Magyar Bőripar, 1916. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1916-07-01 / 27. szám

s l IF «ERST-l . I a a a FEESETTWEREETTERTETE Budapest, 1916. julius 1. 27. szam. XXIU. évfolyam. Postatakarékp. sz. 3206. — Osztr. postatakarékp. sz. 45234. Magyar Böripar Első magyar szaklap a böripar összes szakmai részére. A3. Vidéki Börkereskedők Orsz. Szövetségének" Az Országos Iparegyesület" bőripari szakosztályának, „Gepszisgyárosok Országos Egyesületének" hivatalos lapja. Megjelenik minden szombaton. Sürgönycim : Magyar Bőripar Budapest. Telefon : 161-26. Kiadótulajdonos és főszerkesztő: LAJTA PÁL (ifj. Leitersdorfer Lipót) Felelős szerkesztő : VETŐ IMRE. A szerkesztő fogad : délelőtt 9—11-ig, délután 4—7-ig. Alapittatott 1893. XXVII. évfolyam A bőrkereskedelem állandó Csak legutóbb mutattunk rá arra, hogy az osztrák kereskedelmi miniszterium akadályokat gördit Magyarország és Ausztria között a különféle bőrfajták forgalma elé. Legelőbb is meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar kormány eddig Ausztria iránt mindig a legmesszebbmenő előzékenységet tanusította, mégpedig nemcsak a különféle bőrfajták szabad forgalmában. Ennek ellenére az osztrák kormány jónak látta, hogy megtiltsa mindenekelőtt a cseres talpbélésbőrnek még tanusítvány alapján való kivitelét is Magyarországba. Ez rendelet alapján történt, most pedig csodálkozva arról értesülünk, hogy az osztrák kereskedelmi minisztérium még a talpbőrfajtáknak és hulladékoknak tanusítvány alapján Magyarországba való kivitelét is megtiltotta. Leghitelesebb helyről rendelkezésünkre bocsátották egy osztrák bőrgyár levelét, amelyből a következő mondatot idézzük : „Az érdekelt körökben rögtön kérdezősködtünk és arról értesültünk, hogy ez az eddig nem ismert rendelkezés úgy az illető köröknek, mint a magyar kir. kereskedelmi minisztériumnak is tudtára adatott, s hogy ellene erélyes lépések történtek. Bizonyos, hogyha az osztrák kormány ezt a rendelkezését vissza nem vonja, a magyar kormány hasonló rendelkezéssel fog felelni, ez pedig nem volna más, mint a barna felsőbőr, szíjbőr és hasonló fajták Magyarországból Ausztriába való kivitelének megtiltása. Mi magunk sajnáljuk ezt az eseményt, mert zavarja a monarchia két állama közt a szabad forgalmat, és más eredménye nem lehet, mint az, hogy a katonai célokra alkalmas, a kérdéses összes bőrfajtákat centralizálják, ami egyidejűleg az Ausztriába való kereskedelem kirekesztését vonná maga után." Kormánykörök részéről kilátásba vettek egy más nevezetes rendelkezést is, mégpedig a chevreaux és boxkall vám külföldre kivitelének tilalmát. Állítólag a Bőrközpontok egyike fontoskodott fölösleges módon ebben az ügyben, és ez a szándékolt rendelkezés az ő ilyen vagy olyan információja, vagy javaslata alapján fog történni. Kereskedelmi körökben e rendelkezést nem helyénvalónak és fölöslegesnek tartják, mert sulyosan károsítja a magyar érdeket és azt a kereskedelmet, amely Magyarország, Ausztria és a különféle Balkán-államok között, Törökországot is beleszámítva, egy idő óta kialakult. Gazdasági politikusok, kiviteli szövetségek, parlamenti tárgyalások, kereskedelmi múzeumok évtizedek óta azon dolgoznak, hogy a keleti forgalom ápoltassék és erősíttessék, mert hiszen a Kelet felé vivő, itt teszi lehetővé az ipar és kereskedelem kiterjedt fejlődését. Nem áll az, hogy Ausztriában és Magyarországban csak kevés boxkall