Magyar Bőripar, 1915. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-02 / 1. szám
. . > szer = c Mé ——— . Be Be AA © . = Bi 7 . s. Első magyar szaklap a bőripar összes szakmai részére. A , Vidéki Bőrkereskedők Orsz. Szövetségének" Az Országos Iparegyesület" bőripari szakosztályának „Gepszisgyárosok Országos Egyesületének‘‘ . hivatalos lapja. Megjelenik minden szombaton. "Postatakarék p. sz. 8206. — Osztr. postatakarék s . Sürgöny exim : Magyar Bőripar Budapest. Telefon 161-26. Kiadótulajdonos és főszerkesztő : LAJTA PÁL. (ifj. Leitersdorfer Lipót) Felelős szerkesztő : WIESEL KÁROLY. Helyettes szerkesztő : VETŐ IMRE. A szerkesztő jogja: délelőtt 9—11-ig, délután 4—7-ig. Tisztelt előfizetőinknek, hirdetőinknek, munkatársainknak, valamint összes joakardunknak b. u. é. kívánunk ! A szerkesztőség és kiadóhivatal. . . . . . — 8 . Budapest, 1915. január 2. A mai számmal lapunk 22-ik évfolyamába lép. 21 . év óta szolgálja már a szakmát, 20 . —— éven keresztül mint havonta három—— szoz és egy év óta mint hetenként — megjelenő szaklap. 21 év óta kezdeményezője és mozgatója minden —— mozgalomnak a szakmában, krónikása eseményeknek és hűséges tol. —— mácsa a bőrszakma minden egyes — ágának. A 21. esztendőből különösen az utolsó évre akarunk rámutatni, mint a megpróbáltatás nehéz esztendejére, amely lapunkra kétszeresen nehéz megpróbáltatást jelentett, — amennyiben nemcsak a háboru nyom— riasztó hatását kellett elviselnie, hanem épen ez az esztendő volt az, — amikor a szerkesztőség és kiadó — hivatal együttesen magára vállalta, hogy a lapot hetenként adja ki. Nem héz esztendő volt, de megerősödve kerültünk ki belőle, kiállottuk a tűzpróbát. Soha annyi elismerésben nem volt részünk, mint épen a most elmúlt esztendőben, amikor a váltakozó viszonyok és a folytonosan változó árak között lapunk volt az egyedüli fix pont, mely a szakmát állandóan informálva tartotta és mely után mindenki nyugodtan végezhette diszpozicióit. A 22. évfolyam küszöbén olvasóinkhoz csak egy kéréssel fordulunk és pedig: előlegezzék továbbra is bizalmukat, amelyet mi igyekezni fogunk mindenképen kiérdemelni. Kérjük olvasóinkat, hogy úgy, mint a múltban, a jövőben is a legnagyobb bizalommal forduljanak hozzánk mindenféle ügyes-bajos dolgaikban, hogy mi azt akár nyilvánosan, akár a nyilvánosság kizárásával a legjobb belátásunk szerint elintézhessük Továbbra is meghitt, a családhoz tartozó lapja akar lenni lapunk a szakmának, amelyet hétrőlhétre örömmel, szivesen vár és amelyhez a legteljesebb bizalommal jehet. Ez akarunk lenni és igérjük, hogy . — ugy, mint a múltban, a jövőben is minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy ez így is legyen. A szakmának pedig az uj esztendő küszöbén egy boldogabb és jobb esztendőt kiván a , Magyar Bőripar" szerkesztősége és kiadóhivatala. A Magyar Bőrgyárosok Eladási Szövetkezete december hó 28-án, az osztrák talp- és szíjgyárosok beszerzési, eladási és hitelszövetkezete december hó 29-én rendkivüli közgyűlést tartottak. A rendkivüli közgyűlés napirendjén mindkét helyen, mint azt már megírtuk, több bőrgyárosnak az az inditványa szerepelt, hogy az eladási iroda működését ideiglenesen függesszék fel. A magyar közgyűlés ehhez egyhangúlag járult hozzá, míg a Bécsben megtartott osztrák közgyűlés 11.000 szavazattal 4000 ellenében fogadta el az indítványtevők javaslatát. Ennek folytán a talpbőrkartell eladási irodája úgy Bécsben, mint Budapesten 1915. január 1-vel meg fog szünni és ezen időtől kezdődőleg minden egyes bőrgyáros visszanyeri a jogot egyrészt arra, hogy annyit termeljen, amennyit akar, másrészt, hogy az eladást maga végezze és pedig olyan árakban, amely neki leginkább megfelel. Az eladási irodák felfüggesztése bizonytalan időre történt, anélkül, hogy erre vonatkozólag határozott terminust állapítottak volna meg. A határozat szerint azonban csak az eladási iroda szünt meg, maguk a szövetkezetek mint olyanok továbbra is fennállanak és megmarad a szervezet is, nevezetesen az elnökség, az igazgatóság, valamint a delegáció is. Tehát a kartell továbbra is létezik anélkül azonban, hogy akár a kontingensre, akár pedig az árakra bárminemű hatást tudna gyakorolni. Ezt tudva, minden gondolkodó előtt felvetődik az a kérdés, hogy ilyen körülmények között tulajdonképen milyen értelme van a kartell