Magyar Bőripar, 1919 (26. évfolyam, 1-21. szám)

1919-01-04 / 1. szám

­­b­bi Magyar Bőripar Ists-spinnen 1893. XXV. évfolyam Első magyar politikai szaklap a bőripar összes szakmai részére. A , Vidéki Bőrkereskedők Orsz. Szövetségének" szak­­osztályának, „Gepszisgyárosok Országos Egyesületének". hivatalos lapja. Megjelenik minden szombaton, Postatakarékp. sz. 3206. — Osztr. postatakarékp. sz. 45234. Sürgönycim : Magyar Böripar Budapest. Telefon : 161-26. Alapitotta : LAJTA PÁL. Kiadótulajdonos és főszerkesztő : VETŐ IMRE. A szerkesztő fogad: délelőtt 9—11-ig, délután 4—7-ig. Az "­ , Országos Iparegyesület" böripari ).­­B . IK h | Den u ! . . . x " * . " Olvasóinkhoz ! A papir és nyomdai költségek további, a politikai­­ napilapokat már két hónap előtt arra kényszeritette, hogy az elviselhetetlenül nyomasztó teher egy részét az elő­­fizetőkre hárítsa át. Mi, sokkal gyengébb­ szaklap, ezzel­­ mindmáig vártunk, mert azt reméltük, hogy a fegyverszünet beköszöntével a helyzet is enyhülni fog és mi meg­­kíméltetünk attól a legkellemetlenebb feladattól, hogy az előfizetési­­ díjat felemeljük.­­ Csalódtunk. A fegyverszünet itt van, de enyhülés helyett újabb terhet hozott. A nyomdatulajdonosok november elején a nyomdai díjakat újabb 175/"-kal fel­­emelték­ (ezzel az áremelés 420"/5-ra rúg). Ez az ujabb teher immár paran­­csolóan kötelességünké teszi, hogy az előfizetési díjat 1919 január 1-től kez­­­dődőleg mi is felemeljük. Van szerencsénk tehát tisztelettel ér­­tesíteni, hogy lapunk előfizetési díja 1919 január 1-től belföldre magánosoknak, egyéni K 36.— és társascégeknek szövetkezeteknek részvénytársaságoknak, egyesü­­leteknek, társasköröknek, ká­­­véházaknak K 60.— Németországba ugyanez márkában. Nagyon természetes, hogy mihelyt a drágulás oka megszünik és a nyomdai árak visszamennek, mi leszünk az elsők, akik, ezt honorálva, az előfizetési árat is leszállitjuk. · A kiadóhivatal. .. .-«jelentékeny emelkedése " "?-«sk—!.» -k,-.-.­­sk "".s­ f»TI­ kdx«kisek«sz8 Budapest, 1919, január: 4. - k i + ! + ! | $ ! . $, «- VIII-«-«»-xk.s..·sl­,.x EIN er Nu Ins Fr A legsürgösebb teendő a — szervezkedés. " béke még nincs is itt, az előzetes A háboru már véget ért és ha a béketárgyalások Versaillesben már a­­ legközelebbi "napokban kezdetüket " veszik és Isten segítségével hama­­rosan meg lesz a béke is. Ugyan­­csak a legközelebbi napokban dől el a központok kérdése is és pedig minden valószinüség , szerint olyké­­pen, hogy a szabad forgalom váltja fel majd az­ eddigi , központositott, " kötött kereskedelmet. „... Mindezek a tények a bőrszakmát " azon fontos "és életbevágó feladat " elé állítják, hogy a kezdődő új kor­­­­szak elé kellőképen­­ előkészüljön és­­ megfelelően szervezkedve lépjen. Már a háboru ideje is megmu­­­­tatta, hogy csak azok a körök értek­­ el valamit, amelyeket elegendőképen , és helyesen voltak szervezkedve. Mindazok a szakmák azonban, ame­­llyek megfelelő szervezettel nem bir­­­­tak, vagy­ semmit, vagy pedig­ elég­­­­telen eredményt értek csak el. A börszakma ugyan szervezve volt már részben a háboru előtt is, azonban ezek a szervezetek nem mi­utatkoztak erősnek és elég jól­ fundáltak­­­nak ahhoz,­­hogy a szakérdekeket helyesen képviselhették volna és csak ez az oka annak, hogy a körszakma a háboru egész ideje alatt oly kevéssé volt a kormányhatalommal és­ a há­­borus bajokkal szemben megvédve. Ez a tanulság intelemmel