van. Igen nagy mennyiségek vannak belőle kereskedelemben, és jó részét azért szerezték be és azért hozták be, mert kiviteli kereskedelem kialakulása volt észlelhető és ami kereskedelmünk szempontjából igen dicséretes, hogy azonnal hozzálátott a kivitel szervezéséhez. Akár a magyar bőrközpont, akár az osztrák tette azokat a javaslatokat, a javaslatok tévesek s a magyar kiviteli kereskedelemnek rossz szolgálatot tesznek. A talpbőrelosztó-bizottság még mindig nem kezdhette meg munkáját, mert a bizottság összeállítására vonatkozó kormányrendelet a sok sürgetés ellenére még jelent meg. Ez igen annál is inkább, mert már több vagyonrakomány különféle talpbőrfajta vár elosztásra, ami a kisiparnak lehetővé tenné a munkát. Jelenleg az összes nagykereskedések, az ország összes vidéki detailkereskedései mind talpbőr nélkül állanak és így, természetesen, a cipésziparosok sem képesek talpáruhoz jutni és ennélfogva nem is dolgozhatnak. Ez föltétlenül nagy gazdasági károsodást jelent, mert hiszen olyan időben, amikor munkaalkalom volna, vész kárba napok és hetek munkaideje, és amikor a bőrt feldolgozó iparosságnak alkalma volna szert tenni némi keresetre, a talpbőrhiány megakadályozza ebben. E szempontok bírták rá a Vidéki Bőrkereskedők Országos Szövetségét, hogy a bőrszétosztó - bizottság működésének megkezdését magánál a miniszternél fogja megsürgetni. A miniszterhez ez ügyben intézett sürgöny a következőképen hangzik : Nagyméltósága Harkányi János kereskedelmi miniszter urnak Budapesten. Legmélyebb tisztelettel alulirott Szövetség azon legalázatosabb kéréssel fordul Nagyméltóságodhoz, méltóztassék a bőrelosztó-bizottság megalakítása és tagjainak kinevezése iránt sürgősen intézkedni. Az ország bőrkereskedelme, különösen a kisiparosok, a cipészek ezrei a munkájukban immár hetek óta teljesen meg vannak akasztva és e sajnos állapot a bőrelosztóbizottság megalakulásával legalább részben könnyebbülne, mert hiszen már jelentékeny mennyiségű talpbőr az elosztásra rendelkezésre áll. Ezért legmélyebb tisztelettel esedezünk Nagyméltóságodhoz, hogy alázatos kérésünket teljesítve, kegyeskedjék intézkedni a bérelosztó-bizottság megalakítása iránt. Vidéki Bőrkereskedők Országos Szövetsége Budapest, Károly körút 15. Reméljük, hogy a sürgöny hozzá fog járulni ahhoz, hogy a talpbőrelosztó-bizottság összeállítására vonatkozó kormányrendelet rövidesen napvilágra kerüljön. Ezzel ugyan mindazok az akadályok, amelyek a bőrkereskedelmet béklyóba kötik, még nem lesznek megszüntetve, mégis hisszük, hogy legalább pillanatnyilag jelentékeny könnyebbséget teremt. A német bőripar és a bőrárak. Egy nagy német napilap cikkben foglalkozik a bőrárakkal, s ez a cikk a német szakkörökben nagy feltünést keltett, mert a benne foglalt adatok, ugy látszik, hivatalos jellegűek és belőlük mintha kiviláglanék, hogy a A kormány a német birodalom kormányának a bőrárak következő alakulása dolgában milyen szándékai vannak. A cikket kivonatban a következőkben közöljük : A német Reichstag főbizottságának tárgyalásain szóvá tették a bőrrel való ellátás kérdését, s amennyire a tárgyalási jelentésekből látható, valamennyi párt keményen megbírálta azokat a nagy nyereségeket, amelyeket a bőrgyárosok és timárságok a háborúban elértek. A bizottsági tárgyalásokon többek között megemlítették azt, hogy Svájcban a bőrárak 38"/5-kal olcsóbbak, mint Németországban, ahol egész