlan feladatnak a postázás olykor fizikai megterhelést is jelentő munkáját sem. Egyetlen társaság sem működhet megfelelő anyagi háttér nélkül. Társaságunk az ala­csony tagdíjból nem tudja fedezni a szükséges kiadásokat. Megnyert pályázatok bizto­sították az anyagi alapot. A pályázatok az ő vállára nehezedtek. Sokszor panaszkodott a bürokrácia nehézségeire, de nem volt év, hogy ezeket a formai akadályokat ne győzte volna le. Szerette a rendet, a pontosságot. 3

Next