szervezet fenntartásának. Erre vonatkozólag azt a magyarázatot kaptuk, hogy az eladási iroda tevékenysége csak bizonytalan időre szüntettetett meg és nem véglegesen és így, ha a szerv megvan, elégséges, hogy egy újabb, bármikor összehívandó közgyűlés többsége újból kimondja, hogy helyesnek találja, miszerint az eladási iroda tevékenységét újból felvegye és ez máris újból életbe lép. Látható tehát, hogy a bőrgyárosoknak nem az volt a szándékuk, hogy a kartellt feloszlassák, hanem csakis az eladási irodát akarták megszüntetni és pedig ezt is főképen azért, hogy a költségeket apasszák és hogy egyelőre az eladásban szabad kezet nyerjenek. Ez kitűnt minden egyes felszólalásból is. Még a vezérszónokok is abból az alaptónusból indultak ki felszólalásaikban, hogy a bőrszakmának a kartellre szüksége van. A különféle felszólalások különben azt mutatták, hogy tulajdonképen kétféle irányból törekedtek az eladási iroda megszüntetésére. Vannak olyanok, ezek kisebbségben vannak, akik rövidlátásból, miután áruikat most a hadsereg részére minden költség nélkül tudják továbbadni, az eladási iroda fentartásával járó költségeket akarták megtakarítani. A másik rész, ezek a gondolkodó elemek, elejétől azt tapasztalták, hogy a kartellnak konstrukciós hibái vannak, amelyek a költségeket óriási mértékben növelik. Ilyen a többek között a nagykereskedői rabatt és a képviselők fizetése. Ezek a mostani időpontot találták a legalkalmasabbnak, miután a háborús szükséglet mellett árdevalvációtól nem kell tartaniok, arra, hogy ezen konstrukciós hibák kiküszöböltessenek és csakis ezen célból szavazták meg az eladási irodák felfüggesztését, számítva arra, hogy az interregnum alatt legkönnyebben lehet majd a hibákat kikorrigálni. Már most a mi véleményünk ez: a "Magyar Bőripar" mindenkor egyik előharcosa volt a kartellnak, mert látta, hogy a börgyártás és a börkereskedelem az áldatlan versenyviszonyok és túlprodukció folytán egyformán sokat szenvednek. Örömmel üdvözöltük tehát a mostani kartellt is, azonban konstatáltuk azt is, mindjárt elején, hogy e kartellnak igen sok hibái vannak. Legfőbb hibája pedig a bürokratizmus, mellyel az ügykezelést végezték. Ezen hibák ellen a „Magyar Bőripar" szüntelenül küzdött és számtalan cikkünkre mutathatunk rá, melyben erősen ostoroztuk a gyárosok rossz osztályozását és úgy, mint azt a módot is, ahogy az eladási iroda a reklamációkat kezelte. Most, amikor az eladási iroda felfüggesztetett azon célból, hogy a konstrukciós hibák megszüntessenek, nem lehet tőbb óhajunk, mint, hogy egyben a bőrkereskedelem panaszai is orvosoltassanak és ne csak a költségek apasztása legyen a kitűzött cél, hanem az összes meglevő hibák reparálása, hogy aztán, amikor a kartell hamvaiból újból fel fog támadni a bőrgyárosokra és bőrkereskedőkre egyformán áldást hozó működést fejthessen ki. A új perrendtartás és a kereskedők. —— A magyar igazságszolgáltatás január elsejétől kezdve nagy változáson megy keresztül. Ezen a napon lép ugyanis életbe az új polgári perrendtartás, amely az eddigi peres eljárást teljesen megváltoztatja. A változás különösen az 1000 koronát meghaladó perekben és a váltóperekben lesz érezhető, ahol az eddigi hosszadalmas és formális írásbeli eljárás helyébe a rövidebb szóbeli és közvetlen tárgyalás lép. A perek elhúzásának szárnyát szegi az új perrendtartás igen sok üdvös rendelkezése, különösen a 222. §, amely kimondja, hogy az a fél, vagy képviselő, aki jobb tudomása ellenére nyilvánvalóan valótlan tényt állít, vagy az ügyre vonatkozólag alaptalanul tagad, vagy nyilvánvalólag alaptalanul hivatkozik valami bizonyítékra, 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntettetik. Vége tehát annak a korszaknak, amikor alaptalan tagadásokkal évekig el lehetett húzni az írásbeli pert. Az uj perrendtartás a kereskedő világra tehát nem mumus, hanem oly törvény, amelytől igen sok előnyt várhatnak. Az uj perrendtartás csak a részletekkel foglalkozó kereskedő helyzetét nehezíti meg, egyébként a kereskedő világra nem sérelmes. E soroknak célja nem az, hogy az új perrendtartás összes intézkedéseit ismertesse, csak az illetékességre vonatkozó szabályok rövid fejtegetése a cél. Az új törvény nem szünteti meg a könyvkivonat illetékességét, csak átformálja. A törvény 32. §-a kimondja, hogy bejegyzett kereskedőnek