sor nagytimárságnak nyereség gyarapodása 500—650"/9-ra rúgott. bőr áralakulásának e visszáságait elismerte. Azoknak a rendkivül nagy vásárlásoknak következményei, amelyekre a háboru elején 1914-ben a hadvezetőség rá volt utalva és amelyek a nyersbőrök tulajdonosait egész rövid időn belül több száz percent árdrágitásra késztették. Az árhullámzás szabályozása a hadkezelőség részére az első időben lehetetlen volt mert hiszen legelőször is az volt szükséges, hogy kellő mennyiségü áru beszereztessék, és a magas árak a maguk csábító erejét kellőképen éreztessék. De a háboru folyamán észrevehető lett, hogy a bőrpiac fejleményeit nem lehet továbbá is tétlenül nézni. A beavatkozás 1914 telén annál szükségesebb volt, mert az állam szükségleteit ugyan még mindig nem elégítették ki, de tartani lehetett attól, hogy az árak a végtelenségig emelkednek. Elsősorban az történt tehát, hogy minden Németországban termelt nagytestű bőrt lefoglaltak és csak azoknak a timárságoknak engedték át őket, amelyek arra kötelezték magukat, hogy katonai bőrt gyártanak. Sajnos, hogy ezt a felfogást és ármeghatározást akkor nem lehetett egyidejűleg a kész termékekre, bőrre és bőrárukra is kiterjeszteni. A visszáságokat úgy igyekeztek megszüntetni, hogy 1915. május 1-én úgynevezett irányárakat szabtak meg. A forma szerint ezek az árak a timárokkal kötött magánjogi egyezményt jelentettek, a dolog lényegében pedig az áraknak körülbelül egyharmaddal való leszállítását jelentették, a szabad forgalomban fizetett akkori bőrárakat tekintve. Erősebb árleszállítástól akkor a kereskedelemben és a gyárosoknál levő készletekre való tekintettel tartózkodtak. A nyersbőrök árai akkor a békeáraknál csak körülbelül 15—50 °-kal voltak nagyobbak, tehát nem voltak kellő arányban a készbőr irányáraival, amelyek még mindig kétszer akkorák voltak, mint a békeárak. Az irányárak által újabb drágulást nem lehetett megakasztani, szükségessé vált tehát a kormány újbóli beavatkozása. Természetes, hogy az áraknak csakis lassanként való leszállítására gondolhattak, mert hiszen a rendes állapotra való rögtönös visszahelyezkedés a reális árukereskedelmet súlyosan sújtotta volna. Két útra tértek tehát: maximális árakat szabtak a kész áruknak, amelyek az eddig fizetett áraknak harmadával való mérséklését jelentették. Egyúttal a bőrgyárosok kötelességévé tették, hogy a lefoglalt bőrök megszerzésénél 1 kgnyi nyersbőr után 1 márkát, 1 kgnyi készbőr után 3 márkát a főkatonai pénztárnak befizessenek. A nyersbőrök vásárlásának azzal a megdrágításával, amelyet ez az egy márkányi illeték okoz, meg akarták nyirbálni a timárságok bevételeit. A katonai fiskus ilyen módon körülbelül 70 millió márkát vett be, a timárságok óriási nyeresége ezzel az összeggel megrövidült, s ez egyúttal annak egyenértékéül szolgált, hogy a katonai hatóságoknak a kész gyártmányokért olyan szertelenül drága árakat kellett fizetniök. Csak az idők folyamán vált lehetővé a bőrárak újból mérséklése. A bőráraknak további csökkentését a katonai parancsnokok rendeletei végezték el. Az erre vonakozó első hirdetmény 1915. december 1-én lépett életbe, egy második rendeletben, amely március 15-én kelt az árakat újból mérsékelték, hanem azért, természetesen, még mindig nagyon messzi vannak a békeáraktól. Janusa közepére 2,56% árának újabb leszállítása várható, és fel lehet tételezni, hogy ez az árleszállítás tetemes lesz, mert