szolgál­­hat a jövőre és megtaníthatta a szakmát arra, hogy nem elégséges, ha néhány­ ember összeáll és meg­­alakít valamilyen egyesületet, nem elég, ha ehhez az egyesülethez néhány tucat, esetleg néhány száz tag csatlakozik, hanem ebbe az egye­­sületbe életet és tartalmat is kell vinni, súlyt és erőt kell neki adni, hogy a kellő időben és kellő helyen helyt is tudjon állni. Ezt a bőrszakma egyesületei a háboruban nem tudták mutatni és ennek köszönhető, hogy a bőrszakma a háboruban erkölcsileg annyira leromlott és hogy legsulyo­­sabban érezte a kötött forgalom min­­den visszásságát, átkát. Vonatkozik pedig ez a bőrszakma összes egye­­sületeire, kivétel nélkül. Feladatát azon mértékben, mint ahogy azt a szakma érdekei megkívánták volna, egyik sem­­ volt képes teljesíteni. Azért a bőrszakma összes egyesü­­letei reorganizálásra, felfrissülésre szorulnak. Ez alkalommal a borszakma ös­­­szes ágazatainak egyesületeire, nem akarunk kitérni, mert ez­ nagyon messze vezetne, nekünk pedig a papírhiány folytán csak meglehetősen szűk tér áll rendelkezésünkre. De lesz alkalmunk még e tárgyra rá­­térni. Most csak a kereskedői egye­­sületekkel kívánunk foglalkozni. Mindenek előtt foglalkozunk a nyersbörkereskedelem­­ egyesületével. A nyersbörkereskedőknek két egye­­sületük van: A nyersbör- és terménykereskedők egyesü­­lete, mely mintegy másfél­ évtizede áll fenn és a Nyersbörkeres­­kedők országos egyesülete, melyet a háboru­ második­­ évében a szükségesség hozott létre. Az első egyesület prototypusa a nálunk meg­­szokott egyesületesdi játéknak, mely­­nek működése a háborut megelőzően abban merült ki, hogy tagjainak klubhelyiségről gondoskodott, ahol azok a maguk szűk körükben áldoz­­hattak kisded kártyaszenvedélyüknek. A háború elején teljesen elnémult­ ez az egyesület, még csak közgyűlése­­ket sem tartott, annál kevésbé törö­­dött a szakma­ és a tagok érdekeivel. Ezzel a nemtörödömséggel való elé­­gedetlenség hozta össze az új egye­­sületet, amelybe főképen a vidéki nyersbőrkereskedők tömörültek, akik látták, hogy­­ érdekeik sehol semmi­­féle védelemben nem részesülnek. Ez az új egyesület tett is egyet mást a szakma érdekében, érdemei elvi­­tathatatlanok, nem volt meg azonban az az erkölcsi súlya, amely megkí­­vántatott volna ahhoz, hogy­ ezek az eredmények a nyersbőrkereskedelmet jobb helyzetbe hozzák. A régi egye­­sület, miután a háború egész ideje alatt néma volt, mostanában reorga­­nizáltatott és pedig olyan képen, hogy ma még a legjobb akarat mellett sem mondható másnak, mint a szö­­vetkezetek érdekképviseletének.­­ Épen ez a körülmény teszi első­­rendű kötelességévé a nyersbőrke­­reskedőknek, hogy egyesületüket ők is felfrissítsék, hogy az eljövendő üzleti harcban felvehessék a versenyt a szövetkezetekkel. Bizonyos tekin­­tetekben ez az új egyesület is el­­avult, berendezkedése nehézkes, mely nem lesz elég gyors és fürge ahhoz, hogy az új idők­­ követelményeinek meg­feleljen. A kész bőrkereskedelmi egyesüle­­tekről szólva legelsősorban a Buda­­pesti bőrnagykereskedők egyesületével kell foglalkoz­­nunk. Ezt az egyesület is a háború tapasztalatai hozták létre, a háború befejezte pedig csaknem életét vette. Olvasóink " még "emlékezni fognak ama hírünkre, amelyben megírtuk, hogy ez egyesületben elnök és­ al­­elnök válság tört ki Azóta már hetek teltek el és sem az elnöki sem az alelnöki állás még "nincs­ betöltve. Pedig­ az idő parancsolóan követeli a gyors és­ tétovázás nélküli munkát, mert hiszen a bőrnagykereskedelemre fog a szabad kereskedelem idején az a munka hárulni, hogy­ kitekerje a zugkereskedelem és áruuzsora hidrá­­jának nyakát. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor elpusztul ő­ maga, mert­ akkor az említett hidra fogja a nagykereskedőket felemészteni. Ehhez a harchoz pedig jól szervezve és erősen vértezve kell a nagykeres­­kedők egyesületének látnia, azért a szervezkedés és reorganizálás itt nem halogatható­­ tovább. A Vidéki bőrkereskedők országos év elején sokat igérő munkásságot fej­­tett ki és ez a fáradozása meg is hozta gyümölcseit. Később azonban elernyedt­­ munkája. A vezetőség igyekezete megtört a tagok nemtö­­rödömségén és­ indolenciáján. Az is lehet, hogy a vezetőségben van a hiba. Tény azonban, hogy a szép kezdet után úgyszólván semmi sem következett "és a­ bőrkereskedelem érdekei képviselet nélkül maradtak. Sürgős szükség van tehát itt is a reorganizációra, annál is inkább, mert a börkereskedelem az új érá­­ban egész más körben fog működni, mint a múltban.­­Akikkel régebben dolguk volt, azok nagy részben le­­kötöttjeik vazalusaik voltak, koldus­­szegény nép, amely rá volt utalva a kereskedelem hitelére és támogatá­­sára. Akikkel ezután dolguk­ lesz, "azok szabad­ emberek, szabaddá és bátorrá teszi őket a háborúban szer­­zett tőkéjük, pénzük, akik már sem hitelre, sem támogatásra nem­ szo­­rulnak. De más lesz a bőrkereske­­delem pozíciója­ is. Eddig­­ csak a fővárosi demigrasszisták fenyegették existenciájukat. Ezután a meggazda­­godott és saját keretükön kinőtt vi­­déki kereskedők is. Mind megannyi ok, hogy ez a szakma komolyan szervezkedjék és egyesülten és szer­­vezetten induljon neki a nagy küz­­delemnek. A régi egyesület a célnak továbbra is meg fog felelni, ha meg­­felelően felfrissitik és az eddiginél több életet és több invenciót visznek bele. az özönével megjelent kormányfeji delktek, melyek béklyókat raktak rá, csak azért, hogy a hadsereget ezen legfontosabb cik­­kel, bőrrel ellássák. És ez az egyetlenegy szakma is, ahol a rendeleteket mindvégig a legszigorúbban végre is­ hajtották. A polgári lakosság lábbeli szükséglete, sajnos, a régi óra alatt, másodrangú­­ kér­­dés volt. Az volt a jelszó : mindent a had­­seregnek. ..« A hadsereg részére fel nem használható böráruk, nevezetesen: . .box,­­chevreaux, chevrettes, lechevreaux, lebox stb. addig a­mig nem volt felajánlási kényszer, meglehe­­tős jutányosan és megfelelő mennyiségben voltak kaphatók. Az árak 1917 szeptember hó 1-ig chevreaux bőrnél K 4—450, bel­­földi boxnál K 4.50—4.80, külföldi­­ boxnál K 5—5.50, sevrettesnél K 2.20—2.50—3.— között variálták. 1917. szeptember 6-án lépett életbe a 2.210/1917. M. E. számú rendelet, mely ezeket a cikkeket is kény­­szerforgalom alá" helyezte és az árakat maximálta.­­ »­ Ennek­igenö«dekes előzménye.vyki. Ugyanis Budapesten és a vidéken fenti cikkekből meglehetős készletek voltak, amelyek a fent emlitett árakon került forgalomba. 1917 augusztus végén hirtelen az osztrák kereskedők egész tája jelent meg Budapesten és a vidéken, akik ezen cikkeket kezdték vásárolni. Az első nap K 6—7.—, második nap 8—9.­, a har­­madik nap K 10 —11.