más kereskedővel szemben létrejött követelése, ha a felperes az arra vonatkozó könyvkivonatot felmutatja, az utolsó ügylet bejegyzésének keltétől számított 2 éven belül annak a helynek a bírósága előtt is perelhető, ahol az ügylet megkötésekor a könyvet vezették. A törvény tehát a könyvkivonat illetékességét bejegyzett kereskedők javára tartja fenn, akár bejegyzett, akár be nem jegyzett kereskedők ellen. Az adós kereskedő akár be van jegyezve, akár nincs a könyvvezetés helyének bírósága előtt perelhető. Jól megjegyzendő, hogy kereskedőnek tekinti a kereskedelmi törvény azt az iparost is, aki az árukat feldolgozás és továbbadás céljából szerzi be. Ha a bejegyzett kereskedő adósa sem nem kereskedő, sem nem iparos, a bejegyzett kereskedő telepe helyének bírósága előtt csak akkor perelhető, ha a követelés alapjául szolgáló megrendelést és az áru tényleges átvételét a felperes okirattal igazolja. Valami különös okirat ehhez nem kell, elég, ha a felperes akármilyen levelet felmutat, amelyből a megrendelés kitűnik. Az áru tényleges átvételének igazolásául is elégséges a szokásos átvételi elismervény, az adós levele, hogy az árut átvette, tértivevény, vagy a posta igazolványa, postai feladó vevény nem igazolja a tényleges átvételt. Ez az illetékesség csak az üzlet körében történt eladásból származó követelésre, és az utolsó megrendeléstől számított két éven belül áll fenn. Amint ezekből látjuk, az új törvény a kivonat-illetékességre vonatkozó régi szabályokat egy kissé megnyirbálja. A kereskedőket azonban, amint látjuk, nem sok hátrány érheti, annál kevésbé, mert az új törvénynek egy másik rendelkezése lehetővé teszi azt, hogy a kereskedő adósait telepe helyének bírósága előtt perelhesse, akár bejegyzett kereskedő a hitelező, akár nem, akár kereskedő az adós, akár nem. A per rendtartäs 29-ik paragrafusa ugyanis kimondja, hogy a szerződés teljesítését tárgyaló perek a szerződés teljesítése helyének bírósága előtt is megindíthatók, ha a teljesítés helye okirat alapján megállapítható. Az okiratnak nem kell szabályszerű okiratnak lenni, teljesen elégséges az adós által aláírt oly nyomtatvány is, amelyben az van, hogy a teljesítési hely a hitelező kereskedő telepe. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a követelésről adott váltó a fizetés helyének bírósága előtt is perelhető és hogy az új törvény nem zárja el annak lehetőségét, hogy az adós per esetére alávesse magát egy bizonyos bíróság illetékességének, a jelen esetben a hitelező kereskedő bírósága illetőségének — az uj perrendtartás életbeléptetését a kereskedővilág csak örömmel fogadhatja. Kents nagyobb az előny, amit az uj törvény a kereskedők összességének nyújt, mint az a hátrány, amellyel a részletügyletekkel foglalkozó kereskedők megrendszabályozásával a kereskedővilágot sujtja. . — az vi ce a RG ÁSZ — SA Országos Szövetsége." A Vidéki Bőrkereskedők Országos Szövetségének december hó 16-án megtartott elnöki értekezlete megbízást adott a központi irodának, hogy Németországban információkat szerezzen be arra nézve, hogy ott az életbe lépett hadibőr részvénytársaság és nyersbőr részvénytársasággal szemben miképen védték meg a bőrkereskedelem érdekeit és hogy a német bőrkereskedők egyesületei ez irányban miféle lépéseket tettek. A központi iroda ezen utasításnak megfelelve, kompetens helyeken érdeklődött és eddig két jelentés érkezett be, amelyek a bőrkereskedők összességét érdekelni fogják és igy azokat itt teljes szövegükben közreadjuk. Berlin, 1914. dec. 22. T. Vidéki Bőrkereskedők Országos Szövetsége, Budapest. Itt, Németországban eddig csakis a nyersbörök foglaltattak le és pedig ugy a belföldi, mint az importált tengerentúli nyersbörök. Szövetségünk a hadüminisztériumnak azt a javaslatot tette, hogy azokat a nyersbőröket, amely hadicélokra nem használtatnak, ismét bocsássa a szabad kereskedelem rendelkezésére, hogy ily módon azok a bőrgyárosok is folytathassák üzemüket, amelyek a mgánszükséglet részére dolgoznak. A k készített bbőr a birodalmi kancell egy általános rendelkezése folytán ne foglaltatott le. Szövetségi szaklapunknak „Zeitschrift für den Lederhandel" leguto számából, amelyet bizonnyal olvasnak egész anyagról beható információt szetnek maguknak. Kiváló tisztelettel A német bőrkereskedők birodalmi szövetsége. _ 4 I - fe — , ;