Magyar Bioetikai Szemle, 2018 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2018 / 1-2. szám

TURGONYI ZOLTÁN LECTORI SALUTEM V Magyar Bioetikai Társaság szokásos őszi konferenciái közül a legutóbbira 2018. november 5-án és 17-én került sor, ezúttal „A fél évszázados Humanae vitae enciklika és a húsz­­esztendős Oviedói Egyezmény” címmel. A kettős évforduló alkalmából elhangzott előadások közül ugyan csupán Szabó Ferenc atyáé és a jelen sorok szerzőjéé foglalkozott az 1968-ban kiadott enciklikával, ám ezek olyan nagy - és korántsem minden tekintetben pozitív - visszhangot váltottak ki, hogy helyesnek láttuk mostani számunkat szinte teljes egészében e témának szentelni, így közreadjuk mindkét előadás szövegét, valamint azon írásokat is, amelyek akár deklaráltan, akár a fenti szerzők nevének említése nélkül (de érezhetően legalább részben az általuk felvetett kérdésekre reagálva) az övéktől kisebb-nagyobb mértékben eltérő nézeteket képviselnek a születésszabályozással kapcsolatban. Roskovich Bernadette főorvos asszonynak, a Magyar Bioetikai Társaság elnökének írása összefoglalja a Humanae vitae mondanivalóját, röviden bemutat néhány a családdal, házassággal kapcsolatos egyéb katolikus egyházi dokumentumot, majd elsősorban szakmai oldalról nyújt igen alapos áttekintést a kérdésről, tárgyilagosan ismertetve a születésszabályozás különböző módszereit, ezek hatékonyságát, előnyeit, hátrányait, kockázatait (miközben nem titkolja el, hogy személy szerint a természetes családtervezés alkalmazásával ért egyet). Mivel egyfajta bevezetésnek is tekinthető számunk témájába, ezt az írást tettük összeállításunk elejére. Szabó Ferenc atya, a neves jezsuita teológus a hittudomány oldaláról közelíti meg a témát. Azon szerzőkkel ért egyet, akik szerint a Humanae vitae nem tartalmaz a fogamzásgátlással kapcsolatban tévedhetetlen és végérvényes tanítást. Bemutatja az enciklika keletkezésének körülményeit és a vele kapcsolatban 1968-tól kialakult vitákat. Érinti a természetjog történetiségének kérdését, valamint - a lélek keletkezése és a nemzés viszonyának tárgyalásakor - Isten mint Első Ok és a másodlagos (evilági) okok fontos metafizikai problémáját. Saját előadásom elsősorban arra keresi a választ, vajon alkalmaz-e az enciklika olyan észérveket, amelyek a nem hívők számára is meggyőzők, hiszen ez egy az Egyház által természetjoginak tekintett tanítás esetében elvárható. Azt a kérdést is felteszem azonban, mennyire van összhangban a fogamzásgátlással kapcsolatos jelenlegi hivatalosnak tekinthető egyházi álláspont a hiteles katolicizmus egészének szemléletmódjával, különös tekintettel a földi valóságok önértékének és viszonylagos autonómiájának elvére, amelyről - különösen a II. Vatikáni Zsinat óta - oly sokat hallunk.

Next