— azu­tán K 12, 13, 14, egész K 18-ig. Ezzel a manőverrel osztrák barátaink azt érték el, hogy­ ki­­­vitték az utolsó tucat külföldi box- és chevreauxbőrünket. Amikor aztán ezek már biztos helyen voltak Ausztriában, kormá­­nyunk életbe léptete e bőrökre vonatkozó határzárlatot, amire aztán­ Ausztria is ha­­tárzárlatot rendelt el cipőkre és kész­­bőrökre. Az 1917. szeptember 6-án megjelent új kormányrendelet megh­ozta a Magyaror­­szágon annyira bevált és a maximális árakkal kapcsolatosan általánossá vált mondást, hogy a „mih­elyt nálunk valamit maximálnak, a föld $szinéről a maximált árak és áruk eltünn­ek“. Ettől kezdve e cikkek a legitim kereskedelemből olyan kezekbe vándoroltak át, amelyek a lánc­­kereskedelem minden néven nevezendő csinját felhasználva, elérték, hogy a maxi­­mális áraknál 10-szeres, sőt 20-szoros árakon lehetett csak e cikkeket kapni. De mindez elsősorban a készbőrközpont lelketlen" tehetetlennségének és a minden szaktudás nélküli vezetésnek és indolen­­ciájának tudható be Úgy, ahogy a szak­­sajtó mostanában­­ kipattantotta, hogy mily horribilis mennyiségű készbőr maradt a készbőrközpont hanyagsága következtében a cseh-szlovákok és románok által meg­­szállott területek bőrgyák­ában és timársá­­gaiban a betörő ellenség martalékává és zsákmányává, azon­képen a Készbőrközpont vezetőségének a Hibája, hogy a zugkeres­­kedelem annyira Előre jutott. Mindkét té­­nyéért megérdemli a Készbőrközpont ve­­zetősége, hogy, már a jövő generációra való tekintettel is, vád­ alá helyeztessék. Végre azonban mégis csak elérkeztünk a szabad kereskedelem időpontjához. Ha ez tényleg mielőbb­ bekövetkezik, akkor az egész szakmához, Annak minden eggyes tagjához intézem azon megszivlelendő in­­telmet, tegyék kezl­ket szivükre és ugy gondolkodjanak. Kell, hogy aztán belássák, hogy a mi szakmáinkban a szabad­­ keres­­kedelemnek a jelenlegi súlyos helyzetben, a kizsákmányolás ezen bűnös­­ világában, nem szabad olyannak lenni, amely az utcát még jobban felbőszítse. A legitim kereskedőknek megadandó sza­­bad mozgásnak azon­­ jelszó alatt kell ér­­vényesülni, hogy ami áru­ba­­n jön, az a rendes polgári haszon érvényesítése mellett jusson a kisiparoshoz, és mindenki saját maga őrködjék azon, hogy bárki a szabad kereskedelem égisze alatt ezzel vissza ne éljen­ él­­ . A központok megszüntetése és a szabad kereskedelem kötelességei. A háboru nyomoruságát az összes ke­­reskedelmi ágak között a bőrszakma érezte a legkíméletlenebb módon, mert ennek minden szabad­ m­ozgását lehetetlenné tették . WEISZ ÉS VAJDA ezelőtt Eisler Bernát i Be­tegtulajdonos: WEISZ LAJOS­­ , cipöfelsöreszgyär és börraktär UJPEST, ARPÄD-UT 49 Ajánlok napi árakon következő cikkeket : Kizárólag jó minőségű áruk és előzékeny, pontos kiszolgálás a lögelesóötégám árakon. DI rum Prima faszeg minden számban Ringli óriás, KÖZÉRDKBB és rendes nagyság Fekete, sárga és fehér cipőkrém, csakis a legjobb gyártmányok Weil-tele Negros, Kristály fényesitö és Pollitura Sárga Pollitura « 0 és 000-ás Duzacsíriz békeminőségű maxi­­mális árban · Fekete kapocs , Foglálószeg "ps "Sarokszegek minden­ fajtában .Cipő- és csizmahúzó cérnából « ««kemlnösögü selpsfizühM—12(Iesl­ 0em) hosszuságban Gomb &s gombszög Puha és finom papirvászon alkalmas köz­­belesnek a legfinomabb cipőkhöz Talpbetet és filcbetet Börfüzök, börtalpvedök Férfi és női kaptafäk minden számban leg­­­­jobb fazonban ...... Kesreszelök, fareszelök és kireszelök Picard talpvedök. vasból Holzspahn­ (fakéreg) háború előtti hosszuság , és szélességben " Folyåk­oaysmsycsiffscilyIesV-LIM- dobozokban. . . a­ .Mindenfele szerszámok ! ! " "

Next