hiszen a nyersbőrök elosztásánál azelőtt beszedett járulék elmaradt. Ez alkalommal a talpbőr árát is, amelyet eddig technikai okoknál fogva nem lehetett ugyanúgy csökkenti, mint a felsőbőrét, redukálni fogják. Illetékes helyen arra törekesznek, hogy a gyárosok milliós nyereségeit egyre inkább korlátozzák. Nem tekintve az árak leszállítását, ezt a csökkentést még az áruk minőségére vonatkozó szigorú rendelkezésekkel is végzik, s ezek a szabályok kiterjednek a cserzésre és a felhasznált nyersanyagokra. Azoknak, akik ezekhez a szabályokhoz szorosan ragaszkodnak, a bőr előállítása most már nem lesz olyan rentábilis, mint a megelőző két évben. Megtörténik ugyan, hogy a feltételeket nem tartják be szigorúan, s egyes gyárak megtalálták annak a módját is, hogy termelésüket pótanyagok felhasználásával és helytelen osztályozással olcsóbbá tegyék. Nem kell külön is hangsúlyoznunk, hogy az illetékes hatóságok ez ellen a legszigorúbban lépnek fel. A nyilvánosság előtt az utóbbi időben többször volt róla szó, hogy a Hadibőr társaság által beszedett bizonyos pótlékok által a bőr előállítása fölöslegesen megdrágult, mégpedig úgy a katonai célokra, mint a magánfogyasztásra szolgáló bőré. Mert hiszen a fogyasztók által fizetett árak általában azokhoz az árakhoz alkalmazkodnak, amelyeket a hadseregnek szállító gyárak el tudnak érni. A Hadibőr társaság pótlékai a már említett egy márkányi jutalékon kivül onnan származnak, hogy ez a szervezet eredetileg minden egyes timártól szállításai után 10"/9-os toldalékot szedett egy olyan biztosítási alap létesítésére, amely esetleges károk fedezésére szolgálna. Ez az alap eleinte korlátozott nagyságú volt s amióta 1915. tavaszával a 10 millió márkát elérte, nem szedtek rá további pótlékokat. Erre a tételre szükség volt, mert a Hadibőr társaságnak üzlete minőségénél fogva számolnia kellett károsodások lehetőségére. A biztosítási alapnak azonkívül még az is rendeltetése, hogy fedezze az igazgatási költségeket és az esetleges veszteséget. Kilátásba vették azt, hogy a fennmaradó fölösleget a tímároknak befizetésük arányában visszafizessék, most azonban abban állapodtak meg, hogy a fennmaradó fölösleget általános közjóléti célokra szánják. A háború. A hivatalos orosz jelentések szerint az offenzíva még egyre törhetetlenül folyik, pedig a valóságban részben erősen ellanyhult, részben pedig ellentétére fordult, amennyiben Wolhyniában mi lettünk a támadó fél, a Központban tartós küzdelmek közben valamennyi állásunkat megtartottuk és Bukovinában is lényegesen megjavítottuk állásainkat. Jogunk van tehát bízni benne, hogy az események hamarosan teljesen jóra fordulnak. Hogy a Verdun előtti helyzetet kellőleg értékelhessük, tekintetbe kellene venni tulajdonképen a francia sajtó véleményét is, belőlük ugyanis látnák, hogy a helyzet milyen veszedelmes a franciák számára. Lassan, de törhetetlenül folynak a támadások Verdun ellen és talán már csak rövid idő kérdése, hogy a döntés bekövetkezik. Az olasz fronton részben megváltoztattuk legelöl lévő állásainkat, aminek az olasz lapok rettenetesen örülnek, de ez az öröm korai, s volt szövetséges társunk csakhamar meggyőzödhetik róla, hogy az örömre nincs oka. A többi frontról nincs különös jelenteni való. * Skandináv kiviteli engedélyek és tilalmak. A norvég kormányt, mint jelentik, a nyersbőr egyre fokozódó felhalmozódása akadályozása. : sajnálatos, "